Az én rosszfiúm [Befejezett]

Negyedik rész

Ijedten néztem anyára, aki csak tátott szájjal bámult apámra.

Egyszer volt olyan, hogy egy régi barátomat elhoztam ide, évekkel ezelőtt.

Apa nem nagyon örült neki, ezért engem is, és a barátomat is szétverte.

Nagyjából egy hétig bent kellett feküdnöm az után a kórházba, és csodálom, hogy felépültem.

-Yugyeom, ki engedte meg neked, hogy ide hozzál bárkit is?-kérdezte apám, és ahogy látom elég ideges lehet.

Nem mertem válaszolni, csak csöndben ültem.

Mark-ra néztem, aki csak tágra nyílt szemekkel figyelte az eseményeket.

Ő nem tudja, hogy apám mire képes.

-Válaszolj!-ordította el magát, mire engem kirázott a hideg.

Nagyon félek...

-Se-senki.-remegett meg a hangom, apa pedig elindult felém.

Még a szívem is kihagyott egy ütemet, és levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra.

Az már biztos, hogy most úgy meg fog verni, hogy kórházban kötök ki.

Csak az a kérdés, hogy túlélem-e.

-Akkor meg miért van itt?-emelt fel a pólómnál fogva, aztán a falnak lökött.

A hátamba belenyilalt az éles fájdalom.

Nem tudom, hogy miért de egyre nehezebben kaptam levegőt, és kezdtem szédülni is.

-Yugyeom jól vagy?-hallottam meg Mark hangját, de válszolni nem tudtam.

A hangok egyre jobban tompultak körülöttem, és csak itt-ott éreztem pár erősebb fájdalmat a testembe.

Mostmár biztos, hogy nem úszom meg kórház nélkül.

Újra ézertem valami éles fájdalmat, csak most a hasamnál.

Nem tudtam már magtartani magamat, így a földre rogytam.

-Azonnal hívj mentőt!-hallottam még anya kétségbeesett kiáltását, aztán elsötétült minden...

***

Lassan nyitottam ki a szememet.

Csak azt érztem,hogy valaki fogja a kezemet.

Nem tudom, hogy mióta fekhettem itt, sőt azt sem tudom, hogy hol vagyok.

Talán a mennyországban?

Azért fehér itt minden?

A látásom kezdett tisztulni.

Nem a mennyben vagyok, hanem egy kórházban.

De mit is keresek én itt?

Ja tényleg, mostmár beugrott.

Mark eljött hozzánk, apa hazajött, és megvert.

Ugye Mark-ot és anyát nem bántotta?

-Yugyeom!-hallottam meg a nevemet, mire a hang irányába kaptam a fejemet.

Mark ült mellettem, és ő fogta a kezemet.

Ahogy jobban megfigyeltem, észrevettem, hogy könnyes a szeme.