Annie érezte amint két erős kar közre fogja, majd pár másodperc múlva egy puha tárgyra rakja.
Ajtó csapódás.
Motor berregés.
Hol vagyok?
Lassan felnyitotta szemeit. Oldalra fordította a fejét, de azonnal meg is bánta. Éles fájdalom nyílalt a koponyája hátuljába. Hangosan felszisszent, s oda kapott.
-Ne, ne mozgolódj! - hallotta maga mellől az ismerős hangot.
-Ronnie..? - kérdezte bizonytalanul.
-Dőlj vissza. Beviszlek a kórházba. - a lány, a fájdalom ellenére a másik felé fordult.
-Ne..kérlek...csak ne.. - nehezen jöttek a szájára a szavak. Erősen szédült, sajgott mindene, de nem akart oda menni. Semmi esetre sem.
-Jól vagyok csak...- felpillantott Ronniera aki idegesen közbe vágott.
-Jól vagy?! Nézz magadra Annie!! Te..te.. - a férfi vissza fordult az út felé, s nem mondta tovább. Annie ugyan nem láthatta magát kívülről, de el tudta képzelni milyen látványt nyújthat.
-Csak kérlek ne menjünk a..- Abba hagyta a beszédet és kinézett az ablakon.
-A picsába...! - káromkodott Ronnie, majd elhajtott a kórház előtt.
Annie az út hátralevő részében nem beszélt és meg sem mozdult.
Mikor újra kinyitotta a szemeit, már a szálloda előtt voltak.
Ronnie kipattant a kocsiból, hogy Annie oldalára szaladhasson, és segítsen neki kiszállni.
-Megy egyedül is.. - motyogta a lány, miközben nagy nehezen ki kászálódott a járműből.
Ronnie még a csomag tartóhoz szaladt, majd egy kisebb táskával tért vissza.
Átfogta a lány derekát, nehogy elessen, s el is indultak befelé.
-Menj a lifthez. - szólt oda Annienek, ő pedig a recepció felé ment.
A lány kissé dülöngélve, de elsétált a felvonóhoz. Pár ember utána nézett, viszont senki nem foglalkozott komolyabban vele, nem is láthattak semmit. Köszönhetően Annie hajának, ami majd hogy nem, teljesen eltakarta az arcát.
-Rendben, gyere. - suttogta oda neki Ronnie, aki idő közben vissza tért.
Beszálltak a liftbe, és a tizedikre mentek.
Nyilván még vissza tudták kapni a lakosztályt.
Beérve, Annie leült a kanapéra, Ronnie pedig kotorászni kezdett a táskájában.
A lány lenézett kezeire, mik remegve terültek el ölében. Tenyerét vér áztatta.
De valószínűleg nem volt semmi komoly sérülése, csak a vérzés nem akart elállni.
Ronnie kisimította Annie arcából a fekete hajtömeget, ezt követően pedig egy kendővel elkezdte óvatosan letörölgetni a lányt.
-Hány ujjat mutatok? - kérdezte kis idő múltán, majd felmutatta kezét.
Annie hosszasan elgondolkodott.
-Hármat. - mondta végül, kicsit füllentve.
A férfi kétkedő tekintettel nézett rá, de annyiban hagyta.
-Le kéne fürdened, hogy utána le jegelhessük amit...le kell. - a lány fáradtan hátra dőlt a kanapén.
Azt hiszem vérzik a fejem.
Állapította meg mókásan magába.
Egyszerűen nevethetnékje volt. És olyan abszurd volt ez a helyzet.
-Ühm..nem..majd később. Most nem lenne erőm hozzá.
-Segíthetek is, ha gondolod. - Annienek felpattantak a szemei, majd fájdalmasan felnevetett.
-Na azt már nem. - vágta rá azonnal. Ronnie szája mosolyra húzódott, de elfojtotta azt, s újra megszólalt.
-Hh..nem kell itt szemérmeskedni, az a lényeg, hogy jól legyél, és ha ehhez ez kell, akkor rendben.
Na persze. Még hogy Ronnie fürdessen le..még mit nem!
Annie megköszörülte a torkát, és inkább másképp fogalmazott.
-Nem kell, nyugi. Szerintem megoldom egyedül is. De azért értékelem. - Mondta, közben felvett egy zsebkendőt, és megtörölte fájó orrát.
-Minden rendben az orroddal? - kérdezte Ronnie, elfordítva Annie arcát, hogy jobban lássa.
