Összetörve ( BEFEJEZETT)

írói utószó

Hosszú út volt ez neked és nekem is.🤔

Nos azt hiszem megint egy kifejtős utószóval fogom le zárni ezt a történetemet is.😶

Lehet sokkan nem az elejétől követték ezt a történetetett igy nem tudhatjátok milyen hullámvölgyeket élt meg.

Volt itt olyan momentum hogy letöröltem  majd vissza tettem, később részek tűntek el majd kisebb nagyobb szünetek övezték a történetemet. Mindenek meg van az oka. Egyszerűen a történet alkalmazkodott hozzám, ha én szomorú voltam ő is ilyen volt ha mérges voltam ő senyvedte meg. Rajta csapódott ki az összes szeszélyem és érzelmi labilitásom is. 😏

Talán mindenek az a hibája hogy úgy vágtam bele ebbe hogy szomorú voltam, úgy írtam meg az első két részt és a hangulat rajta maradt a történetemen és mindig amikor folytatni akartam ugyan azt a szomorúságot éreztem mint amikor elkezdtem.

A Szomorúság mellet még ott volt az is hogy az előző történetem olyan volt mint én, abba minden bele íródott a lelkem a szívem is, és hogy azt lezártam azt hittem el tudom majd engedni. De nem sikerült. Nem ment.

Március közepén mélypontról mélyebb pontokra estem. Eldöntöttem hogy abba hagyom az írást, és félbe fogom ezt is hagyni. Mert úgy láttam hogy bármihez amihez hozzá érek vagy közöm van katasztrófának és halálnak van ítélve. Sikerült a magamról alkotott képemet át irányitanom a munkáimra is. Hozzá tartozik a történethez az is hogy márciusba sikeresen eljutottam oda hogy az egészségemet is teljesen le amortizáltam de valamilyen olyan szintre hogy betegségből, betegségekbe estem és majdnem elintéztem magamnak egy műtétet is ezek által.

Miközben beteg voltam és itthon szenvedtem és „tanulgattam" a vizsgámra tudtam hogy közeledik valakinek a szülinapja. Amire én egy részt terveztem de amikor leültem és neki kezdtem rájöttem hogy én ebből nem tudok egy részt csinálni és mindig rohadt idegesen csaptam le a gépem tetejét hogy a picsába is. 😅👆Rengeteget mérlegeltem és szenvedtem hogy bele merjek e vágni még egy történetbe.  Egy kedves ismerősöm azt mondta hogy ő is örülne a folytatásnak és hogy hatalmas meglepetés lenne ha megcsinálnám a szülinaposnak. Nos hát meg is csináltam ám kettő történetet vinni egyszere miközben igy is kevés szabad idővel rendelkezek elég nehéz volt.

Őszinte leszek veletek még most is vegyes érzéseim vannak ezzel a storyval. Még mindig nem érzem jónak, még mindig olyan hideg számomra. Nem is vagyok rá igazán büszke. Rengeteg negatív dolgot tudnék róla elmondani. De arra büszke vagyok hogy be tudtam fejezni. Mert megérdemelt ő is egy boldog befejezést.

Viszont azt elégé komolyan gondolom és gondoltam hogy ha a másik aktív történet is befejeződik abba hagyom egy „kis" ideig az írást.

Új történetem biztos vagyok benne hogy elég sokáig nem lesz. Igazából egyetlen egy dolog van ami megtudna győzni arról hogy újra írjak talán egy közös munka más nem nagyon hatna most meg.

Vannak ötleteim amikből tudom hogy varázslatosan jó és tanulságos dolgokat lehetne alkotni de... ha azt veszem alapul mi áll előttem rá kell jöjjek hogy talán ez nem az én világom, mert nincs meg bennem az ami talán ezekhez igazán kellene.

Mert szerintem nem titok már az ennyi fejezet és történet és írói utószók után hogy talán van egy „kis" önértékelési problémám. 

Ami sok mindenben megnyilvánul akár ezekben a történetekben, akár a való életben is. Mert általában szinte mindenki menekül valami elől vagy szeretné ha eltűnne valami az életéből. Mielőtt mindenki azt hinné hogy a múltamtól menekülök azt kiábrándítom most, mert szerintem e miatt lettem az aki vagyok. E miatt tanultam meg rengeteg dolgot vagy vesztettem el. De még is megmaradtam olyannak amilyen voltam és szerintem ez a fontos. 🤗

Hogy most mit gondolok hogy befejeztem?

-          Azt hogy végre vége. Vegyes érzések vannak bennem. Én kicsit össze csapottnak, kuszának érzem. Olyannak amit simán lehetne folytatni mert van benne annyi elrejtett részlet hogy meg lehessen csinálni... de én... így tekintem lezártnak... talán egy extra részt szeretnek majd hozzá egyszer.. Talán...

