A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-

14.fejezet

Annie lassan ébredezett, halk moraj volt körülötte, s enyhén rázkódott a teste.
Felnyitotta a szemeit, és meglepődve állapította meg, hogy egy kocsiban van. Nem is akármilyenben. Ronnie kocsijában.
-Hová megyünk? - kérdezte oldalra pillantva, ahol a férfi mereven bámulta az utat. Nem válaszolt.
-Ronnie..? - szólalt meg újra a lány, mire a férfi mosolyogva felé fordult.
-Haza. - válaszolta egyszerűen. Annie értetlenül meredt rá.
-...haza..? - Ronnie gyorsított, a tájat pedig elöntötte a sötétség.
A lányon egy megmagyarázhatatlan szorongás lett úrrá. Rossz érzése volt, és félt. Nagyon félt.
-Vissza fogsz vinni? - kérdezte remegő hangon. A férfi édeskésen felnevetett és ismét rá emelte tekintetét.
-Annie...ugye nem gondoltad, hogy velem maradsz? - itt rövid szünetet tartott, és vissza fordult az út felé. - Azt gondoltad, hogy érdekelsz engem..? - A lány arcán könnycseppek folytak végig.
Miért..?
Ronnie még hangosabban nevetett.
-Jézusom..tényleg?? Te..? Egy olyan mint te mégis hol érdekelne..bárkit is..? Csak nézz magadra..szánalmas. - mosolygott gúnyosan a másik.
-Miért mondasz ilyeneket..? - Annie már hangosan zokogott. Ronnie minden egyes szava úgy hatott, mintha egy-egy kést szúrnának a szívébe.
-Hogy miért? - a férfi arca elsötétedett. Mosolya már nem is hasonlított a sajátjára. Hangja egyre reszelősebbé vált. - Oh kicsim...tényleg az hiszed...hogy érsz valamit? - Mikor Annie ismét felpillantott, az apja nézett vissza rá.
-Mi..- folytatni sem tudta, ezernyi kéz fogta közre, és húzta, hátrafelé. Annie felsikoltott, s mikor újra kinyitotta szemeit, már a szobájában volt, s az ágyon feküdt.
Ismeretlenek vették körül, amerre nézett, csak férfiakat látott, a szoba pedig, szinte végtelennek hatott.
-Kérlek...könyörgök...kérlek..- suttogta a lány, de mintha senki sem hallotta volna. A hozzá legközelebb álló férfi, lehúzta a sliccét, majd Annie felé közeledett.
-Kérlek...
~
-Hé..Annie...! - a lány szemei ijedten pattantak föl. Ronnie guggolt fölötte, Annie pedig a férfi kezét markolta, ami az arcát cirógatta.
-Semmi baj..csak egy álom volt. - mondta nyugtató hangon.
A lány megmozdította a fejét, amibe azonnal éles fájdalom nyílalt. Mély levegőt vett, és inkább nyugton maradt. Nem tudta, pontosan mennyi ideig aludt, de még fáradtabbnak érezte magát, mint amikor lefeküdt.
Ronnie egy pillanatra felállt, és matatott valamit, majd vissza tért, egy jeges borogatással. Óvatosan felemelte Annie fejét, és alá rakta.
-Nagy valószínűséggel agyrázkódásod van, de reméljük nem komoly. Elvileg ez jót tesz. - mondta a lány feje alá mutatva.
Annie csak biccentett egy aprót. Még mindig az álom hatása alatt volt.
-Akarsz róla beszélni? - kérdezte pár perc csend múltán Ronnie.
-....nem..- suttogta alig hallhatóan a lány.
-Nem vagy rosszul? - Annie halványan elmosolyodott.
-Ronnie nem vagyok a halálomon.. - motyogta kicsit hangosabban.
-Hát pedig elég borzalmasan festesz. - jelentette ki a férfi, mire a lánynak kuncognia kellett.
-Köszi szépen..
-Bármikor. - tekintete találkozott Ronnieéval, és ahogy így elnézte, megfogalmazódott benne egy kérdés.
