Összetörve ( BEFEJEZETT)

- 8 -

Szokásos reggeleinkhez tartoztak hogy még ennyi idő alatt sem tudtam megszokni a hülye reggelei tevékenységeit...

Hogy lehet 6-órakor fel kelni és pörögni mint valami mérgezett egér?!

- Gyere el velem futni!- kezdi el ráncigálni a karomat amire egy morgás kíséretében a fejemre húztam a párnámat hogy addig se halljam a nyafogását.- Ne csináld már ezt! Megígérted hogy velem tartasz ma..- erre a mondatára tovább feküdtem az ágyikómba és örömmel konstáltam hogy végre megunta a zargatásomat és aludhatok békésen tovább. Csak hittem...

Az a majom elvette a párnámat és a fejemre borított egy pohár vizet.

- Jó reggelt napsugár!-kezdet el gügyögni.

- Tee! Most komolyan?!- erre csak rám villantotta győztes mosolyát és közölte hogy 15 percet kapok. Megpróbáltam megdobni az első kezembe akadó tárgyal.

- Mellé- kiáltott vissza a fürdőből amivel csak morcosabbá tett..

- Nem hiszem el hogy fel keltettél ezért- motyogva sétáltam mellette.- Nekem ehhez túl korán van. Vidd el Ellát futni..

- Na ne nyafogj jó lesz ez- kacsintott rám.- Nem csak én vagyok sportos reggelente. Egyszer próbáltam Ellát azt mondta ha még egyszer felkeltem nem fogok tudni elég sokáig futni... Nem merek kockáztatni.... igy maradtál te! Ezek a nők reggelente elég ijesztőek- rázta ki a hideg

Én a lassú kis tempómba kocogtam/sétáltam, francnak volt kedve ehhez reggel. Chris ahányszor meg előzött annyiszor szólt be és kezdet el cukkolni. A naiv ha azt hiszi hogy ezzel majd felveszem az ő ritmusát. Nagyba sétáltam a gondolataimba elveszve mikor ez a hülye rám ugrott és együtt estünk szépen a földre.

- Ezt nem hiszem el hogy ekkora egy fasz vagy!- Erre csak bele kuncogott a fülembe.- Szállj már le rólam!-kiáltottam rá.

- Nem-nem, kényelmes vagy.- megpróbáltam valahogy lerázni magamról de semmi esélyem se volt.

- Mondtam már hogy nagyon utállak? És ezt nagyon csúnyán vissza fogod kapni Christopher!- nem kellet rá néznem hogy tudjam hogy sunyin mosolyog és tervez valamit.

- Majd ha fagy édesem!- És éreztem ahogy belenyúlt a nadrágom hátsó zsebébe és kiszedi belőle a telomat miközben végig taperol. Majd végre leszált rólam és folytatja a futást ám megtorpan egy pillanatra és vissza fordul hozzám.

- Ó Nick én a helyedbe futnék ha ezt akarod-lobbálja meg a levegőben a telefonomat.- Na meg igazán rád fér ez a kis mozgás ahogy az előbb felmértem a helyzet.- rám kacsintott

Én megfagyva és megsemmisülve feküdtem a földön. És halálra átkozva kapartam magamat össze és indultam el utána.

Amikor vissza értünk a szobánkba becsaptam magam mögött a fürdő ajtaját hogy még tudja hogy még mindig haragszok. Amikor kisétáltam láttam hogy az ágyamon fekszik és engem néz.

- Még mindig haragszol?-kérdezte halkan amire nem reagáltam semmit se csak a szekrényemhez fordultam és a kezembe lévő pár ruhadarabbal rá néztem

- Elfordulnál?-néztem rá várakozóan erre csak kétkedve nézet rám.

- Már számtalanszor láttalak át öltözni sőtmeztelenül is. Nehogy most kezd el ezt.- fonta maga elött össze a karjait.

Percekig néztünk farkas szemet majd egyszer sóhajtott egyet és dünnyögve be vágta maga után az ajtót. Erre győztesen el mosolyodtam.

Az egyik órám közös volt Ellával amikor ledobtam mellé a cuccaimat már akkor láttam hogy ő is most fogja ki élni magát rajtam.

- Csak nem hosszú volt az éjszaka „napfény"?- kérdezte gonoszkásan.

- Inkább a reggel... Szobatársat akarok cserélni... Én ezt nem bírom...- erre csak fel nevetett mellettem.

- Pedig neked már megkellet volna a hülye szokásait szokni.

- Ezeket nem lehet... Most komolyan ki az a örült aki futással kezdi a napot?! Az én lusta álmos lelkemnek ez fáj.... Ráadásul lenyomott a földre és elvette a telomat és végig tapperolt és ezzel kényszerített hogy fussak ha vissza akarom kapni.- Kezdtem el panaszkodni a mellettem ülő lánynak aki hümmögve hallgatta az eseményeket.

- Ne szólj hozzá.

- Az nem lenne gyerekes?

- Nem, mivel meg érdemli hogy szenvedjen egy kicsit ő is. Mostanában amúgy is furcsán viselkedik.-jegyezte meg halkan Ella.

Délután amikor sétáltam vissza a szobámba az ajtóba nekem jött Harry. És egy bocs kíséretében kikerült és elrohant. Ennek meg mi a baja? tettem fel a kérdést magamba. Amikor beléptem Chriss ép felvett egy pólót és meglepődött mikor meglátott.

- te itt?- kérdezte meglepetten

- Ki van szíva a nyakad?- mutattam rá egy pontra, úgy látszik eddig tartott hogy nem szolok hozzá- Ha fel akarsz valakit hozni ide szólj és nem jövök be. Semmi kedvem rátok nyitni.- Ez után megfordultam és indultam volna ki de vissza rántott.

- Várj... Ne haragudj rám a reggeli miatt... Én csak szerettem volna ha te is elkísérsz és együtt csinálunk valamit... Nem szeretném ha el távolodnánk...

- Aj te...- néztem rá- Nem haragszok csak ne kelts fel megint, tudhatnád hogy én nem vagyok a reggelek gyöngye helyette inkább szólj hogy valamit együtt akarsz csinálni.

- jó-felelte szomorúan

- Baj van? – kérdeztem meg tőle

- Nem. Miért lenne?- Erre csak kétkedve néztem rá

- Úgy érzem valami mást akartál el mondani.

- Rosszul érzed és most mennem kell.- került ki és hagyott magamra a szobánkba

Nagyon úgy érzem hogy nincs vele minden rendbe...