A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-

6.fejezet

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a több mint száz (!!) megtekintést, ez nekem nagyon sokat jelent szóval tényleg szuperek vagytok, köszönöm!! 💙💙
Hálából hoztam is a kövi részt, remélem ez is tetszik majd nektek!💙

-És ömm..meddig maradsz? - kérdezte Annie, csak hogy mondjon valamit.
-Nem tudom, a terv szerint holnap mennék haza, de már nem vagyok benne annyira biztos. - A lány kérdőn felnézett Ronniera, aki csak szélesen elmosolyodott.
-Valami miatt? - kérdezett rá Annie.
-Inkább valaki miatt.
-Oohh értem..talán ismerem..? - Ronnie vigyorogva fordult felé, majd úgy tett mintha mélyen elgondolkodna.
-Hmm..talán igen. - felelte végül.
-Értem, és netalán...lány..? - Annie félt a választól nem akarta, hogy egy lány legyen.
-Igen, tudtommal az. - nevetett fel a férfi.
-Ahh...oké. És...milyen lány? - most hogy kiderült, lány van a dologban, Annie meg akarta tudni, hogy ki az. Talán felveheti vele a versenyt.
-Milyen? Hát lássuk csak. Elég...titokzatos..ami tetszik. És kicsit félénk...- Annie nem bírta ki, közbe vágott.
-És szép? - nem ezt akarta kérdezni, de már ki is csúszott a száján.
-Hát...egynek talán elmegy. - Ronnie visszafolytott egy újabb kuncogást.
Huh rendben...akkor nem valami modellről van szó.
-Régóta ismeritek egymást? - Annie nem tudta megállni, hogy ne kérdezősködjön, közben viszont nem tudta mire vélni Ronnie nevetgéléseit.
-Nem igazán. - A férfi újra elvigyorodott.
-Most meg mi az? - kérdezte meg végül, hogy ő is felnevetett.
-Semmi, csak...édes vagy amikor nem tudsz semmit. - Annie egy percre azt is elfelejtette hol van.
'...édes vagy...'
Ez lebegett a szeme előtt, s sanda gyanúja volt, hogy arca az égaljra hasonlított. A nap majdhogynem teljesen lement már, az égbolt pedig csodásan vöröslött.
-Ezt meg miért mondod..? - kérdezte pár másodperc múlva, dadogva.
Ronnie tovább mosolygott de nem válaszolt.
Annie távolról már látta a házukat.
-Lassan itt vagyunk. Eddig jó is lesz, köszi, hogy elkísértél. - a lány hamar túl akart esni rajta, hogy Ronnie minél hamarabb elmenjen.
-Nagyon nem akarod, hogy el kísérjelek mi? - kérdezte a másik, de közben tovább ballagott a ház felé.
-Nem erről van szó, csak tudod ez bonyolult és...- megálltak a lány otthona előtt.
-Szép ház. - mondta Ronnie felnézve az épületre, ami alapjáraton tényleg szép volt. De Annienek már fel sem tűnt.
-Ahh..köszönöm, és minden egyebet, de most már tényleg menned kéne. - fordult a férfi felé körül nézve. Az utcai lámpák egyesével feloltódtak.
-Annie! - a hang hallatán a lány szíve kis híján megállt. Hátra kapta a fejét, az ajtóban álló apjára.
Ronnie is kinézett a lány mögött.
-Ő az apád? - kérdezte kíváncsian, amint Annie vissza fordult.
-Ronnie kérlek menj. - mondta halkan a férfi szemeibe nézve.
-Annie gyere be! - Annie imádkozott, hogy apja ne mondjon semmi durvát. És ne kezdjen őrült módon kiabálni, de Ronnie már most kiszúrta a parancsoló hangnemet.
-Mi olyan sürgős? - kérdezte Annietől.
-Egy pillanat apa! - szólt hátra a lány, majd újra vissza fordult. - Ronnie menj már..! - hangját lassan könyörgőre fogta.
-Ha eljössz velem egy randira. - mondta széles mosolyra húzva a száját.
-Mi? - Annie nem akart hinni a fülének. Egy percre ledermedt, aztán hátrafelé kezdett sétálni. Mennie kellett. Alig ment pár lépést, Ronnie elkapta karját, és gyengéden vissza húzta magához.
-Ígérj meg nekem egy randit és elmegyek.
Olyan közel van.
Érezte a másik leheletét, amint finoman csiklandozza az arcát. Egyik keze a mellkasán pihent, így érezte szívverését.
Lenézett a férfi ajkaira majd vissza kapta tekintetét a barna szemebre, amik válaszát lesték.
-Te bolond vagy... Ezt így most..? - Annie nem nagyon tudta mit mondjon. Csak fogadja el??
-Ezt így most. - mosolygott Ronnie tovább.
-Azt mondtam gyere be! - csak tompán hallotta maga mögül apja kiáltását, végig mélyen a másik gyönyörű szemeibe nézett.
-Rendben..csak menj már...! - Annie arca ha lehetett még vörösebb lett. Ronnie ugyanakkor vadabbul mosolygott mint eddig, majd elköszönve kocogni kezdett vissza felé. A lány boldogan, a fejét csóválva nézett utána.
Úgy érezte magát mint aki lebeg. A felhők felett lebeg, ahol csak szivárvány van és napsütés.
Ám hirtelen zuhanni kezdett, és visszatért a viharos földre. Apja csuklón ragadta és be rángatta a házba. Az ajtót becsukta, majd a falhoz nyomta a lányt.
-Mégis ki volt ez mi??! - Annie kis híján megfulladt az alkohol bűzétől, ami a szájából áradt.
-Senki..- suttogta a lány. Apja, ujjai közé szorította arcát, és maga felé fordította.
-Ne hazudj nekem..meg dugatod magad minden jött ment fasszal, mi?!
-Nem..én nem.. - nyögte a lány, amennyire tudta arca szorítása miatt.
-És ez mi a szar??! - kérdezte végre elengedve Anniet, majd kikapta kezéből a szatyrot.
-Apa...az...- Magyarázkodni sem tudott, apja kivette a kis dobozt a szatyorból, s szinte hisztérikusan felnevetett. A fogamzásgátlót a földre dobta, és ismét Annienek szentelte minden figyelmét.
-Tudtam..hogy te egy igazi kurva vagy. De, hogy ennyire..? Te az enyém vagy Annie. És az enyém is maradsz. - suttogta egészen közel hajolva a lányhoz, bal kezével pedig durván megtépte a másik haját, kényszerítve ezzel, hogy rá nézzen.
Annienek fájtak a szavak, talán ez fájt a legjobban, de mégsem sírt. Ezúttal nem. Talán már hozzá szokott. Nem tudta. De nem is érdekelte. Most volt egy kapaszkodója. Talán csak egy fűszál volt, de ezzel tudta tartani magát.
A gondolat, hogy Ronnie vár rá. Hogy elhívta egy randira. Hogy vele akar lenni. Hogy talán... meg akarja ismerni.
Ez volt az ő mentsvára. Ez volt az egyetlen dolog amiben...hihetett.