-Mi történt apával..? - Ronnie vonásai megkeményedtek, és hitetlenkedve nézett le rá.
-Téged komolyan érdekel, ezek után?? - kérdezte morcos hangon.
-Ronnie..egyszer úgyis vissza kell mennem..- suttogta a plafont pásztázva. Szeme sarkából mozgást látott, így oldalra pillantott, s látta amint a férfi hevesen rázza a fejét.
-Nem. - Annie egészében oda fordult és kérdőn nézett rá.
-Mi az, hogy nem? - Ronnie flegmán megrántotta a vállát.
-Nem. Az hétszentség, hogy nem mész oda vissza. - Annie nagyot sóhajtott, és kicsit elgondolkozott.
-..Nekem...nekem nincs hová mennem Ronnie. Nekem nincs pénzem, hogy ilyen helyekre jöjjek - mutatott körbe a szobában - Nekem csak az van. Semmi több. És pont ezért kell vissza mennem. - felelte halkan, közben ismét a mennyezetet bámulta.
Meg kell értenie. Ő pedig menjen haza. Úgysem működött volna.
-Nem. - Annie ismét felé kapta a fejét.
Tán süket? Nem hallotta?
-Nem fogsz vissza menni megmondtam.
-De Ronnie nem érted, hogy...- ám még végig sem mondta, a férfi közbe vágott.
-Eljössz velem.
..hogy...mi?
-Haza jössz velem Vegasba. - Annie köpni nyelni nem tudott.
....MI??? Hogy micsoda...??
-Mi...Ronnie de...én..nekem...én nem...- Azt sem tudta mit mondhatna. Ezt mégis, hogy gondolta?
-Ne bonyolítsd túl. És igen, biztos vagyok benne. Volt elég időm végig gondolni. - válaszolta meg a még fel nem tett kérdést, közben pedig felállt.
-De Ronnie..nekem...nincs pénzem repülőjegyre..én nem hagyhatom csak úgy itt apát...nem léphetek le egyik napról a másikra.. - Annie próbált felhozni ész érveket, hogy ez miért is borzalmas ötlet, de magában, már rég összecsomagolt és a repülőn ücsörgött.
De nem akarta bele élni magát. Ez mégis..túl szép volt, ahhoz hogy igaz legyen.
-Annie ezt te sem mondhatod komolyan. A jegyet én állom, és tényleg..? Nem akarod itt hagyni..azt? - szinte undorodva mondta ki a szót, ami az apjára utalt.
-Nem fizetheted ki nekem a repjegyet.. - tiltakozott tovább a lány.
Hogy nem akarom e itt hagyni..?
Ooh Ronnie ha tudnád hányszor álmodoztam arról hogy mindent hátrahagyva lelépek. Vagy egyszerűen csak szerzek valami kölcsönt..veszek egy albérletet és legalább folytatom az egyetemet..
Gondolataiból ismét Ronnie szakította ki.
-Ugyan miért nem? Annie nekem..nekem nem számít, hogy egy vagy kettő repülőjegyet veszek e. Kurvára nem számít. - Ronnie kérdőn nézett a lányra, de már így is nyert ügye volt.
-És mi lesz a cuccaimmal...azok mind otthon vannak..- motyogta Annie az utolsó szánalmas próbálkozását, de a férfi közbe is vágott.
-Elhozok neked mindent, ha kell.
Nem tudott mit mondani. Meg sem szólalhatott.
Ez egyszerűen maga volt...a megtestesül álom. Ronnie volt, a megtestesült álom.
-..rendben. - végül ennyit tudott kinyögni.
A férfi elmosolyodott, majd az egyik fotelből felkapta a telefonját.
-De majd én elmegyek a cuccokért. - mondta Annie, majd felkelni készült.
-Azt már nem. Én megyek. - jelentette ki Ronnie.
-De nem gond. Valószínűleg nincs is otthon..
