*Cassie szemszöge*
Nem tudom, mi volt ez a hirtelen látogatás vágy. Egyszerűen csak látni akartam Shawnt. Az utóbbi időben annyira, de annyira hiányzott. És rájöttem, hogy lehet többet érzek iránta. Még én sem tudom. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel.
- Cassie, itthon vagy? - kiabált fel édesanyám. Gyorsan leszaladtam hozzá, és a karjaimba zártam.
- Istenem, anya, annyira hiányoztál! - motyogtam, fejemet a vállába fúrva. Ő csak elnevette magát, mert csiklandozta az utóbbi tettem.
- Te is nekem drágám, te is nekem - ölelt vissza, én pedig éreztem azt a melegséget, amit 17 éven keresztül nyújtott át nekem.
- Van egy jó hírem! - tolt el magától, majd szemeimbe nézett - nem sokára jön két vendég hozzánk, akiktől nagyon meg leszel lepődve. De azt nem mondhatom el, hogy kik ők - fejezte be, én pedig lecsüggedtem, de egyben izgatott is voltam.
- Remélem azért jó személyek lesznek - mondtam, mire anyu felnevetett.
- Nagyon jók - kacsintott rám. Hoppá, itt már valami több van. Nagyon izgultam a vendégek miatt, igaz nem tudtam kik voltak. Tíz perc múlva valaki csengetett. Juuj, itt vannak az anonym vendégek!
- Hát ti... - akadtam el, mikor megláttam ki áll az ajtóban. Elkapott a sírógörcs, és leültem a földre. Nem bírtam ki sírás nélkül. Kilenc év után hazajött Norvégiából az én egyetlen szeretett bátyjám. Nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, és ezért is nem akartam, hogy elmenjen. Nagyon sírtam a reptéren.
- Cass, ne sírj! - bíztatgatott Froy. A háta mögül előlépett egy alak, mire mégjobban elkezdtem sírni. Andrew volt az, a régebbi legjobb fiú barátom. Nem is tudom, hogy mit csinálhattam akkor. Csak ültem a földön, és sírtam, mire mindketten átöleltek, én pedig úgy megszorítottam őket, hogy még lánccal sem tudtak volna elhúzni tőlük.
- Annyira hiányoztatok - motyogtam a vállukba.
- Gyerekek, gyertek vacsorázni! - szólt ki anya a konyhából, mire mindhárman felálltunk és a konyhába mentünk.
Sziasztok. Fhu, nem is tudom, hogy mit mondhatnák. Nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON sajnálom, hogy ennyi ideig nem volt rész. Most annyira felfordult az életem, és nehéz minden. Lassan már a könyv végére érünk, már csak 3-4 rész van hátra az epilógusik, de lehet, hogy kevesebb is. Nagyon köszönöm, hogy végig itt álltok mellettem, és, hogy olvassátok a könyvemet, és kinyílvánítjátok a véleményeteket. Épitő kritikát mindenképpen elfogadok, és nagyon megköszönök. Legyetek rosszak!😈
Ölel mindenkit: Barbi💞
ESTÁS LEYENDO
First meeting (S.M.) ✔
Fanfic-Szóval, utálod a Magcont?-kérdezte én pedig unottan ránéztem. -Ki nem állhatom. Ahogy azok a kisfiúk teszik az eszüket a színpadon ezer meg ezer visítozó lány mellett pfu...nem az én stílusom-húztam el a szám, majd lenéztem a földre. -Hát azt még m...
