Összetörve ( BEFEJEZETT)

- 9 -

- Igazad van.- vágódott le hirtelen mellém Ella amitől rám hozta egy kicsit a szívbajt.- Tényleg fura. Túl kedves velem.,, Ma megdicsérte hogy milyen jól nézek ki.-kezdet el hüledezni mellettem Ella- Szerintem valami az agyára ment.

- Mostanában sokat lóg Harryvel nézd.- mutattam rájuk ahogy ép a park másik végében álltak és együtt nevetek valamin.

- Hmmm,,,, ez olyan fura. De azért ugye jól vagy?-kérdezte hirtelen tőlem.

- Persze miért nem lennék jól?!

- Rosszul hazudsz Nick.

- Nem tudom miről beszélsz.- éreztem hogy egyre szúrósabb tekintettel figyelem őket.

- Nekem nem kell hazudni látom hogy zavar az a kettő barátsága. Beszélned kellene vele.

- Biztos nem. És rosszul látod a dolgokat.- aggodalmas tekintettel nézte végig ahogy elrohantam.

- Állj már meg.- A koli bejáratánál ért utol Ella.- Én nem akarok neked rosszat.- szorította meg a karomat

- Tudom.... és igazad van.. Tényleg zavar hogy túlságosan jóba vannak.- Erre a mondatomra csak megölelt.

- Mi lenne ha este jól éreznék magunkat csak mi ketten? Lesz egy buli és meghívtak rá. Nem jössz el velem?

- Nem tudom hogy jó ötlet ez.... Alex óta nem voltam ilyeneken,,,- erre csak morcosabban nézet rám.

- Ne köss már mindent ahhoz a nyomorékhoz. El kellene már engedned... Sokkal jobbat érdemelsz nála!- fakadt ki mellettem Ella.- És szerintem rád fér hogy jól érezd magad, szóval 7-re legyél kész.-ez volt az utolsó mondata majd sarkon fordult és magamra hagyott a kavargó gondolataimmal.

A szobámba át gondoltam az Ellával folytatott beszélgetésemet és igaza van, tényleg rám fér valami szórakozás. Rég mozdultam már ki. És hátha ez majd segít abba hogy ne zavarjon az a kettő kapcsolata sem. Talán egy kicsit féltékeny vagyok.. Hogy elvette tőlem a legjobb barátomat. És neki már jobban örül mint nekem. Sóhajtva terültem el az ágyamba. Hogy változnak az idők régen akkor éreztem ezt mikor Alex elhanyagolt most meg a legjobb barátom miatt.

Miért élek még a múltba?

Miért hiányzik még mindig?

Miért érzem azt hogy addig nem voltam boldog míg nem találkoztam vele... és most miért érzem azt a ürességet a hiánya miatt?

Vajon ezt hívják végzetes szerelemnek? Hogy még ennyi idő után is csak ő jár a fejembe és senki más...

Néha dühöt érzek iránta, néha meg ugyan azokat az érzéseket amiket csak ő tudott ki váltani.

Még is ha előttem állna és újra meg alázna én csak tűrném... Mert még mindig szerettem.

Mert az én érzéseim tiszták és örökök... mert én nem az átlag vagyok.

Az én törött lelkem csak egyszer tudd szerelembe esni és szeretni tiszta szívből.

Én csak egy valakinek akarok különleges lenni.

Éreztem ahogy pár könnycsepp végig futott az arcomon. Pont ekkor nyílt az ajtó és Ella nézet rám aggodalmas tekintettel.

- Jaj Nick-törölt le pár könnycseppet az arcomról.- Ne sírj.. Utálom ha igy kell látnom téged...

- Akkor meny el!-motyogtam halkan és el fordultam tőle hogy ne lássa az arcomat.

- Ne csináld ezt!-fordított maga felé.- Hogy hagynálak igy itt? Azt mondtam ma jól érezük magunkat! Akkor nincs sírás!

- De ez jól esik... Szeretem szét sírni a lelkemet ilyenkor érzem azt, hogy teljesen egyedül vagyok és megérdemlem hogy szenvedjek. Néha jól esik szét sírni a szemeimet és végig nézni ahogy összetörök és senki nem ment meg.- Láttam hogy Ella szemei elkezdtek tik kelni és mindjárt leüt még egy ilyen mondatomért.

- Elég ebből!-kiáltott rám.- Szedd össze magad, nem törhetsz megint szétt. Én nem engedem. Állj fel!-kezdet el fel ráncigálni, majd szembe fordított magával.- Nick utálom ha sírsz és nekem is fáj ha így látlak téged.. Nem szeretném ha szenvednél... Mert én itt vagyok neked és én megmentelek. Mert te is jelented valakinek a világot. Mert értékes vagy. Szóval ne idegesíts engem ilyenekkel hogy összetörsz.- A szavaira abba maradt a sírásom és már csak szipogva álltam előtte- Öltözz érezzük jól ma magunkat- mosolygot rám biztatóan amire csak megöleltem éreztem ahogy jobban elmosolyodott a tettemen és szorosabban fogott.

Az első gondolatom az volt amikor megláttam hogy hova a fenébe hozott Ella hogy ez mi a franc. Rengetegen voltak és a fű és az alkohol szaga már az udvaron megcsapott... Éreztem hogy ebből nem fog sok jó kisülni.

- Ella,,,- fogtam meg a mellettem álló lány karját.- Biztos be akarsz ide menni? Nem megyünk inkább el máshová?- reménykedtem benne hogy a mellettem álló lány nem ragaszkodik ehhez a helyhez.

- De minden barátunk és ismerősünk itt van és jó lesz ez. Ne csináld már ezt Nick menyünk be!- kezdet el az ajtó elé húzni- Ígérem jó lesz csak inni kell hozzá!

Nos Ella ebben igazad lett később, mert a bent történtekhez tényleg inni kellet.

Ki hitte volna hogy egy este alatt feje tetejére tud fordulni minden.

És amikre soha nem számítanál ott derülnek ki igazán.