A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-

12.fejezet

_Ronnie Szemszög_

,,S lesznek napok, mikor egyedül állsz a világ szélén, meg nem értett lelkeddel, elveszetten és magányosan. Akkor pedig majd felteszed a kérdést:
Vajon megérte elengedni?"

Ronnie, ujjaival a kormányon dobolt, még ilyenkor, kora reggel is dugó volt.
Türelmetlenül a karórájára pillantott, ami fél hatot mutatott. Volt még negyed órája, hogy a reptérre érjen.
De gondolatai nem éppen ekörül forogtak.
Annie..
Csak a testén lévő zúzódásokra tudott gondolni.
Tudta. Pontosabban csak sejtette, már az elején amikor megpillantotta a lány csuklóját, hogy valami nincs rendben. De nem szólt. Tegnap pedig engedte elmenni.
De mit tehetett volna?
Az ügynöke, és Derekék is folyton hívogatják. Bő egy hete már Vegasban kellene lennie, hogy a stúdióban felvegyék a számokat az új albumhoz.
Tegnap ugyan befejezte egyik számát, amit Hanging On-nak keresztelt, de még mindig hiányzott néhány.
Bár nem volt nehéz dolga, ebben a városban...nem is, Annie mellett csak úgy ömlenek belőle a szavak. Inspirálta őt a lány és boldoggá tette, már ez alatt a kis idő alatt is. Ezt a dalt is, rá gondolva írta.
Teljesen tanácstalan volt.
Mikor először meglátta Anniet, egyszerűen csak le akart feküdni vele, mint az összes többi lánnyal. De aztán...megismerte. Ugyan még mindig meg akarta dönteni, (de még hogy..) de már nem csak egy éjszakát akart tőle. Sokkal többet.
Több időt akart tölteni vele, flörtölni, megfogni a kezét, magához húzni, együtt elaludni vele, reggel mellette kelni...megvédeni..a karjaiba zárni.
És ez igen össze zavarta. Nem volt hozzászokva, hogy nők hosszú távú társaságára vágyjon.
De ez most más volt. Annie más volt.
Ugyan csak nagy megdöbbenésére pedig, igen rosszul esett neki, mikor Annie kikosarazta. (De ennek az esetnek köszönhette a Hanging On-t is.) És szinte teljesen meg volt győződve róla, hogy a lány semmilyen érzést nem táplál iránta. Egészen a tegnap estéig.
Megállt a reptér parkolójában, és leállította a motort.
Talán örökké bánni fogom..
Oldalra pillantott, az anyós ülésen heverő bőrkabátra. Haza kéne mennie. Régen nem kéne itt lennie. De egyszerűen..nem hagyhatta itt.
...ha most nem megyek vissza.
A többi autós szitkozódását figyelmen kívül hagyva, behajtott egy útkereszteződésbe, aztán a körforgalomba, hogy az állam másik fele felé kezdjen száguldani.
Még így, padlógázt nyomva is, több mint 40 percbe telt míg oda ért.
Lehet, hogy most is...
Nem akart belegondolni, de undokan agyába férkőzött az a gondolat, hogy Annievel több is történt, mint a...verések. Sokkal rosszabb.
Ha lehetett, még gyorsabban hajtott, s egy éles kanyart bevéve, már a lány utcájában volt.
Leparkolt a ház elé, és kipattant a kocsiból. Pár másodperc alatt már a verandán állt.
-Tetves ribanc! Faszom kivan veled, azt hiszed érsz valamit?! - hallotta bentről egy férfi kiáltását. Lenyomta a kilincset és belépett a házba. A férfi -nyilván Annie apja- a földön kuporgó lány előtt állt, s lábát lendítette. -Nem vagy te más csak egy kis...
Ronniet elöntötte a harag és az adrenalin. Egy percig sem habozva, öklével a másik arcába vágott. A lány apja a nem várt erős ütéstől, a földön kötött ki.
Ronnie benyúlt egyik kezével, a lány térd hajlatába, a másikkal pedig a hóna alá.
Egyáltalán nem volt nehéz, ennél nehezebb súlyokkal szokott edzeni. Kivitte őt a házból.
Nagy nehezen feltépte a kocsi ajtaját, és beültette Anniet.
Megkerülte a járművet, majd ő is beszállt.