A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-

II. / 3.fejezet

Na jó. Szerintem elásom magam, nagyon naagyon sajnálom, hogy majdnem 2 hete nem volt rész. De egy lusta szar vagyok, és nem voltam képes írni :') hát igen, nincs kifogásom.
Mondanám, hogy a rész legalább kárpótol benneteket, de még mindig szánalmas módon haladok a történettel.
Amiiinek az lesz a vége, hogy azt a 10 olvasómat is elvesztem xd.
Nem, mostmár tényleg megpróbálom megemberelni magam. Meert ez így már szerintem sem állapot. Igyekszem hetente részeket kirakni, nyugodtan zaklassatok komment szekcióban, hogy rakjam a dolgokat meg ilyenek.
Jaa, és még mielőtt elfelejtem, egy fontos kérdés, szeretnétek több Ronnie szemszöget? Eddig csak egy volt, btw én úgy terveztem, hogy több is lesz, de a ti álláspontotok is érdekel, szóvaal várom a véleményeket.
Na mostmár hosszabb lesz ez a szöveg mint maga a rész szóval, jó olvasást ;)

Annie pár perc múlva vissza ment a szobájába kipakolni, így hagyva a fiúkat beszélgetni.
Ráérősen elkezdett rámolni a bőröndjéből, közben pedig gondolataiba merült.
El kell kezdenie a jövőjével foglalkozni.
Az egyetemre már nem fog vissza menni. Legalábbis a közeljövőben biztos, hogy nem. De mégis hol tudna munkát vállalni? És mit?
Tanárnak készült, történelmet, irodalmat és nyelvtant oktatott volna középiskolásoknak.
De ezzel a félig kialakult tudással, és diploma nélkül, hogy lehetne tanár..?
Ki kell találnia valami mást.
Mihez ért?
Semmihez...
Nem! Valaminek lennie kell!
Talán elmehetne egy kávézóba pincérnek, vagy eladónak.
Imádja a kávét, és van felszolgálói tapasztalata.
Gimi után kihagyott egy évet, hogy dolgozhasson, és szerezhessen pénzt az egyetemre, és egy bárban pincérkedett.
De akár étterembe is mehetne. Főzni is tud, bár nincsen végzettsége.
De a konyhában attól még segédkezhet.
Na majd meglátjuk.
Vissza térve a való világba, megszemlélte művét.
Egészen szépen bepakolt.
Az üres bőröndöt az ágya alá csúsztatta, majd az erkély ajtóra pillantott.
Kint csodás idő volt. Kinyitotta az üvegajtót és kilépett a szabadba.
A gyenge szél, azonnal felkapta haját, amit Annie mosolyogva nyugtázott.
Hiányzott már neki a nyár. Ugyan még hivatalosan nem volt itt, de igen meleg volt, a nap pedig hétágra sütött.
-Szia. - a lány majdnem kiugrott a bőréből, úgy megijedt.
-Jézusom! - kiáltott fel halkan, majd a férfihez fordult aki nevetve állt mögötte.
-Elég csak simán Ronnie.. - vigyorgott tovább, mire Annie egy fejrázós grimasszal ajándékozta meg.
-Mi újság? - kérdezte Ronnie, oda állva a lány mellé.
-Semmi. Kipakoltam a cuccaim.
-Hogy van a fejed? - Annie meglepődve pillantott rá. Teljesen megfeledkezett róla. Mással volt elfoglalva, és nem is érezte, hogy fájna.
-Jól. Már nem is érzem. Mondtam, hogy hamar el fog múlni. - a férfi hümmögött egyet, majd a korlátnak, féloldalasan neki támaszkodva a távolba pillantott.
Annienek tulajdonképpen jobban fájt a teste többi része. Mik megállás nélkül, és minden mozdulat során sajogtak, és olyan volt, mintha le akarnának szakadni.
-Egyébként nem kéne valamivel kenni vagy jegelni az arcod? - kérdezte oda fordulva Ronnie, közben kicsit közelebb ment a lányhoz.
Az...arcom?
Hát persze!!
Annienek ez is teljes mértékben ki ment a fejéből. Így mászkált egész végig?
-Bár már kicsit jobban néz ki mint tegnap. - Ronnie kezét Annie arcára simította, hüvelykujjával pedig gyengéden végig simított a lány sebes ajkán. Annie hirtelen mozdulni sem mert. Szinte egész testében bele remegett a férfi érintésébe.
Ronnie lusta mosolyra húzta száját, s még egy lépéssel közelebb ment a lányhoz.
Annie nem tudta mit csináljon, és képtelen volt tartani a szemkontaktust, így tekintetét a korlátra szegezte. Miért csinálja ezt? Most érez valamit iránta vagy nem? Ha meg igen..akkor csak csókolja már meg!

