A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-

2.fejezet

Hosszú percekig feküdt még a földön a lány. Egyik kezét a szájára szorította hogy elnyomja hangját.
Hallotta amint bent bekapcsol a tv, és elindult egy játék közvetítés.
Miért?
Úgy fájt. Annyira fájt. De felállt, és kissé meggörnyedve a sarokba ment a söprűért. Szerencsére még nem volt esélye levenni a cipőjét, és a szilánkok nem okoztak sérülést neki.
Monoton lassúsággal söpörni kezdte az üveg apró darabjait, közben arcáról még mindig potyogtak a könnyek.
Ronnie-ra gondolt. Vajon fog még valaha találkozni vele?
Az szilánkok a kukában landoltak, a maradék alkoholt pedig felmosta. A padló még ragadt.
Felvette a szatyrokat és kipakolt.
-Annie hozz egy sört. - hallotta bentről apja hangját, minek azonnal eleget téve remegve benyúlt a hűtőbe egy italért, majd a nappaliba vitte.
Félhomály volt itt is, ahogy az egész házban.
Lerakta a sört, az asztalra, közben érezte apja kezeit rá csusszanni combjára.
Újabb könnyek hullottak szemeiből, a hányinger kerülötte.
Mit sem törődve vele elsétált. Ezúttal könnyen ment.
A szobája felé vette az irányt, benyitott a kopott kék ajtón, ahol szinte teljes sötétség fogadta. Felkapcsolta az asztali lámpát, s körbe nézett.
Nem volt túl nagy a szoba, még az anyja rendezte be.
Volt ott egy ágy, két szekrény, egy komód és egy asztal, a hozzá járó székkel.
De még ezt is utálta.
Halkan becsukta az ajtót és nekidőlve újra zokogni kezdett.

****

Másnap korábban kelt mint tervezte. Az ajtóhoz lépve halkan hallgatózott, s mikor nem hallott semmifél mozgást, kinyitotta azt, és csendes léptekkel a nappaliba sétált. Óvatosan bepillantott, de ott sem volt senki.
Már elment volna dolgozni?
-Apa? - kiáltott fel kicsit halkabban, ám válasz nem érkezett.
Fellélegezve ült le az egyik fotelra.
Hétfő volt. Holnap kedd. Az a kedd, amire elígérkezett Ronnie-nak.
Nem fog tudni elmenni.
A bejárati ajtóhoz szaladva lenyomta a kilincset, a várt hatás pedig beigazolódott. Meg sem moccant az ajtó, kívülről volt bezárva, neki pedig nem volt kulcsa.
Kezét az arcába temette, és letörölte kezdetleges könnyeit.
Megpróbálta a vidám oldaláról nézni a dolgokat. Nincs itthon. Azt tesz, amit csak akar.
Felhúzta a redőnyöket és kinyitotta bukóra az ablakokat.
Megállt egy pillanatra, hogy kinézzen a rácsok között szomorúan. De elhessegette a gondolatait és a konyhába érve felrakott egy lábasnyi vizet forrni.
Közben elszaladt a fürdőbe, hogy lezuhanyozzon.
Vetkőzni kezdett, a tükörben pedig elborzadva nézte a testét, minek csaknem minden szeglete tele volt karcolásokkal és kék-zöld foltokkal, amik sosem tudtak begyógyulni, mindig jöttek újak és újak. Persze csak a ruha alatt. Apja bár a nap 24 órájában részeg volt, de valahogy mindig gondja volt rá, hogy sose ott üsse meg, ahol fennáll az esélye annak, hogy látszik. Igen, ebben jó volt.
Magára se tudott nézni, elfordult és beállt a zuhany alá.
Gyorsan felöltözött, felvette azt ami a keze ügyébe került, ez esetben egy pamut, kék pulóvert és a tegnapi nadrágját. Hosszú haját ismét felfogta, ezúttal lófarokba, és vissza indult a konyhába.
Nyugodtan meg ebédelt. Közben nézte a tv-t, amit évente ha háromszor tett meg, és ellazult.
Elmosogatott és leült a fotelba. Szemét egyre nehezebbnek érezte, majd elbóbiskolt.
Furcsa tetoválásokról, bőrdzsekikről és barna szemekről álmodott.

