Az én rosszfiúm [Befejezett]

Második rész

-Veled meg mi történt?-kérdezte félig suttogva Mark.

Nem mertem válaszolni, csak folytak a könnyeim, és mozdulni sem tudtam.

Két erős kart éreztem meg magam körül, aztán valami puhát alattam.

Tehát feltett az ágyra.

A látásom kezdett tiszábbá vállni, így már az arcát is megfigyelhettem.

Könnyes a szeme? Mi a?

-Jól vagy?-kérdezte halkan, miközben felültem.

-Nem.-válaszoltam remegő hangon, ő meg csak magához ölelt.

Kis késéssel, de viszonoztam az ölelését.

Fogalmam sincsen, hogy miért, de valamennyire biztonságban érzem magam a karjai között.

De hát ez az egész lehetetlen.

Pár órája, még felpofozott, most miért ilyen kedves velem?

Most esett le, hogy Mark Tuan az én szobámban van. Hogy a fenébe került ide, és mit akar itt?

-Hogy jöttél be?-szólaltam meg végre, mire ő elengedett, és a szemembe nézett.

Még sosem volt rá alkalom, hogy ilyen közel legyünk egymáshoz.

Talán öt centi lehetett az arcaink között.

Most vettem észre, hogy milyen helyes.

Sötétbarna szemek, telt ajkak, és szőke haj.

Álljunk csak meg egy pillantra.

Miket is beszélek én itt?

Mark már évek óta piszkál, most meg azon gondolkodom, hogy milyenek a szemei.

Hát én nem vagyok normális.

-Hát igazából bemásztam az ablakon.-hajtotta le a fejét.

-És miért másztál be?-kérdeztem, mire ő visszanézett a szemebe.

-A wc-ben otthagytad a telód.-vette a ki a zsebéből az említett tárgyat.

Biztosan kieshetett amikor lejtettem a táskám a földre.

-Yugyeom, mi ez a nyom a nyakadon?-változott meg az arckifejezése, amint észrevette a szorításnyomokat.

-Csak... Csak... Apa...-nyökögtem, ő meg csak értetlenül nézett rám.

Ekkor anyukám újabb sikoltását lehetett hallani, mire nekem újra könnyek gyűltek a szemembe.

-E-ez mi-mi volt?-remegett meg a hangja egy pillanatra.

Mark Tuan fél?

A suli nagymenője beijedt?

Nem szóltam semmit, és a síri csöndben hallható volt, hogy apa errefelé jön.