-Nem érdekel. Max ha ott van, legalább a szart is kiverhetem belőle. - Annie morcosan rá kapta a tekintetét.
-Ronnie ígérd meg, hogy nem mész be ha otthon van. - a férfi nem válaszolt, csak morgott egyet.
-Pedig igazán megérdemelné az a..- Annie közbe vágott.
-Ronnie. Kérlek.. - Ronnie az ég felé emelt tekintettel bólintott.
-És miket hozzak el...? - kérdezte végül a férfi.
-Teljesen mindegy. Igazából amit találsz. Az ágyam alatt van egy bőrönd abba dobálj be bármit amit meglátsz, addig amíg még be tudod csukni. - mondta felülve a lány.
-Jó, de te csak maradj nyugton! - mutatott rá Anniere.
-Csak mosdóba megyek. - forgatta szemeit Annie, és már indult is a puccos, kis helység felé.
-Aztán feküdj vissza, max. két óra és itt vagyok. - mondta Ronnie, azzal már el is ment.
Annie miután végzett a wc-n, megnézte magát a tükörben.
Csak most látta, hogy mi is van a pólón. Valami undorító küllemű állat, ami egy kutyára hasonlított inkább, felette pedig egy 'Asking Alexandria' felirat.
Asking Alexandria?
Ismerős volt neki a név. Talán akkor olvasta, mikor Ronnieról nézte a dolgokat.
Mindenesetre most nem tudott utána nézni. Vissza ment a nappaliba. Mégis mit csináljon?
Aludni semmiféle képpen nem akart, az álma után.
Így hát, tovább sétált nézelődni. Az egyik fotelben pedig megpillantott egy jó adag papírköteget. Talán ugyan az volt mint amit akkor este látott az asztalon. Leguggolt és felvette a legfelső lapot.
Lehet, hogy nem szabadott volna turkálnia, de ez végül is nem számított annak.
Úgyis csak egy dalszöveg volt. Befejezettnek tűnt.
Hanging On..? Hmm.
Annie leült vele a földre és elolvasta. Aztán még egyszer, és újra. Olyan gyönyörű volt.
Szerencsés a lány, akinek írta..
Magához szorította a lapot, és a távolba meredt.
Egy pillanatra az is át futott az agyán, hogy neki írta, de gyorsan ki is verte a fejéből.
Nem akarta magát hiú ábrándokkal kínozni.
Lassan felállt és visszatette a lapot a helyére.
Úgy döntött körbe megy a lakásban. A nappaliból balra két ajtó nyílt, az egyik a bejárati ajtó volt, ami előtt egy apró előszoba volt, a másik pedig jóval arrébb, helyezkedett el, Annie pedig afelé sétált. Lenyomta a kilincset, és egy hatalmas hálóban találta magát. Rögtön előtte állt egy franciaágy, fekete ágyneművel, mellette egy-egy komód. Az ágy mögött pedig egy ablak húzódott. A szoba bal oldalán egy szekrény volt, minek elhúzható ajtajait tükör borította, nem sokkal mellette, a sarokban pedig egy sminkes asztal.
Annie felkuncogott a gondolatra.
Ronnie biztos sok hasznát veszi.
A szobában volt még egy polc és pár kisebb szekrény, de ezek nem keltették fel a lány érdeklődését, így tovább ment egy másik ajtóhoz, ami a hálóból nyílt. Egy fürdőszoba volt, ami talán nagyobb is mint a kinti.
Vissza ment a nappaliba, és a jobb oldalt kezdte szemlélni, ahol szintén két ajtó volt. Az egyikről már tudta, hogy fürdő, a másikról pedig azt feltételezte, hogy egy konyha.
Tippje be is igazolódott, tényleg egy konyha volt, ráadásul szép nagy. A fal kék volt, míg a berendezési tárgyak mind hófehérek. Pár percig még csodálta, majd vissza tért a nappaliba.
Az a két óra hamar elrepült, Annie mindenféle dologgal elütötte az időt, s még sort kerített egy kis jegelésre is.