-Igen..majd rakok rá borogatást, de semmi baja. - motyogta a lány, és elkapta a fejét.
-Miért nem akarod, hogy segítsek..? - kérdezte kis idő múltán a férfi.
Annie hallgatott.
Ronnie keze a lány orcájára simult, aki felpillantott rá.
-Én csak...- Annie mélyen a barna szempárba nézett, és ismét elhallgatott. - ..Megyek lefürdök..- suttogta, majd fel is állt. Kicsit megszédült, mire Ronnie elkapta a derekát.
-Biztos, hogy ne menjek ve..- Annie tovább sétálván, közbe vágott.
-Igen, biztos. - Azzal be csukta maga mögött az ajtót.
Monoton lassúsággal kezdett vetkőzni, végül pedig beállt a zuhanyfülkébe.
A forró víz csípte az arcán keletkezett apró sebeket, s a feje hátulját, de nem foglalkozott vele.
A mozdulatok is fájtak, de azzal sem törődött. Ahogy a víz végig csordogált testén, hirtelen úgy érezte, mintha ez minden szenvedést és bánatot lemosna róla. Elfeledtette vele undok gondolatait és fájdalmait.
Ahh a francba. Tusfürdőt persze elfelejtettem hozni.
Mérgelődött percekkel később, de ahogy körbe járatta tekintetét a kabinon, megpillantott egy kis tubust.
Hát persze. Egy egy luxushotel. Nyilvánvaló, hogy van tusfürdő..
A tenyerébe nyomott egy jó adagnyit, majd elkente testén. Borzasztó finom illata volt.
Vanília.
Annie kedvenc illatai közt a második. Az első persze...Ronnieé volt.
Pár perc múlva kiszállt a fülkéből és magára csavart egy törülközőt - ami szintén volt - és a mosdókagylóhoz lépdelt.
A pára a tükörre telepedett, Annie bal kezével, hosszú csíkot húzott az üvegen, hogy lássa magát.
Nem nézett ki olyan rosszul, mint ahogy képzelte.
Sőt, ez semmiség. A szája és a szemöldöke kicsit fel volt szakadva, valamint az orra égett mint a pokol, már most belilult kicsit, de ezen kívül, semmi. Csak a feje ne fájt volna annyira. Még mindig forgott vele a világ, s ehhez párosult a hányinger. Hirtelen úgy érezte menten kidobja a taccsot, ami be is igazolódott.
Hirtelen jött, épp hogy el tudta érni a wc-t.
Borzasztó volt, a gyomra össze rándult s megfeszült, alig kapott levegőt, a fejébe pedig ismét belenyilallt a fájdalom.
Alig telt el pár másodperc, érezte amint Ronnie felfogja a haját, és a hátát simogatja. Annie szó szerint egész testében remegett, s néhány könnycseppe is kicsordult.
Mikor úgy érezte, hogy végre vége, kicsit hátrébb dőlt. Ronnie elengedte a haját, majd egy kis wc papírt letépve letörölte a lány száját majd lehúzta a wc-t.
Felsegítette és vissza kísérte a mosdókagylóhoz.
-Mosd ki a szád, mindjárt hozok valami ruhát. - mondta kedvesen, azzal ki is szaladt.
Annie mondani akart valamit, legalább megköszönni, de teljesen kimerült.
Biztos csábító látványt nyújthattam.
Reszkető kezekkel megnyitotta a csapot, és megpróbálta eltüntetni a borzasztó ízt a szájából.
Mire újra felegyenesedett Ronnie már mellette állt, kezében egy fekete -valószínűleg- bandás pólóval.
Annie elvette a ruhadarabot, majd a nadrágja után nyúlt, a férfi közben kiment.
A lány elkezdett öltözködni. Szerencse, hogy ma rossz hangulatából adódóan egy melegítőt vett fel, így nem zavarta a farmer anyaga most sem.
Ronnie pólója vagy négy számmal nagyobb volt rá, de öröm volt benne lenni.
Kiment a fürdőből és ledőlt a kanapéra.
Lejegelni sem volt kedve a zúzódásokat, csak aludni akart.
Ami pár másodperc múlva be is következett.
Az orrában Ronnie illatával jött a szemére az álom.
ESTÁS LEYENDO
A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-
FanficAnnie Silverman éli a boldognak nem mondható életét, és azt gondolja minden elveszett. Úgy érzi magát, mint aki egy sötét alagútban van, és nem találja a kiutat. Aztán végre, talán megpillantja a fényt, egy ismeretlen férfi személyében, s talán ő l...