Összetörve ( BEFEJEZETT)

- 16 -

6 hónap telt el a korházas és a bulis eset óta.

Ennyi idő alatt rengeteg minden megváltozott körülöttem.

Ellával azóta az este nem beszéltem. Bármenyiszer mentem el mellette és ő mellettem nem tudtunk egymáshoz szólni.

Mi lett Chrissel? Miután elment rá 2-3 héttel vissza tért.

Amikor csendbe belépet az ajtón percekig csak feszülten néztünk a másikra.

- Sajnálom Chris... Nem akartam hogy ez legyen, azt sem akartam hogy elmenj.- néztem rá szomorúan.

- Semmi baj Nick. Megértem hogy te hogyan érezel Alex iránt én is hasonlóan érzek irántad.- nézet rám elkeseredve.- Pont ezért szeretnék át költözni Harryhez azt hiszem egy kis távolság most jót fog tenni nekünk. Ne vedd magadra, hallottam mi történt veled míg én nem voltam itt. Az a fiú... akivel Ella látott téged remélem nem lesz olyan mint Alex.

Percekig szótlanul néztük egymást majd közelebb lépet hozzám és megölelt.

- Szia Nick.-suttogta, majd el lépet tőlem és magamra hagyott a volt közös szobánkban

Chris azóta összejött Harryvel.

Örülök a boldogságának azóta újra elkezdtünk beszélgetni is.

És mi van Ethannel? Ez bonyolult...

A kapcsolatunk még mindig meg ragadt ott hogy egy picit több mint barátság de kevesebb mint bármi más.

Őszintén szólva össze is vagyok miatta teljesen zavarodva.

Az elmélkedésemből pont ő szakított meg.

- Velem kell jönnöd.- kezdet el fel húzni az ágyamról- Ma este a barátaim csinálnak egy bulit- jegyezte meg vidáman- és be akarlak mutatni nekik.

- Biztos vagy benne hogy oda való lennék?- kérdeztem tőle kételkedve

- Persze.- mosolygott rám biztatóan.- Bemutatom a mostoha tesómat is, biztos kedvelni fogod.- jegyezte meg halkan

Este Ethan mellet sétálva pár kérdés nem hagyott nyugodni.

- Hogy hogy eddig nem mutattál be nekik?- állítottam meg a mellettem sétáló fiút.

- Nem akartam velük osztozkodni- felelte szórakozottan. Amire csak egy morcos pillantást kapott válaszul

- Na de komolyan kérdeztem.

- Haj- sóhajtott egy nagyot.- Nem éreztem eddig úgy hogy jót tenne neked az a társaság..

- Akkor most honnan érzed hogy jót tenne?- fontam össze magam elött a kezemet.

- Ne csináld ezt.-nézet bele a zöld szemeivel az enyémbe.- Mert tudom hogy örülni fognak neked, mert tudják menyit jelentesz nekem.

- Mit jelentek neked?- léptem hozzá közelebb.

- Többet mint hinnéd.- suttogta az ajkaimra.

- Ethan hát itt vagy!- hallottunk egy kiáltást a hátunk mögül Ethan dühösen lépet el elölem.- Ó csak nem rosszkor?- kérdezte vigyorogva a srác.

- Nem- felelte idegesen az előttem álló fiú.- Te mindig a legjobb pillanatokba érkezel James.- pacsizott le a sráccal.

- Reméltem is hogy nem zavartam meg semmit se.- kacsintott rám.- Ó te vagy az akiről Et már ódákat mesélt.-köszöntött lelkesen.- Szerintem beléd van esve teljesen-felelte fél hangosan, Mire Ethan kedvesen gyomron vágta a vihogó fiút.

- Ne foglalkozz vele idióta és össze vissza beszél.- jött zavarba Ethan amire mosolyognom kellet.

Egyűt folytattuk az utat a házi buli helyszínére.

Amikor beléptünk mindenki lelkesen köszöngetett és pacsizott le a srácokkal. A kezembe nyomtak belépéskor egy műanyag poharat olyan üdv a csapatba kiáltásokkal. A benne lévő alkohol ugy marta végig a torkomat mint valami orvosság.

