A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-

9.fejezet

-Szeretnél még elmenni valahová? - kérdezte Ronnie kivezetve a körforgalomból.
-Ühm..ha van kedved...bemehetnénk a parkba. - szólt Annie bátortalanul, félrepillantva a mellettük suhanó parkra, ahol még most is sokat sétálgattak.
Ronnie hirtelen bevett egy éles kanyart, és elegánsan leparkolt.
-Jesszusom, a szívbajt hoztad rám. - kapott a mellkasához Annie. A férfi pedig csak jót mosolyogva kiszállt a kocsiból.
-Meg kérdőjelezed a vezetési képességeimet? - kérdezte amint Annie mellé ért, majd elindultak a sétányon, be a park szívébe.
-Áh, sosem merném. - válaszolta komoly arccal a lány, ám szemei mosolyogtak.
-Egyébként, te hol laksz? - kérdezett újra Annie. Már rég óta rágódott a kérdésen, de csak most vette rá magát. Kicsit tolakodónak érezte.
-Vegasban.
A fenébe...az nagyon messze van..
-Ohh, értem. - Annie elszontyolodott.
Valószínűleg pár napon belül haza megy. Úgysem eddig akart maradni...
Ronnie nem szólt semmit, a lány pedig nem nézett rá.
Mire gondolhat?
-Gyere. - megfogta Annie kezét és egy közeli pad felé húzta. - Üljünk le.
A lány természetesen fülig elvörösödött, ahogy lenézett kezükre.
Ronnie közvetlen mellé ült, vállaik és térdük majdnem össze ért.
A férfi elengedte a lány kezét, de Annie utána nyúlt.
Reflexszerű volt, nem akarta, hogy a másik elengedje, de ezt azért mégsem tervezte.
Gyors mentés...gyors mentés..!
-Hadd nézzem a tetoválásaidat. - mondta viszonylag nyugodt hangon.
Szép volt Annie!
Magában elmondott pár miatyánkot, ezt jól kezelte.
Ronnie hagyta, hogy a lány az ölébe húzza kezét, és két kézzel fogva szemügyre vegye.
Annie végig simított ujjbegyeivel a férfi kézfején, ahogy nézte a mintákat. Egy ideig csendben volt.
-Mit jelentenek? - kérdezte felnézve a másikra, aki édesen mosolyogva figyelte őt. Annie arca újra a vörös színeiben pompázott.
A francba vele...biztos, hogy észre vette..!
De nem tehetett róla, ismét...olyan közel voltak.
Érezte Ronnie finom illatát, ami körüllengi őt, s még a kocsiját is, leírhatatlan volt. Valahogy olyan...tipikus férfi illat de mégis..különleges.
És Ronnie ismét úgy mosolygott rá. Ezt pedig utálta s egyben imádta.
Ez a mosoly azt az érzetet keltette, mintha érne valamit, mintha fontos lenne. Valakinek. Akárkinek. Neki.
Elfordulva felnézett a fákra, amiket gyengéden cirógatott a szél, levelei között pedig a nap utolsó sugarai törtek át.
-Majd egyszer elmondom. - mondta pár pillanat múlva, de kezét még nem húzta el.
Úgy sem lesz 'egyszer'. Hát nem érted?
Annie kedve, ha lehetett, még rosszabb lett.
Nem akarta, hogy elmenjen, nem akarta, hogy itt hagyja.
Be kellett vallania, hogy reménytelenül és szánalmas módon...szerelembe esett.
Bármennyire is nem akart.
-És talán a többit is megnézheted. - mondta huncut mosollyal az arcán.
Annie bele vörösödött a gondolatba, tekintetét mégis Ronniera kapta.
-Ne örülj annyira, csak a csípőmig vannak.. - A lány a fülének is alig hitt, abban pedig biztos volt, hogy arca színére már szó sincs.
Hülye képzelő erő.
-Miii??? - ennyit tudott kinyögni magából, aztán fel állt, magával húzva a nevetéstől haldokló Ronniet.
Perverz.
Annie elől loholt, míg a másik ment utána, mutató ujjaik pedig még mindig össze akadva.