Pár pillanattal később pedig, a férfi kezei elszakadtak a lány arcától.
Aminek persze Annie kicsit sem örült. De csak magát hibáztathatta.
Ezt jól megcsináltad....
-Ha éhes vagy, van lent kaja. - mondta Ronnie, majd sarkon fordulva el ment.
A lány szomorkásan nézett utána.
Oh, Uram, miért kell ilyen szerencsétlennek lennem...?
Magát átkozva vissza ment a szobába, az erkély ajtót pedig bukóra csukta.
Nem nagyon tudott mit kezdeni magával, így inkább bement a fürdőbe, körül nézni.
Amint kitárta az ajtót, egy hatalmas tükör tárult szemei elé, alatta két mosdókagylóval, mik egy barna szekrényen álltak. Jobb oldalt egy zuhanykabin. A wc pedig ott volt nem sokra Annietől, voltak még bent szekrények, polcok, minden amit el tudsz képzelni, és az egész, nevetségesen tágas volt.
A lány közelebb ment a tükörhöz.
Tényleg jobban néz ki mint tegnap..
Jegyezte meg magában, s mutatóujjával végig simított alsó ajkán, pont ahogy Ronnie tette. Arca még a gondolattól is pipacs vörösre váltott.
Jézusom, meg kell tanulnom kontrollálni ezt...
Megrázta a fejét és inkább vissza ment a szobába.
Éppen le akart menni, mikor eszébe jutott egy apró, de annál érdekesebb kérdés.
Méghozzá az, hogy a fiúk egy szót sem szóltak az arcáról.
Úgy viselkedtek mintha teljesen normálisan nézne ki.
És ez igen fura volt.
Talán...Ronnie már elmondta nekik...?
Ez lehetett az egyetlen magyarázat.
De mégis, nem nagyon akaródzott így lemennie.
Be kellett vallania kicsit kellemetlenül érezte magát. Hisz ha ez igaz, akkor szinte minden érdemleges dolgot tudnak róla. Ami miatt kényelmetlen érzés fogta el.
Szóval ilyen lehet híresnek lenni...
Nem nagyon irigyelte a sztárokat. Sosem gondolta volna, hogy ilyen zavarbaejtő dolog, hogy az emberek tudnak róla jónéhány dolgot.
Ebben a pillanatban pedig hangosat kordult a gyomra.
Ahh...francba...
Bár ha jobban bele gondol, legutóbb reggel evett, még a reptéren egy szendvicset.
Sóhajtva elindult lefelé.
Hajával igyekezett eltakarni arcát. Most, hogy eszébe jutott a dolog, igen frusztrált volt.
Olyan ez nagyjából, mint mikor egy undok pattanás van az arcodon, és legszívesebben rá sem néznél senkire.
Annie elért a galériához, majd lesétált a lépcsőn.
-Na, megéheztél? - kérdezte Ronnie amint meglátta a lányt.
Mind a négyen a bárpultnál ültek, de csak Ronnie nézett fel.
Derek és Christian vitatkoztak valamiről, Zakk pedig épp a telefonján pötyögött.
-Öhm..igen. Kicsit. - motyogta Annie, mire a férfi felállt.
-Gyere, menjünk a konyhába. Úgyis körbe akartalak vezetni, kezdhetjük ott. - azzal ez is indult az egyik ajtó felé, a lány pedig követte.
Bementek az ajtón, s -meglepő módon- egy hatalmas helységben találták magukat.
Ahogy Annie gondolta, a konyha is stílusos és modern volt. A bútorok nagy része fekete, a fal krémszínű, középen pedig egy igen méretes étkező asztal volt.
-Szóval, mit kérsz? - kérdezte Ronnie már derékig a hűtőben kutatva.
-Hát...nekem igazából mindegy.. - mondta Annie, közben leült az asztalhoz.
Végül Ronnie egy pizzát rakott elé, amit a lány szinte rögtön fel is falt.
A következő másfél órában a ház minden egyes szegletét átjárták, Annie pedig csak ámulni-bámulni tudott. Gyönyörű volt az épület minden egyes négyzetmétere.