Összetörve ( BEFEJEZETT)

- 19 -

A házban való tartózkodás felért egy háborús övezettel.

Alexet és az anyát próbáltam úgy elkerülni ahogy csak lehetett persze ez több kevés sikerrel sikerült. Már lassan esteledet és a fürdőszobában készülődtem Ethan meglepetésére amikor egyszer csak megláttam a tükörben ahogy Alex neki dőlve az ajtónak figyel engem.

- Mit szeretnél?- néztem rá a tükörön keresztül ezzel is tovább folytatva a hajam szárítását.

- Csak gondoltam beszélgethetnénk.- jegyezte meg halkan amire hátra fordultam hozzám meglepetten.

- Miről akarsz beszélni velem?- néztem rá kérdően.

- Rólad, rólam, rólunk.- nézet bele a szemembe azzal a nézésével amivel mindig mindent elért nálam régen.

- Alex.. Nincs olyan hogy rólunk. Az már rég összetört és elveszett akkor amikor a saját testvéremmel képes voltál lefeküdni.

- Sose kérdezted meg igazán hogy mi is történt akkor egész pontosan.- felelte szomorúan.

- Mert láttam a saját szememmel a helyzetet! Mit vársz tőlem?! Hogy minden egyes részletet kérdezek meg hogy fektetted le a húgomat?! Hogyan csaltál meg hónapokon át?

- Igen Nick pont ezt várom.- emelte fel a hangját.- hogy végre ne csak én legyek a köcsög és te is megtud az igazat! Mert neked is jár hogy tud mi tör...

- Hagyd már magad Alex. Már minden részletet hallottam Amy-töl és mindenkitől, illetve láttam is. Elfelejtetted már hogy te röhögtél ki és közölted hogy csak kihasználtál!-egyre indulatosabban kezdtem el beszélni- Elegem van belőled, az hogy állandóan csak játszol velem. Én nem a játékod vagyok! Szeretnék végre boldog lenni.... Ethanben minden meg van.... és szeret is engem... Ne cseszd el ezt most nekem.... Szeretném ha jól alakulnának a dolgaink...

- Várj- rántott vissza maga mellé amikor el akartam menni mellette.- Tudod... lehet hogy minden meg van benne és már túlzóan is túl tökéletes de egy valami hiányzik belőle.- ezután a mondata után végig simított az arcomon a kezével és hajolt közelebb hozzám.- Ő nem fog sose ilyen érzéseket kiváltani belőled. Mert még titkon mindig enyém a szíved.- suttogta az ajkaimra.

Ezután ki lépet a fürdőből magamra hagyva ezáltal. A kusza érzéseimmel és gondolataimmal. A földre rogytam és nagy lélegzetvételekkel próbáltam csillapítani a hevesen verő szívemet. Még magamnak sem akartam bevallani a tényt hogy igaza van. Mert amíg nem ismerek be magamnak valamit addig az nem létezik és nem úgy van, még ha minden ezt mutatja is. Ezt a mondatott mant rázva magamba, mostam meg az arcomat és próbáltam elfelejteni az előbbi jelenetet. És csak a ma estére koncentrálni mintha minden csak ezen múlna.

Amikor a tükörbe néztem ugyan azt a összezavaródott fiút láttam mint amikor megismertem Alexet. A tükörben való merengésemet egy kopogás zavarta meg.

- jól vagy?-kérdezte aggódóan Ethan amikor benyitott

- Persze.- mosolyodtam el kicsit hamiskásan – még mindig titok hova viszel?- kérdeztem meg érdeklődve

- Na-ná, sok helyre fogunk ma menni.- kacsintott rám.- És minden hol fog várni egy meglepetés- mosolygott rám kedvesen amire az fogalmazódott meg bennem hogy ez a fiú még annál is jobban szeret mint ahogy megérdemelném.- És a végén szerintem életed egyik legjobb meglepetését tartogatom neked.- jött hozzám közelebb- Mert ez jár neked.-ölelt meg amit viszonoztam is de olyan erősen szorított magához hogy tisztán hallottam a hevesen verő szívdobbanásait.