-Hová sietsz? - kérdezte szórakozott mosollyal az arcán Ronnie, mire a lány csak fújtatott egyet.
Végül megálltak a kocsi előtt, amit Annie még mindig nem tudott feldolgozni, majd be is szállt. Ronnie épp az ajtót nyitotta amikor megcsörrent a telefonja. Elővette, pár másodpercet habozott, de felvette, az ajtót pedig vissza csukta.
Az ablakon keresztül mutatta fel Annienek a mutató ujját jelezve, hogy csak egy perc.
A lány bólintott, de tovább nézte a másikat, aki látszólag, nem túl nyugodtan beszélt valakivel.
Alig két perc múlva Ronnie beszállt a kocsiba és elindultak.
Feszültnek tűnt.
-Minden rendben? - kérdezte kis idő után Annie.
-Igen..persze. Csak az ügynököm volt. El kéne intézni pár dolgot. Nem fontos..
Nem úgy tűnik..
-Biztos? - kérdezett vissza azért Annie.
Ronnie csak bólintott, a lány pedig jobbnak látta nem feszegetni a témát.
Kinézett az ablakon, az utcai világítások már felkapcsolódtak, az éjszakai élet pedig lassan beindult, a klubok kinyitottak.
Ronnie telefonja újra megcsörrent. Idegesen kihúzta a zsebéből és kinyomta. Alig telt el egy perc, újra csörgött.
-Vedd csak fel nyugodtan. - szólt Annie mosolyogva.
Ronnie lassan kifújta a levegőt, és ezúttal a füléhez emelte a készüléket.
-Mi van már? - kérdezte nem túl barátságos hangon.
Annie megpróbált nem figyelni a beszélgetésre, így inkább kinézett az ablakon.
-Igen, képzeld én is tisztában vagyok vele, de azért kösz, hogy szóltál. Igazán jó fej vagy. - mondta Ronnie gúnyosan a telefonba, Annienek mosolyognia kellett. Nem volt vicces a szituáció, de oda volt azért a hangsúlyért amit Ronnie használt a gunyoros megjegyzéseinél.
-Jól van. Értettem elsőre is. Most pedig megtennél nekem egy aprócska szívességet? Ne baszogass a faszságaiddal! - azzal a férfi le is rakta a telefont. Ronnie nyugtalanul pillantott a lányra, aki még mindig somolygott.
-Most meg mi az? - kérdezte a másik, felnevetve.
-Semmi. - mondta a lány vállat rántva.
Befordultak a sarkon, és végig menve az utcán, megálltak Annie háza előtt.
Annie kiszállt, Ronnie pedig követte.
-Hát...köszönöm a mai napot. - mondta szégyenlősen a lány, mire Ronnie közelebb lépet hozzá.
-Három nap múlva megyek haza. - szólt halkan. Annie szomorúan félre nézett. -Ha gondolod, addig...elmehetünk még párszor valahová.
Bánatosan nézett maga elé, nem tudta mit mondhatna. Hogy ne menjen? Mégis milyen jogon? Tulajdonképpen semmi közük egymáshoz. Alig két hete ismeri a férfit.
Annie hirtelen érezte amint Ronnie megérinti a karját, majd lesiklik a kezére.
Szíve egyre hevesebben vert, s lassan fel emelte fejét.
A férfi arca kifürkészhetetlen volt, de egyenesen a lány szemeibe nézett.
Ronnie feje megindult a lányé felé. Annie azt hitte csak képzelődik, de pár másodperc múlva biztos volt benne.
Atyaisten...
Ronnie lassan haladt, és kimérten, közben mind végig tartotta a szemkontaktust.
Annie akarta. Mindennél jobban akarta és erre vágyott, mióta meglátta a férfit..
De nem tehette meg ezt vele. Nem akarta bele rángatni őt az elcseszett életébe.
Alig volt köztük pár centi, mikor a lány elfordította a fejét.
Ronnie megállt, majd kicsit elhúzódott.
-Még egyszer köszi a napot és a fuvart. - suttogta alig hallhatóan, s kihúzta a kezét Ronniéból, majd elindult befelé.
Utoljára hátra nézve, még látta a másik értetlen, de egyben...csalódott arcát.
És talán ez fájt a legjobban.