Az én rosszfiúm [Befejezett]

Hatodik rész

-Megtalálták apádat.-mondta ki anya, mire Mark-kal egymásra néztünk.

Ez azt jelenti, hogy többé nem kell félnem tőle.

Sokkal könnyebb lesz ez után.

Ráadásul itt van nekem Mark.

A legjobb barátom.

Azaz nem tudom, hogy csak a barátom e.

Én igazából sokkal többet érzek iránta.

Csak azt nem tudom, hogy ezzel ő hogy van.

De tuti biztos, hogy heteró.

Egy ilyen tökéletes fiú hogy lehetne meleg?

Ahj Istenem most is olyan aranyosan néz...

-Ez nagyon jó hír.-hallottam meg Mark hangját, anya meg csak mosolyogva bólintott.

***

-Mit csináljunk? Unatkozom.-kelt fel Mark a kanapéról, aztán egyenesen a konyhába ment.

Utána mentem, és felültem a konyhapultra.

-Éhes vagy?-kérdeztem meg, mire ő rámnézett.

-Ja.-válaszolt tő mondatban, és láttam rajta, hogy az arca pirosabbá válik.

Most miért pirult el?

Magamban vigyorogtam ezen.

Talán még is lehet esélyem nála?

-Akkor együnk.-mondtam.

-Tényleg te is akarsz enni?-nézett rám csillogó szemekkel.

Igen, ez nálam elég nagy ritkaság, de most kivételesen éhes vagyok.

-Igen eszek.-mosolyogtam vissza rá, mire ő megfordult a hűtőhöz.

Kivett valamit, aztán levette az asztalra.

Leszálltam a konyhapultról, és leültem mellé.

A combjaink összeértek, ami melegséggel töltött el.

A tányérban lévő szendvicsre néztem.

Most tényleg éhes vagyok.

Miután megettük a kaját, fel akar kelni, de Mark visszarántott a csuklómnál fogva.

-Maradjunk így egy picit!-nézett rám boci szemekkel.

Hát erre nem tudok nemet mondani.

Átkaroltam a vállát, és úgy ültünk.

A szíves hevesen dobogott, és sokkal nehezebben vettem a levegőket.

A gyomrom is liftezett, pedig finom volt a szendvics.

De amúgy meg most miért is akarta, hogy visszaüljek mellé?

Hirtelen megérezten egy kezet a combomon, be kellett harapnom az ajkaimat, hogy sóhajtsak fel.

Lenéztem Mark kezére, aztán kérdőn a szemébe.

Nem szólt semmit, csak egyre feljebb vezette a kezét.