Mint minden írásomnak van egy üzenete, így persze ennek is szántam egyet.

Azt hiszem ez a történet arról szól igazán hogy milyen is az igaz szerelem és szeretett.
Hisz Nick soha sem feledtette el Alexet mert mindig is szerette. Hol tagadta, hol beismerte , hol a pokolba kívánta de sosem engedte el.

A világ a változásokból áll. Emberek jönnek mennek az életünkben és soha nem tudhatjuk mi szólhat egy életig és mi nem. De egy valami nem változik az emlékek és a szeretett megmarad mert ezek olyan dolgok amig csak megkophatnak de elfelejtödni és eltűni nem fognak soha sem.

Néha nem is a tökéleteség  a lényeg.. hisz valljuk be ha minden tökéletes lenne egy emberben vagy kapcsolatokban az már túl dühitő és bosszantó lenne plusz nem is létezik ilyen. De szerethetsz valakit a hibáival egyűt. Mint Nick. Ő is Alexben nem azt látta mint mindenki más, hanem azt hogy tudd szeretni hogy megvan benne minden amiről még maga sem hitte hogy létezik. És az összes hibájával szerette. És neki így volt tökéletes.

Tudjátok ez az a hasonlat hogy attól hogy te nem látsz meg valamit valamiben, más még megláthatja benne azt a szépséget amit te nem. Szerintem ez nem csak tárgyakban, dolgokban létezik hanem az embereknél is és mindenben megvan ez.

Igazából a történet sok mindent megélt velem mint mondtam a hangulat változásaimat jellemezi leginkább hogy menyire van elegem az emberekből, adott dolgokból és elég sok mindenből. Persze tisztában vagyok vele hogy ez egy elég deppiske történet lett, de azért igyekeztem én itt a dolgokat a végére finoman kihozni egy talán boldog befejezésre. 🤔

Nos most hogy végezetére igy pár kérdés hozzátok a 20-rész távlatában mit éreztél? Mit gondoltál a történetről?

Át jött az a érzés hogy valakit lehet annyira szeretni hogy még ha rengeteg hibát is követett el kaphat egy újabb esélyt?

És hogy talán létezik olyan mély szerelem amit a hibák, az idő és semmi sem szakíthat szét.

Nos hogy én hiszek-e benne? Lehet 🤔én sok mindenbe hiszek vagy szeretném elhinni hogy létezik. Még ha az én életemben nem is tartom fontosnak vagy jelentőségteljesnek hogy létezen. :') 🤗

Én sokkal fontosabbnak tartom azt hogy azok az emberek akik nekem sokat jelentenek boldogok legyenek.

Sokszor megkaptam már hogy ez talán az egyetlen hibám hogy igy vélekedek és gondolkodok a dolgokról. Lehet van benne valami, de még mindig tartom azt hogy mindenki életében van valaki aki megváltozhatja némely dolgokban a véleményét es rá cáfol azokra amiket elveszetnek hittel.

És akkor a végére,,,

Igazából azt mondtam nem foglak megemlíteni...  De csak azért mert egy kicsit haragudtam rád .. Nincs utószóm a nélkül hogy ne írnék neked valamit valjuk be :')  Tudom, tudom szörnyű vagyok és hisztis amit te néha ki nem állhatsz és csapkodod magad fejbe és forgatod meg a szemeidet hogy ezt nem hiszed el hogy egy ilyen szeszélyes nővel ver az ég. De ezektől eltekintve tudom hogy neked is fontos vagyok és hogy titkon szeretsz is egy "kicsit" ugyebár hogy ne szálljak el magamtól ><  Neked külön köszönöm hogy végig bírtad velem ezt a történetet és olykor olykor meghallgattad és meghallgatod a kis lelki bajaimat. Azt hogy mindig számíthatok rád még ha haragban(hisztiben) is vagyunk egy kis ideig, tudom hogy akkor is szeretsz ahogy én téged. A lelkem már a tiéd ( persze csak egy része ) Még 11 hónap után is töretlen a kis kapcsolatunk és remélem még nagyon sok ideig adja az ég hogy boldogítsuk egymást. Rosszban jobban hisztiben mindenben mert kell mindenkinek az életében egy ilyen társ és azt hiszem az enyémbe te vagy az ❤️❤️❤️

Remélem ez alatt a történet alatt nem utáltál meg és tartottál nagyon hisztis picsának ahogy szoktam magamat jellemezni :')  Néha nagyon túl tudom tolni... 🤦🏼‍♀️

Remélem sikerült egy kicsit elgondolkodtatnom imitt-amott  és át jöttek néha azok az érzések amit a történetben szántam. ☺️🤗

Nagyon köszönöm hogy velem voltál.☺️

Köszönöm a csillagokat a kommenteket. ❤️❤️❤️

És legfőképpen azt hogy a végéig kitartottál és eljutottál te is velem ide.❤️❤️❤️