Összetörve ( BEFEJEZETT)

- 3 -

Percre pontosan léptem be a könyvtárba ahol látom hogy csak Chris-nek sikerült rajtam kívül megérkeznie időben. Ezen majdnem sikerül egy kicsit elmosolyodnom. Ella volt hármunk közül az aki mindig elkésett bárhova is mentünk. Sose tudott időben elkészülni és elindulni sem. Chris volt ezért a legjobban kibukva rá, mindig amikor megjelent Ella levágtak egy rossz házasok vitáját. Amint én mindig mosolyogva figyeltem végig. És a végén mind kettő, felém fordulva kezdet el panaszkodni hogy nem hiszi el hogy,hogy lehet ilyen.

Amikor lezuhanok az elöte lévő székre fel se pillantva a telefonjából szol hozzám.

- Tudtam hogy te időben ide fogsz érni.-jegyzi meg halkan

- Tudod néha a dolgok nem változnak.- ezzel a mondatommal elérem hogy lecsapja a telefonját az asztalra és rám emelje a szemeit.

- De Nick, valamikor az érzések is változnak!- feszülten nézünk egymás szeménbe amit Ella zavar meg amikor lecsap az asztalra egy halom könyvet. Rá sem kell néznem hogy tudjam hogy feszült és ideges.

- 20 perc-jelenti ki Chris Ella felé fordulva.- Most mi történt megint? Megtámadott egy macska? Elhagytál valamit ? Vagy szimplán csak megint elcseszted az idődet valami fölösleges dologgal?!-támadta le szegény lányt.

- Ezt nem hiszem el hogy nem bírod be fogni! Tudhatnád hogy haza mentem és onnan jövök és ép a projecthez gyűjtöttem anyagot. Nem lányokat szedtem fel és dugtam meg ennyi idő alatt mint egyesek.- nézet rá szúrós szemmel

- Babám ha féltékeny vagy csak mondanod kellet volna.-kezdte el húzni Ellát.- Jut neked is hely az én nagy szívembe.- megütögettet a mellkasát és rá kacsintott. Erre a tettére és mondatára a lány nagyon dühös lett, elkezdet toporogni és látszott rajta hogy mindjárt agyon veri szegény srácot.

Nem bírtam tovább ez volt az a pont ahol könnyeimet törölgetve kezdtem el rajtuk nevetni.

Mind ketten felém fordultak Chris csak mosolygott míg Ella a szem forgatva kiálltatott ránk.

- Most komolyan, miért kell neketek férfiaknak mindig összetartanotok?!- Erre a mondatára csak össze néztünk Chrissel és elneveltük magunkat. Még pufogott egy sort azután ő is helyet foglalt. Csendben figyeltük egymást.

Azt hiszem ezt nevezik kínos csöndnek mikor mind a hárman egymást nézitek és senki nem szólal meg.

Furcsa érzés igy itt lenni...

Az előbbi jelent felidézet bennem valamit ami egykor sokat jelentett....

De úgy néz ki nem csak én érzem ezt hanem ők is.

- Nosztalgikus ez nem gondoljátok?-törte meg a csöndet Chris

Ellával csak hümmögtünk párat. De valakinek ez nem volt elég.

- Ebből elég.-csap rá az asztalra Chris.- Beszéljetek már! Történt ami történt. De ti akkor is legjobb barátok voltatok! mindig irigykedtem rátok, hogy meg értitek egymást... Ella rád rohadtul féltékeny is voltam mert sokszor éreztem azt hogy elvetted tőlem a gyerekkori barátomat. Te meg-fordult felém- megjártad a poklot és még mindig abban élsz. De mi még mindig itt vagyunk... Mi segíthetnénk vissza hozni azt a mosolygos boldog srácot aki mindig is voltál. Aki mindig itt volt nekünk. De nem te mit csinálsz hagyod a dolgokat és így élsz.-mutatott rám. A könyvtárat betöltötte ismét a csend amit én törtem meg.

- Az aki voltam már nem létezik. Ez vagyok akit most látok. Mert összetörtek. Mert összetörtem magamat. Mert az én életembe nincsenek már olyanok hogy happy end és boldogság, csak a keserű valóság.

- Te egy idióta vagy!- csattant fel Ella majd a következő pillanatba már elötem ált.- Én meg mondtam neked hogy Alex egy érzéketlen fasz és hogy sérülni fogsz. Erre te mit csináltál rám mosolyogtál és közölted hogy tudod mit csinálsz. Majd amikor megtörtént az amit mindenki tud te mit csináltál? Küldtél egy üzenetet hogy igazad volt. A falhoz vágtam a telefonomat amikor elolvastam fel tudod te ezt fogni?! Mert én tudtam hogy ez lesz de te basztál rám. Elsőnek kizártál miatta az életedből majd fél év után úgy hogy semmit nem hallok rólad küldesz egy rohadt sms-t!

- Ella nyugodj meg.- Chris próbálta menteni a helyzetet de ezt már nem lehetett. Ennek már rég meg kellet volna történie.

- Nem. És te se mondj semmit! Ugyan úgy összetörtél mint én a hiánya miatt, a miatt hogy mit élt át-bökött rám- Amiatt hogy elvesztettük a legjobb barátunkat mert neki más sokkal fontosabb volt mint mi. Van fogalmad róla milyen volt nekünk az elmúlt egy év?! Nehogy azt hidd hogy csak te szenvedtél Nicholas!- percekig csak emésztgetem a szavait majd megtörtem a csendet.

- Tudom hogy elcsesztem. De mit vársz tőlem Ella? Ez már megtörtént. Mindketten tudtuk az elején hogy ennek mi lesz a vége. Csak én nem akartam neked el hinni. Hittem egy olyan dologba amit igaznak véltem. Tudod a szívnek és az érzéseknek nem lehet nemet mondani. Ha vissza mehetnék az időbe akkor is együtt lennék Alexel még igy is ha tudom hogy minden csak pillanatnyi volt. Mert tudod ő volt a boldogságom, a szerelmem, a mindenem.-éreztem hogy könnyek kezdtek el gyűlni a szemembe-Fáj a hiánya még mindig.

Nem mondtak semmit se csak maguk elé meredtek mind ketten a válaszomat emésztgetve.

- De tudjátok... valamit még is változtatnék.- Erre a mondatomra rám néztek.- Nem hagynálak el titeket.

Ez volt a vég szavam.

Ez után megfordultam és otthagytam őket.

A kavargó gondolataimmal hagytam el azt a helyet ahol ezernyi emlékem van.

ÉS éreztem hogy egyre jobbak kezdek megint elveszni.