- Szeretnélek bemutatni a többieknek- suttogta a fülembe Ethan.

Egy nagyobb társaság felé kezdet el húzni.

- Figyelem srácok! Itt van az a srác akiről már annyit meséltem nektek.- Mindenki egy emberként fordult felém de én még is csak egy embere tudtam nézni. Még 3 év után is magával ragadott az a barna tekintett amiben régen is számtalanszor vesztem el.- Nick itt vagy?- rázott meg Ethan.

- Persze- mindenki bemutatkozott már kivéve Alexet. A szem kontaktust egy pillanatra se törtük meg, amikor elém lépet rettentő nagy késztetést éreztem hogy behúzzak neki egyet. Ugyan azt a gonosz mosoly villantot fel mint amikor utoljára láttam.

- Hagyj mutatkozzak be én is. Alexander Cross- nézet végig a szemembe.- Nagy öröm megismerni a mostoha tesókám barátját! remélem jól ki fogunk jönni.- nyújtót kezet amikor elfogadtam magához rántott.- Semmit sem változtál bae- suttogta bele a fülembe majd az egyik pillanatról a másikra hagyott magamra. Ethan csak kételkedve nézte minket míg a többiek már bele vették magukat a buliban.

- Ne is törődj vele ő elég fura.- sóhajtott egyet- de amúgy rendes gyerek.- Aha ha tudnád menyire forgattam meg a szememet.

Ethant lefoglalták régi ismerők míg én úgy döntöttem ehhez nekem innom kell hogy fel tudjam dolgozni az előbb történteteket.

- Ó emlékszel még rám?- állt meg előttem az a srác aki haza vitt a koliba az után a szörnyű este után.

- Persze Jerry. Csatlakozol?- mutattam az előttem lévő vodkás üvegre

- Persze, de miért iszol már megint bánatodba és egyedül?

- Itt van az exem- bukott ki belőlem.- És kiderült hogy annak a srácnak a tesója akivel érdekes viszonyba vagyunk.- hümmögött párat a szavaimra

- Nem irigyellek. Csak nem az a magas fekete hajú srác az?

- De sajnos...- feleltem szomorúan.

Amikor már jó állapotba voltam elindultam megkeresni a mosdót. De sikeresen el tévedtem a házban és az egyik erkélyen kötöttem ki. Ahonnan figyeltem a tomboló tömeget.

- Számítottam rá hogy itt foglak megtalálni- jegyezte meg mellettem valaki miközben rá gyújtót.

- Azt hittem leszoktál.- néztem Alex szemeiben.

- Sose szoktam le.- fújta ki a füstöt.- csak amikor veled voltam kevesebbszer gyújtottam rá mert tudtam hogy utálod.- nézet bele a szemeimbe miközben a korlátnak dölt.

- Akkor ebben is hazudtál mint minden másba?- néztem rá dühösen.

- Sose hazudtam neked. Tudod mi az egyetlen probléma veled. Az hogy mindig többet láttál a dolgokban és bennem is mint kellet volna.

- Ez nem igaz!

- Dehogynem. Mind ketten tudjuk hogy igazam van és akkor is igazam volt mikor megmondtam neked hogy én nem tudok szeretni és csalódni fogsz.

- Miért vagy ilyen kegyetlen?!- kezdtem el ütögetni a mellkasát.

- Mert az élet is kegyetlen.- fogta meg a kezemet.- Néz magadra még mindig meg remegsz az érintésemtől. Vajon Ethan is ki tud belőled váltani ilyet?- hajolt közelebb hozzám.

- Engedj el.- ráztam le a kezeit magamról el akartam menni mellette de vissza rántott.

- Tudod... bármennyire is hiszed azt hogy kihasználtalak ez nem így van. Mert én is vonzódok hozzád annyira mint te hozzám. És volt olyan pillanat amikor elhittem hogy te vagy az igazi nekem.- nézet bele a szemeimben.