Összetörve ( BEFEJEZETT)

- 7 -

Amikor beértünk alig tettünk meg pár lépést máris 3-részre szakadtunk. Ellát el ragadta a többi szervező valami probléma megoldásához. Míg Christ a táncolni vágyó lányok kerítették be.

Így ott maradtam az ajtóban egyedül állva. Ahogy a tömegre néztem mindenki nagyon boldog volt és mindenki kiélvezte hogy ez a utolsó napunk így együtt. Hisz holnaptól már el válnak az útjaink de még is mindenki arcáról a boldogság sugárzott. Ahogy tettem pár lépést a terembe megpillantottam valakit. Elsőnek azt hittem képzelődőm majd amikor hátra fordult és rám nézet egyszere fagyot le az arcunkról a mosoly.

Meg láttam azt a tekintettet mint az nap este.

Már ilyen távolságból láttam hogy hullanak a könnyei.

De nem tudott meghatni...Már nem...

- Kérlek Nick...- jött oda hozzám pityeregve- Hallgass meg....

- Nem... ez már túl késő Amy -néztem bele az elötem álló lány szemeiben.

- Ne csináld ezt... A bátyám vagy.... nem csak neked tört össze a szíved.... Otthagytál... Sose engedted hogy meg magyarázzam neked... Miattad jöttem el ma,,,, Mert.... te vagy az akit a világon a legjobban szeretek.. És fáj hogy te kitöröltél az életedből és úgy tekintesz rám mint aki meghalt....- A végére a kezdeti pityergés át alakult zokogássá...

- Tudod ha valakit a világon a legjobban szeretsz nem csinálod ezt meg vele! Nem szúrod hátba! Nem törd össze az egész életét. Fel tudod fogni mit éreztem amikor beléptem és megláttalak ott?! És az hagyján hogy lefeküdt Alex valakivel, de hogy pont te legyél az?! Szerinted mit kellet volna csinálnom oda menni és megveregetni a vállatokat hogy ez az gratulálok hogy eddig hülyének tudtatok nézni!- Éreztem hogy a tömeg kezdet el körénk gyűlni és Ella és Chris is aggodalmas tekintettel figyel minket.

- Sajnálom... Nem akartam hogy ez legyen.... Kérlek Nick csak adj egy esélyt hogy meg magyarázzam. Már csak te maradtál nekem... nem akarlak téged is elveszteni...

- Engem már akkor elvesztettél amikor az nap este be mentél oda. Nem érdekel a mondani vallod és te sem. Tudod az nap este rengeteg mindent vesztettem el. Azt a embert akit szerettem, akire azt hittem hogy az igazi de még is tudod jobban fáj az hogy a saját testvéremet is elvesztettem az nap este.- Ez volt az utolsó mondatom hozzá.

Ezután megfordultam és elindultam a kijárat felé. Miközben a folyosón sétáltam végig éreztem hogy a könnyeim elkezdtek utat törni maguknak. Francba is ezekkel az érzésekkel...

Miért fáj még mindig?

Miért nem tudok túl lépni rajtuk?

Kezdtem megint össze omlani.

A folyosón cipők kopogását és futó lépések hangját halottam. Nem kellet meg fordulnom ahhoz hogy tudjam kik jöttek utánam. Egyszere ugrottak a nyakamba és kezdtek el lelket önteni belém.

- Hagyjuk itt ezt a vackot.-közölte Chris egy mosoly kíséretében

- De.. annyira vártátok... Menyetek vissza... Chirs te akartál győzni és már a beszédedet is megírtad... Ella te meg nem ezért öltöztél igy ki és öltél bele annyi munkát a szervezésbe hogy 15 percig se élvezd...

- Ez így van jól- tette Ella a vállamra a kezét.- Nincs szükségünk ilyen emlékekre ha te meg itt összetörsz és erre emlékszel majd x idő elteltével is. Hogy mi nem voltunk veled. A bál azért volt fontos mind kettőnknek mert együtt lehetünk hárman. De ha neked itt rossz elmehetünk máshova is ahol te is boldogabb vagy és mi is.- Erre csak megöleltem őket.

Ezután tényleg sikerült felejthetetlené tenni nekem ezt a estét és az egész nyarat is.

Augusztus utolsó napján beköltözni a kollégiumba egy halál. Mindenhol dobozok álltak és nem segített sokat a helyzeten hogy Chris nyafogott, hogy ő nem akar pakolni és takarítani.

- Én ezt nem bírom tovább- dőlt be az ágyába- Csináld meg nekem is Nick,,,, te olyan jól haladsz.

- Igen mert én nem panaszkodok és nyafogok annyit mint te.- forgattam meg a szemeimet és hozzá vágtam az egyik pólóját ami valahogy az én cuccaim között kötött ki.

- Héé nem hogy örülnél hogy ilyen jó szobatársat kaptál! Igazán segíthetnél....

- Már megtettem- néztem rá szemrehányóan.- Én most el megyek Ellához addig ne csak fetrengj az ágyadba hanem kezdj neki!

- De nem akarok..-kezdet el hisztizni

- Jó akkor mindjárt át hívom Ellát.-feleltem gonoszan.- Vajon ő mit szólna ehhez?

- Az a boszorkány ide be nem jön...

- Ó akkor a helyedbe én el kezdeném mert hát mint ketten tudjuk milyen ha ő mérges.- kacsintottam rá és kiléptem az ajtón még hallottam bentről a szitkozódásokat ahogy neki kezdet. Erre csak elnyomtam magamba egy mosolyt.

Annyira bele voltam temetkezve a gondolataimba hogy észre se vettem hogy neki mentem valakinek. És hátra estem.

- Ó basszus.- rakta le a dobozt amit maga előtt tartott a földre hogy fel tudjon segíteni.- Ne haragudj nem vettelek észre.

- Semmi baj már kezdem lassan megszokni hogy nem vesznek észre- eresztettem el felé egy keserű mosolyt.

- Nem így értettem... hanem úgy hogy hozzám képest nagyon alacsony vagy.- Ekkor vettem észre hogy majdnem másfél fejel magasabb nálam.- Na meg nem is figyeltem, tényleg ne haragudj.-kezdet el szabadkozni.

- Nyugi semmi baj.- mosolyogtam rá.

- Új vagy itt?- kérdezte hirtelen

- Igen.-feleltem halkan

- Áh ne félj jó lesz. Ez a koli kicsi de összetartó a csapat szóval ha valamibe segítség kell nyugodtan kopogj be hozzám- kacsintott rám. Majd el kezdet tovább sétálni.

- De.... de nem is tudom hogy, hogy hívnak.

- Harry- felelte mosolyogva majd folytatta az útját tovább.

Addig néztem utána míg el nem tűnt a folyosón.