Az én rosszfiúm [Befejezett]

Tizennegyedik rész

-De Jackson Hyung~. Hogyan érjem el, hogy szeressen?-kérdeztem kicsit 'durcis' hangon, mire Jackson nevetve megrázta a fejét.

-Az a te dolgod, Gyeomie.-mosolygott rám.

Amúgy nekem még mindig az jár az eszembe, ahogyan Jinyuong elment.

Elég idegesnek, és talán szomorúnak is tűnt.

A kezembe vettem a telómat, és megkerestem messengeren.

-Mit csinálsz?-vágódott le mellém Jackson.

-Írok JR-nak. Nem tudom mi volt ez az előbbi jelenet, de aggódom érte.-válaszoltam, aztán gyorsan írni kezdtem.

Megkérdeztem, hogy jól van-e, meg hogy hol van.

Jinyoung hamar válaszolt, az üzenetében azt fogalmazta meg, hogy nincs túl jól, és hogy a parkban van.

-Megyek beszélek vele.-pattantam föl, aztán sietve kimentem.

Azt írta, hogy nincsen jól, úgyhogy egész úton izgultam miatta.

Elképzelésem sincs, hogy mi miatt viharzott el ilyen hirtelen, de biztosan oka volt rá.

Sietve lépkedtem a park felé, és megláttam JR-t.

Egy padon ült, és bámult maga elé, meg sem mozdult, talán még nem is pislogott.

Azt hiszem tényleg nagy baja lehet.

-Szia.-ültem le mellé. Most hogy közelebbről látom, biztos vagyok benne, hogy sírt.

Az arca felpuffadt, és a szemei enyhén vörösek voltak.

-Szia.-köszönt furcsa hangon.

-Mi történt?-kérdeztem kicsit halkan.

Jinyoung rám nézett, a szemei újra könnyekkel teltek meg.

-Kezdem az elejéről.-sóhajtott, aztán belekezdett a mesélésbe, én meg figyelmesen hallgattam.

-JB-t gimiben ismertem meg, nagyon jó barátok lettünk azonnal. Mindig is tudtam, hogy valami nem stimmel, mert olyan más volt az ő közelébe lenni. Amikor betöltöttem a tizenhatot, Jaebum nálam aludt hogy megünnepeljük. Egy ágyban aludtunk, teljesen nyugodtan, mintha ez természetes lenne. És éjjel felébredtem, és rájöttem, hogy mi az az érzés, ami már majdnem egy éve bennem lapul. Rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé. És volt több nagyjából másfél éve. Azóta nem merem elmondani neki. És akkor két hónapja új osztálytársunk lett Youngjae. Hozzánk csapódott harmadiknak, és így hárman vagyunk legjobb barátok. De azt tudni kell róla, hogy nem éppen a lányokat szereti. És félek... Hogy Jaebum és ő a mai után...-magyarázta, majd a szemeiből patakokban folyni kezdtek a könnyei.

Én ösztönösen magamhoz öleltem.

Simogattam a hátát, és gondolkodtam, hogy mit mondjak neki.

-Jinyoung, szerintem mondd el neki.-csúszott ki a számon amit először gondoltam.

JR szipogva elhajolt, és félve nézett a szemembe.

-M-mondjam el neki?-kérdezte, mire én csak bólintottam.

-Szerintem sokkal jobban éreznéd magad, ha elmondanád neki.-mondtam mosolygva, mire JR elgondolkodott.

Valamit akart mondani, láttam rajta.

De nem tette, így egy darabig csendben ültünk.

Nem volt kínos csönd, de olyan fura volt.

-Menjünk haza.-törtem meg a csendet, aztán felpattantam.

Jinyoung is így tett, aztán haza sétáltunk.