Halálos Jóslatok

9. Fejezet

Egy ideig csak mindketten néztek rám, aztán Tommy szemében megláttam egy apró fényt. Rájött, mire értettem, amit mondtam. Szemöldökét összeráncolta, és láttam rajta, hogy mondana valamit, de nem jöttek ki szavak a száján. Olyan volt akár egy hal, csak tátogott.

-Ez alatt azt érted, hogy... - kezdett bele Mary, de elakadt.

-Talán igen, talán nem. De a jóslatom szerint meg kell halni. És bosszút kell állnom.

-Cathy, kérlek, most az egyszer felejtsd el azt a pasast, és legyen egy normális esténk - emelte fel hangját Tommy egy egészen picit. - Anya főzött vacsorát is, ha eddig nem tűnt volna fel. Érezni az illatát.

Kicsit elszégyelltem magam, amiért úgy viselkedtem, ahogy, de úgy éreztem, igazam van. Újabb vitába azonban nem kezdtem.

-Sajnálom. Akkor... Együnk? - tettem fel békítésnek szánt kérdésem.

-Együnk - bólintott Mary.

-Ne hidd, hogy végeztünk - nézett rám szúrósan legjobb barátom.

Kicsit félve indultam meg a konyhába, ami meglepetésemre ki volt takarítva teljesen. Egyetlen porcelán vagy üvegdarab se maradt sehol elszórva, pedig biztos voltam benne, hogy a konyha minden szegletét beborították. Elgondolkodtam azon is, hogy hogy van tányér az étkező asztalon.

-Mary... - akadtam meg. Ezt hogy a francba fogalmazzam meg? - azt hittem, hogy...

-Találtam egy bontatlan készletet egy dobozban. Minden mást darabokra törtél - adta meg befejezetlen kérdésemre a választ.

-Értem - bólogattam lassan, majd leültem az asztalhoz. - Még jó, hogy az edények nem törékenyek.

Mary csak egy apró mosollyal jutalmazta megszólalásomat, és elénk rakta a vacsorát. Mindenki szedett magának, aztán csendben ettük meg. Miután végeztünk a koszos tányérokat a mosogatóba pakoltuk, Mary pedig a megmaradt ételt a hűtőbe tette. Épp elkezdtem volna a mosogatást, amikor Tommy megszólalt mellettem.

-Anya, lehetne, hogy elmosogatod a tányérokat? Szeretnék beszélni Cathy-vel.

-Csak három tányér és néhány evőeszköz - érkezett a válasz. - Ha meg szeretné csinálni, akkor meg tudod várni. Cathy?

-Elmosogatok - határoztam el magam, azzal neki is álltam.

Annyira hosszúra húztam, amennyire csak lehetett, nem igazán akartam azt a beszélgetést Tommy-val. Ő azonban nem volt valami türelmes alkat, hangosan sóhajtozott mellettem állva, tudtomra adva, hogy igazán haladhatnék. Amikor a mosogatóban már semmi nem maradt, már nem tudtam tovább húzni az időt, kénytelen voltam hát szembenézni Tommy-val és a beszélgetéssel.

-Kész vagyok - szólaltam meg, amikor Tommy már percek óta csak egy pontot bámult és észre se vette, hogy befejeztem a dolgomat.

Egy kicsit megrázta fejét, amikor felfogta mondatomat, aztán intett egy aprót a fejével, elindult, én pedig követtem. A szobámba mentünk, ahol...

-Előbb rendet kell csinálnom - hüledeztem a kuplerájon, ami bent fogadott. - Sajnálom, de ez így...

-Kérlek, csak öt percre figyelj rám - emelte meg hangját. - Csak öt perc, utána úgy pakolsz, ahogy szeretnél. Sőt, még segítek is.

Egy nagyot sóhajtva ültem le ágyam szélére, egy nem rumlis pontra.

-Cat, miért nem tudsz felhagyni azzal a fickóval? - kezdett is bele, egyből a közepébe vágva.

-Megígértem anyának. Nem szeghetem meg az ígéretet, mert így is itt ragadt - nem fejtettem ki jobban. Még mindig nagyon fájt anya elvesztése.

-És mi lesz akkor, ha a zsaruk elkapnak miután megölted? Mit fogsz akkor csinálni?

-Mit kéne tegyek akkor? - csattantam fel. - Mondd meg, Tommy, mégis mit tegyek, hogy bosszút álljak?! Téged is bántani akart!

-Cathy, légy már egyszer az életben normális! - kiabált rám. - Eddig egyszer sem segítettél volna azokon, akiknek láttad a halálát, akkor miért most kezdesz el foglalkozni velük?!

-De most nem életet menteni akarok, hanem elvenni!

-Látod? Ez a probléma! Hogy ölni akarsz!

Nem tudtam mit mondani erre már. Egyszerűen belém fagyott minden, amit meg hozzá akartam vágni. Rám zúdította azt, amit még magamnak se igazán akartam bevallni, ugyanis tényleg ezt akartam tenni. Gyilkolni. Nem éreztem a súlyát, mert én magam se gondoltam bele igazán a látomásom következményébe.

-Akkor mit akarsz, mit tegyek? - kérdeztem halkan. - Vagy mit NE tegyek?

-Ne öld meg, hagyd, hogy valaki más tegye meg helyetted - halkított ő is.

-És azt mégis hogyan kivitelezzem?

-Nem tudom. De kitaláljuk.

-Egy jóslatot nehéz megváltoztatni, ha én is szerepelek benne. Vagyis... - gondolkodtam el. - Gondolom nehéz. Korábban még egyben se láttam saját magamat.

-Valahogy akkor is kihúzunk téged a gyilkosság elkövetése alól.

Bólintottam, majd neki kezdtem rendbe rakni a szobámat. Pár perc ácsorgás után Tommy is beszállt a pakolásba, így ketten együtt egész gyorsan végeztünk. Aztán mit sem törődve a nap folyamán ránk ragadt kosszal, bedőltünk az ágyamba aludni.
Talán aznap este aludtam eddig a legjobban hosszú idő óta.

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Hát olyan jól sikerült ezt most megírnom, hogy minden, amit eddig előre egy kicsit is elterveztem, most ment a süllyesztőbe. 😅 Na, mindegy, majd alakítok rajta. Remélem tetszett, és követtek majd továbbra is. És guys, lassan eléri a storym a 100 megtekintést! 😳 Tudom, hogy nem olyan sok, de nekem hatalmas előrelépés. Köszönöm mindenkinek! <3