1. A benevezés

15.3K 486 61
                                    

Reggel az ébresztő órám csörgésére keltem. Kinyomtam, majd erőt véve magamon kiszálltam az ágyból. A szekrényemből kivettem egy  fehér farmert, szürke felsőt és a cipős szekrényemből egy Vanset, majd lementem a konyhába.

 A szekrényemből kivettem egy  fehér farmert, szürke felsőt és a cipős szekrényemből egy Vanset, majd lementem a konyhába

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Persze a hőtőn a szokásos üzenetet találtam a szüleimtől. Annyi állt benne, hogy későn jönnek haza, kaja a hűtőben, blablabla. Már meg szoktam, hogy nincsenek itthon. Viszont pont ezért a hétvégéket együtt töltjük. A hűtőből kivettem a reggelim, amit anyu reggel meg csinált. Tudni kell rólam, hogy nem tudok főzni, sütni és még egy pirítós is nehezemre megy megcsinálni. Anyu mindig mondta, hogy inkább rendeljek, mint hogy felgyújtsam a drága konyháját. Na szóval miután megettem a reggelim, elvégeztem még a reggeli teendőim,(fogmosás, fésülködés stb.) fogtam a táskám és a telefonom, majd elindultam suliba.

Mikor beértem, egyből észre vettem Lunát és Brettet. Luna a legjobb barátnőm. Brett pedig a pasija, aki már szinte a legjobb fiú barátom. A suliban ők tudnak csak arról a tényről, hogy én motorozom. 

-Sziasztok-köszöntem az éppen nyálat cserélő barátaimnak.

-Szia.-ugrott a nyakamba Luna.

-Csáó.-intett Brett.-Hallottál a motor versenyről?-kérdezi halkan.

-Igen. Úgy terveztem, hogy ma délután benevezek.-meséltem izgatottam. Imádom a versenyeket. És a motoros haverjaim szerint esélyes is vagyok, hogy megnyerjem. Indultam már ilyen versenyen, amin sajnos nem nyertem. De a vereségek, csak arra ösztönöznek, hogy addig gyakoroljak, míg nem leszek a csúcson. 

-Király. Viszont én most megyek. Majd tali.-mondta, majd megcsókolta barátnőjét, velem pedig öklözött egyet.

-Ahh annyira szeretem.-nézett utána Luna, mire csak felnevettem.

-Na gyere te hős szerelmes. A pitagorasz tétel nem oldja meg magát.-mondtam, mire elnevette magát, majd mentünk órára. Matekon az ülésrend sajnos úgy van, hogy fiú-lány. És én Cameron White mellett foglalok fejet, ami már szinte borzalmas. Cameron a lányok álma. Minden lánynak folyik tőle a nyála. Viszont nekem nem. Nekem ő a rémálmom. Csak egy nagyképű seggfej, aki azt hiszi, mindent megtehet. Éppen a füzetembe rajzolgattam, mikor a tanár belépett a terembe. 

-Jó reggelt.-köszönt, mire az osztály kórusban köszöntötte őt.-Nos mielőtt elkezdenénk dolgozni. Mrs. Dark. Szombaton matek verseny lesz. Számítunk a megjelenésére. Persze csak ha szeretne.-mosolygott rám. Reflexből mondtam volna, hogy "igen". De szombaton van a motor verseny, amit semmi pénzért nem hagynék ki.

-Sajnálom Mr. Smith. De ezt most kihagynám.-mondtam, mire valamiért, mindenki rám nézett. A tanárnak pedig majdnem kiesett a szeme a helyéről.

-Miért? Mi dolga van?-kérdezi.

-Őmm a szüleimmel utazunk el a bátyámhoz.-találtam ki valami hihetőt.

-Értem...Hát sajnálom, hogy kihagyja.-próbálta feldolgozni az eseményeket, végül elkezdett a táblára írni.

-Rosszul hazudsz.-suttogja nekem Cameron.

-A lényeg, hogy a tanár bevette. A többi nem izgat.-mondtam neki rá sem nézve.

-És megtudhatom, hogy mi dolgod szombaton?-kérdezi incselkedve, mire rá nézek mosolyogva.

-Nem.-mondtam egyszerűen, majd tovább írtam a füzetbe.

-Milyen kis titokzatos vagy. Ez tetszik.-és itt befejeződött a "beszélgetésünk".  

A suliban már nem történt semmi érdekes. Suli után siettem haza, majd miután megettem az ebédem, felvettem a motoros ruhám, és mentem is a garázsba. Lehúztam a lepedőt, ami végre a motorom. Minden egyes alkalomnál beleszeretek. Nekem egy matt fekete Yamaha R6-osom van, amit saját pénzből vettem meg a 16. születésnapomra. Szóval 2 hónap múlva lesz a drága 2 éves. És! Még semmi baja. Viszont van egy cross motorom, amivel a pályára járok ki. Persze most is ezzel megyek. Szóval felültem a motorra, majd beindítottam. A hangja tökéletes volt. Kijártam vele, majd az ajtó és a garázst bezárja kihajtottam az útra, és mentem a pályához. Hál isten a pályára nem járnak a suliból. Mikor kiértem, egyből a műhelyhez mentem. Előtte letettem a motort, majd beléptem.

-Sziasztok.-köszöntem a bent lévőknek.

-Melody. Remélem a versenyre jöttél jelentkezni, mert ha nem akkor minden reményem elszállt.-mondta az, aki a motorokat szokta megjavítani. Nevén csak Luke. Luke egy sötét barna hajú, zöld szemű 35 éves, magas szerelő mester. Buknak is rá a csajok. Nekem viszont olyan mintha a bátyám lenne. Ja és ne felejtsem el, megemlíteni, hogy mindent meg tud szerelni. Nagy tehetsége van hozzá.

-Na kösz.-sértődött be Scott. Scott mogyoró barna hajú, és zöld szemű 18 éves srác. Iszonyatosan jól motorozik, viszont még ő is el ismeri, hogy nem ő a legjobb. Na az egyetlen, amit utálok, hogy itt mindenki azt mondja én vagyok a legjobb. Pedig szerintem mindenki egyformán jó.

-Scott te is esélyes vagy a győzelemre.-mondtam, neki mire rám kacsintott, én pedig felnevettem.-És igen. Azért is jöttem hogy jelentkezzek.-Luke elmosolyodott, majd elintéztük a jelentkezési papírt.-Na most pedig mindenki emelje meg a seggét és motorozzunk.-mondtam, mire mindenki nevetve kijött, és megkezdődött a minden napom fénypontja. 

Már este fél 9 volt mikor haza értem. Le takartam a motorokat, majd bementem az üres lakásba. Lefürödtem, majd be is dőltem az ágyba.

A stréber titkaiWhere stories live. Discover now