Mikor legközelebb kinyitotta, már korom sötét volt.
Gyorsan bezárta az ablakokat, lehúzta a redőnyt, és felkapcsolta a lámpát.
Apának nemsokára itt kell lennie.
A férfi nem szerette ha nyitva vannak az ablakok.
A konyhába érve megmelegítette a maradék ebédet és kikészítette.
Berakott egy adag ruhát mosni.
Egyszer csak hallotta, amint valaki ügyetlenkedik, nyilván nem talál bele a kulccsal, de pár másodperc múlva kattant a zár.
Annie megrázkódott, de folytatta amit elkezdett.
Istenem kérlek..
-Szia apa. - köszönt amint hallotta az ajtó csapódását.
Alkohol bűze.
Lassan betámolygott a férfi. Koszos fehér trikóban, szakadt farmerban és egy újabb üveggel a kezében.
Alig bírt menni, majdnem neki esett a pultnak.
Annie remegve oda ment segíteni.
-Apa.....add azt ide...- suttogta remegő hangon, ahogy a tárgy után nyúlt. - Elég lesz már.. - Rámarkolt a nyirkos üvegre és húzni kezdte apja kezéből.
-...majd akko' elég ha én mondoom! - kiáltott vissza a férfi és hátralökte a lányt.
Annie kis híján elesett de megtartotta az egyensúlyát. - Pár óra múva átjönnek a haverjaim..csinálj kaját. - mormogta apja két korty között, majd elment.
Szent ég ne...csak ezt ne..
Annie szó nélkül elkezdett tésztát készíteni, arról tudta hogy apja kedvence, a maradékot amit meg kikészített, elrakta holnapra magának.

Ugyancsak, alig volt egy óra és megjöttek. Négyen voltak, mind tuskók. Az étel addigra készen volt.
-A szobámban leszek ha kell valami. - mondta apjának, benézve a nappaliba.
Válasz nem érkezett.
Elindult a szobájába, a fürdőből épp akkor jött ki Josh.
Annie jól ismerte őt. Gyakran jár ide.
-Annie..drága Annie szervusz..- mondta mosolyogva a férfi.
Közelebb lépett.
Annie hátrált a biztonságot nyújtó ajtó felé.
Josh gyorsabb volt, elkapta a csuklóját és maga felé akarta rántani a lányt, de Annie egyelőre tartotta magát.
-Jaj Annie ne ellenkezz..
Édes Istenem könyörgöm...ne engedd..
Másik kezével az ajtófélfába kapaszkodott és tovább húzta vissza a kezét.
-Nem...nem.. - suttogta a lány nyöszörögve az erőlködéstől. Josh ujjai, ha lehetett még erősebben ráfogtak csuklójára és húzni kezdte, mitől úgy érezte menten eltörik a csontja.
Próbálta ráncigálni a kezét de túl erős volt a szorítás.
A férfi rántott a lány kezén egy erőteljeset, míg végül Annie nem tudta tartani magát. A fa felsértette a kezét, a csuklója égett, s végül csak Josh karjaiban kötött ki.
-Nincs olyan hogy 'nem'. - mondta vicsorogva a férfi, majd Annie fenekébe markolt.
Uram miért teszed ezt velem..?
A lány próbálta eltolni magától de esélye sem volt. A csuklóját, egyik kezével még mindig erősen markolta.
Lehunyt szemmel bele szagolt a hajába.
-Annie Annie olyan nagyra nőttél... - Annie szeméből könnyek csordultak ki.
Már csaknem bele törődött hogy újra megtörténik, amikor hirtelen már nem érezte maga előtt Josht. Kinyitotta a szemét. A férfi a szemközti falnak támaszkodva az orrát fogta.
Mellette az apja állt.
-Mégis mi a faszt képzelsz mit csinálsz? - kérdezte barátjától, közben bele szívott a cigarettájába.
-Ugyan Matt... - próbált szabadkozni a férfi.
-Kussolj és menj a nappaliba. - mondta határozottan a lány apja, majd Annie-hez fordult.
Habozás nélkül felpofozta.
-Meg ne lássam még egyszer hogy kikezdesz egy barátommal. - morogta a férfi, s Annie lába elé köpött.
-Igen apa...sajnálom.. - suttogta a földet pásztázva a lány, majd végre a szobájába ment. Kulcsra zárta az ajtót és az ágyán összekuporodva felsírt. Nem volt szomorú.
Hálás volt. Talán mégis figyeli valaki fentről.