Az én rosszfiúm [Befejezett]

Tizenegyedik rész

-Yugyeom! Kellj fel! Reggel van!-hallottam meg Mark hangját, mire csak átfordultam a másik oldalamra.

Ahj, még mindig nagyon fáj a fejem.

-Meg kell mérni a lázad.-bújt hozzám közelebb.

Annyira imádom.

-Oké.-fordultam felé, aztán az aggódós tekintetében elvesztem.

Csodálatos érzés, hogy gondoskodik rólam.

Még akkor is velem van, amikor beteg vagyok.

Csak az az egy baj, hogy ezt ő nem olyan érzések hatására teszi, ahogyan én gondolok rá.

-Hozom a lázmérőt.-pattant fel mellőlem, aztán a polcnál kutatott, utána meg visszaült mellém.

-Fáj valamid?-kérdezte, miközben a lázmérőt a hónom alá tette.

-A fejem, de az nagyon.-néztem a szemébe.

-Jobb lesz, hidd el.-simította meg a hajam, aztán egy puszit nyomott a homlokomra.

Ennek hatására teljesen elvörösödtem, és odalent is gondjaim akadtak...

Nem hiszem el, hogy egy homlokpuszitól fel lehet izgulni.

Mondjuk Mark-nak csupán a látványától is fel tudnék izgulni.

Főleg amikor mosolyog, vagy kacsint...

Csipogott a lázmérő, Mark kivette, és tátott szájjal bámult.

-Basszus... Gyeomie... Jól érzed magad?-nézett rám full aggódó tekintettel, aztán magához ölelt.

-Csak a fejem fáj.-mondtam gyorsan, aztán eltoltam magamtól.-Mi az? Mennyit mutatott?-kérdeztem.

-Negyven egész egy tized.-mondta még mindig sokkolt állapodban.

Komolyan mondom, én nem féltem annyira, mint ő.

-Azonnal megyünk a kórházba.-jelentette ki, aztán elszaladt.