Az én rosszfiúm [Befejezett]

Huszadik rész

-Yugyeom, nagyon hiányzol.-hallottam meg egy ismerős hangot, mire lassan kinyitottam a szemeim.

Minden fehér volt, és a tipikus kórház illat csapta meg az orromat.

Elfordítottam a fejemet, és Mark-ot láttam meg.

Amint észrevette, hogy felébredtem, szorosan magához ölelt.

-Soha többet nem hagylak egyedül, Gyeomie. Többé nem engedem hogy bármi bajod essen.-suttogta a fülembe, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Ekkor leesett, hogy mi történt.

Mark csókolózott valakivel, elkezdtem futni, és valami nekem jött.

Feltehetően autó volt.

Arra emlékszem még, hogy szerelmet vallottam neki.

Basszus! Most tudja, hogy mit érzek iránta?

De kibaszottul hülye vagyok!

-Jól vagy?-hajolt el lassan, én meg csak bólintottam egyet.

-Úgy örülök neki, hogy jól vagy.-sóhajtott egyet megkönnyebbülten.

-Mi történt velem?-kérdeztem kicsit remegő hangon.

Most miért remegek?

-Kifutottál egy kocsi elé, és agyrázkódásod volt, meg eltört két bordád. Két napig kómában voltál.-magyarázta, aztán egy mély levegővétel után folytatta.

-Yugyeom, arra ugye emlékszel, amit mondtál nekem?-nézett mélyen a szemebe, én meg próbáltam nem elvörösödni.

-Igen. És igaz.-hajtottam le a fejemet.

Az állam alá nyúlva megemelte a buksim, így a szemébe néztem.

-Gyeomie, én is szeretlek.-vallotta be, mire én majdnem felsikítottam.

Mark Tuan szeret?

Engem?

Kérdőn nézett rám, majd a számra pillantott, utána újra szemkontaktust teremtet.

Én egy aprót bólintottam, mire Mark elmosolyodott, és ajkaimra tapadt, és lassan mozgatta párnáit az enyémen.

A kezeit a mellkasomon pihentette, aztán hirtelen a csípőmre ült, és úgy mélyítette el csókunkat.

Az egyik kezemet a derekára, a másikat a hajába vezettem, és már sokkal szenvedélyesebben falta ajkaimat.

Zihálva hajolt el, majd elmosolyodott.

-Kim Yug Yeom, leszel a barátom?-kérdezte még mindig mosolyogva.

Már hogy ne lennék?

-Markie~, mától csak a tiéd vagyok.-mosolyogtam rá, aztán újabb csókcsatába kezdtünk.

-Khm.-köhintette valaki az ajtóból, mire Mark lemászott rólam.

-Ha mindent rendben találunk, akkor haza mehet két óra múlva.-magyarázta az orvos, aztán kiküldte Mark-ot, hogy megvizsgáljanak.

A vizsgálatok után azt mondták, hogy minden rendben, és elindultunk haza.

Kézenfogva sétáltunk az utcán, boldogan, mint egy igazi pár.

Egyszerűen úgy éreztem, hogy ennél tökéletesebb nem is lehetne semmi.

-Yugyeomie~.-mosolygott rám Mark aranyosan, mire én az orra hegyére nyomtam egy puszit.

Átölelt, majd hozzámbújt.

-Mark, menjünk haza.-suttogtam a fülébe, mire ő mosolyogva nézett rám, majd hirtelen a kezemet el nem engedve el kezdett futni.