Azt hittem hogy ez a pillanat olyan örökén tartó lesz. Itt már kezdtem elhinni hogy ebben a fiúban egy kincset találtam és hogy ő lehet az aki meghozza az én életembe a boldogságot is.

Amikor elindultunk Ethannel csak annyit árult el hogy 3 fontos helyre fogunk el menni.

Egymás mellet sétálva kéz a kézben olyan furcsa érzés volt egyszere volt jó és frusztráló is.

A város külső peremén járhattunk ahol az erdő húzódót már végig a másik oldalon, hirtelen egy hatalmas kivilágított épületet pillantottunk meg ami körbe volt kerítve.

- Hol vagyunk?- kérdeztem meg.

- Nos szeretnék veled megosztani pár dolgot a múltamból... Ez egy olyan intézmény ami embereknek segít túl jutni a gondjaikon illetve komolya betegségekben is próbálnak segíteni.... Egy rehabilitációs központ... 2 ével ezelőtt én is eltöltöttem itt egy kevés időt ami örökre egy maradandó emléket hagyott bennem.-nézet rám szomorkásan.

Percekig nem jutotta szóhoz fogalmam sem volt hogy Ethannek ilyen múltja lehet...

- Szeretnél róla beszélni?- kérdeztem meg halkan amire csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Még nem.... Nem állok készen rá.... sajnálom...- nézet rám szomorúan.

- Ne butáskodj.- mentem hozzá közelebb hogy meg tudjam ölelni.- Majd elmondod ha tudsz már róla beszélni.- percekig állhatunk egymást ölelve mikor hirtelen elvált és elkezdet maga után húzni.

- Van számodra itt még egy meglepetésem, de várj itt.- kötötte a lelkemre majd hagyott magamra pár percig.- Lehet ez most fura lesz - hallottam a hátam mögül meg a hangját- de akkor is szerettelek volna ezzel meglepni. - Egy csokor fekete tulipánt adott át nekem.

Az arcomra hatalmas döbbenet ült ki.

- Ezt honnan?- kezdtem el hitetlenkedni, szinte senki nem tudta hogy nekem ez a kedvenc virágom.

- Megérzés- kacsintott rám.- Kaptál már amúgy valaha fekete tulipánt?-kérdezte meg hirtelen.

Amire nekem eszembe jutott egy évekkel ezelőtti emlék.

- Mindjárt itt a Valentin nap- elmélkedett el mellettem Alex- Menyi rózsát kell ahhoz vennem nekem hogy enyém legyél kedvesem?- kérdezte félig viccelve, félig komolyan.

- Hát Al ezzel van egy  kis probléma- néztem rá szórakozottan- Utálom a rózsákat- feleltem mosolyogva

- Miiii?! De hogy lehet utálni őket?- kezdet el mellettem hüledezni- Akkor mi az a virág amivel le lehet téged venni a lábadról?- mosolyodott el gonoszkásan.- Most ki ne találj valami nagyon ritkát mert akkor a fél életem arra fog el menni hogy találjak neked.-kezdet el komolytalankodni.

- Hát most hogy mondod szívesen megnézném ahogy a fél életedet virág kutattassál töltetsz az én kegyeimért..- erre csak durcásan pillantott rám hogy ugye most nem komoly amire el nevettem magam,- Szeretem a fekete tulipánt mert az különleges... megvan benne az a szépség és egyediség ami a rózsában nincs.- A válaszom után nem mondtál semmit sem csak elnyomtál egy mosolyt magadban.

Emlékszem egy hatalmas csokor fekete tulipán várt engem az ágy mellet egy kártyával másnap. Még mai napig emlékszek a sorokra.... Amik akkor a világ legboldogabb emberévé tettek...

Akkor abban a pillanatban emlékszem el hittem hogy szeretett engem teljes szívéből..... Még ha nem is vallotta be nekem soha sem.

- Nick itt vagy?- rázott vissza a jelenbe Ethan

- Itt persze. És igen egyszer kaptam már fekete tulipánt.-mosolyodtam el szomorkásan- Nagyon köszönöm Ethan de nem kellet vol...

- Shh... ne is folytasd még nem láttál mindent... hosszú még ez a éjszaka és még tele van meglepetéssekkel....- Kacsintott rám és kezdet el húzni az utcán maga után