Az én rosszfiúm [Befejezett]

Hetedik rész

Egy újabb rossz reggel.

Álmosan ébredtem fel, mert nem tudtam rendesen kialudni magamat.

Éjjel többször is felébredtem.

Pedig mostanába nem aludtam ilyen rosszul...

Felkeltem az ágyból, a szekrényemből kivettem egy pólót, egy farmert, és egy pulcsit.

Bementem a fürdőbe, és a tükör előtt megálltam.

Szörnyen nézek ki.

Egyszerűen botrányos.

Komolyan mondom, hányingerem lett magamtól.

A szemeimet éjjel vörösre sírtam ki, és alatta nagy karikák is vannak.

A nyakamon pedig még mindig ott virítanak a szívásfoltok, méghozzá sötétlilás árnyalatban.

Aki ezt nem veszi észre, az vak.

A szívásnyomokról megint eszembe jutott Mark, akiben megbíztam, akivel barátok voltunk.

De még is itt hagyott.

Csak úgy szó nélkül elment.

Az arcomat lemostam hideg vízzel, így talán annyira nem tűnik fel senkinek hogy sírtam.

De a szívásfoltokkal nem tudok mit csinálni.

Szerintem még öt réteg alapozó sem fedné el.

Inkább hagyom így.

Átvettem a ruháimat, kiléptem a fürdőből, visszamentem a szobámba.

Felvettem a hátamra a táskámat, aztán elindultam a suliba.

Nem ettem reggelit, mert nem vagyok éhes, meg amúgy sem szoktam.

Sietve szedtem a lábaimat, ugyanis eléggé késésben voltam.

Még időben beértem, és gyorsan próbáltam a terembe menni, de valakimegragadta a csuklómat.

Hátranéztem, és Wonho-val találtam szemben magamat.

Ő is szokott piszkálni, de eddig nem volt alkalma bántani.

Eddig.

-Szi-szia.-remegett meg a hangom.

-Na mi van, már most félsz?-kérdezte gúnyos hangnemben, mire én csak lehajtottam a fejemet, és a földet kezdtem tanulmányozni.

-Yugyeom, nem is mondtad, hogy van valakid.-hallottam meg Taehyung hangját.

Felkaptam a tekintetemet, és értetlenül néztem rá.

-Nincs senkim.-nyögtem ki végre, mire mindketten elmosolyodtak.

-Ha nincs, akkor miért vannak szívásnyomok a nyakadon?-kérdezte Wonho.

Erre inkább nem válaszolok.

-Ha kérdezek valamit, válaszolj!-lökött neki a falnak.

Riadtan néztem körbe, de nem tudtam mit tenni.

Most biztos, hogy megkapom a magamét.

Hirtelen egy szúró fájdalmat éreztem meg a hasamba, mire odakaptam a kezemet.

Összegörnyedve feküdtem a padlón, és még egy erős rúgást éreztem az oldalamnál.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyenge.-mondta Taehyung, és lenézett rám.

Fájt minden porcikám.

De nagyon.

Elmentek Wonho-val együtt, de én csak ott fetrengtem a földön.