Összetörve ( BEFEJEZETT)

- 17 -

- Tudod... bármennyire is hiszed azt hogy kihasználtalak ez nem így van. Mert én is vonzódok hozzád annyira mint te hozzám. És volt olyan pillanat amikor elhittem hogy te vagy az igazi nekem.- nézet bele a szemeimben.

- Miért csinálod ezt velem? Nem volt neked elég amikor teljesen összetörtél?- a szemeimben könnyek csillogtak.

- Mert nem akarom hogy vele legyél.

- Ez már nem a te dolgod!- ráztam le magamról a kezét.

- Lehet.- suttogta halkan majd a következő pillanatban magához rántott és szenvedélyesen meg csókolót.

Egy pillanat elég volt ahhoz hogy elfelejtsem az iránta érzet dühömet és gyűlöletet. Amikor vissza csókoltam éreztem ahogy elmosolyog miközben én át fontam a karjaimat a nyaka körül és hagytam neki hogy felemeljen. Egyre szenvedélyesebben kezdtünk el csókolózni. Minden olyan volt mint régen. Fájt bevallanom de hiányzott ez, és még mindig ugyan úgy vágytam rá mint régen. Amikor a falnak lökött már nem érdekelt az hogy menyire fogom én ezt holnap megbánni. Csak a pillanatnak akartam élni. Csak neki akartam élni és az emlékeknek. Amikor rá harapott a számra egy halk nyögéssel jutalmaztam ezt. Lassan kezdet el velem hátrálni meg nem szakítva a csókunkat amikor benyitott egy szobába csak egy pillanatra engedett el de a következőnek már megint a falnak nyomot. A kettönk között lévő feszültség és érzések át alakultak szenvedélyé. Olyan szenvedélyesen csókolóztunk hogy a nyelveink harcot vívtak a dominanciáért. Csak egy-egy pillanatra váltunk el levegő hiány miatt. Alex egyre türelmetlenebb volt először a pólómtól szabadítót meg majd utána a nyakamat kezdte behinteni csókokkal. Egyre lejjebb haladva néhol megállva egy-egy pillanatra megszivta a bőrömet. Közben a kezét végig húzta a férfiasságomon- ami egy újabb nyögést váltott ki belőlem

- Meddig akarsz még kínozni?- kérdeztem meg tőle

- Még csak most fog igazán el kezdődni.- mosolygott rám gonoszan.

Egyik pillanatról a másikra szabadított meg a nadrágomtól és nyalta végig a boxeren keresztül a férfiasságomat. Majd rutinos mozdulatokkal szabadított meg a boxeremtől is. Amikor a szájába vettem a férfiasságomat végig futott a hátamon a hideg. Minden egyes mozdulatától egyre jobban kezdtem el élvezni. De az utolsó pillanatba abba hagyta és gonoszkás mosollyal át tért a fenekemre. Csalodottan nyögtem fel és érztem ahogy a fájdalom hirtelen belém hasit amikor felnyomja az első ujját. Ismerős kellemetlen érzés futott végig a testemen. A nyakamat kezdte el apró csókokkal behinteni hogy elterelje a figyelmemet miközben a második és harmadik ujjait is csatlakoztatta az elsőhöz. A hirtelen fájdalom miatt a szemeimbe könnyek kezdtek el csillogni amire egy pillanatra abba hagyta és a kezével finoman végig simítót az arcomon hogy nyugodjak meg.  Hirtelen abba hagyta a tágításomat is amit egy csalódott sóhajjal díjaztam. Egy pillanatra megállt és szomorúan nézet rám, amire össze szorult a szívem.

- Nick...- a hangjába fel lehet fedezni a bánatot.- Lehet nincs jogom már ilyet kérdezni de...

- Nem voltam rajtad kívül senkivel se még Alex.- közelebb húzom magamhoz hogy egy szenvedélyes csókot adhassak neki. Érzem ahogy bele mosolyog a csókba.

A következő pillanatba megérzem a bejáratomnál a férfiasságát lassan kezdet el belém nyomulni. Az első lökésnél egy hatalmas fájdalmas nyögést váltott ki belőlem. Óvatosan kezdet el mozogni kezdetben, majd amikor látta hogy megszoktam a méretét gyorsabb tempóra kapcsolt. A szobát egyre jobban kezdte betölteni az elfojtott jól eső nyögések és zihálássok. Ahogy a kezeinket összekulcsolta azt éreztem mint régen. Egyre mélyebbeket lökőt és bennem eltalálva azt a pontot, miközben a másik kezével folytatja az ingerlésemet. Már majdnem elért minket a beteljesedés amikor megszólal mellettünk a telefonja. De ő mit sem törődve vele folytatja tovább és amikor egy szenvedélyes csókot leheltem az ajkaira igy ért el mindkettőnket az élvezetek beteljesedése.

Mindketten pihegve figyeljük a másikat. Ismét a telefon csörgése zavarja meg ezt a meghitnek nevezhető pillanatunkat. Amikor Alex rá nézet a készülékre az arca el komorodott és újra az a fiú volt előttem mint amikor elváltak az utaink.

- Mennem kell.- jelenti ki és pattan fel hirtelen az ágyról és kezdet el kapkodva öltözködni. Ökölbe szorított kézzel néztem végig a jelenetet ahogy megint ki akar sétálni az életemből.

- Alex...- a hangom erőtlen volt és halk de pont elég volt ahoz hogy megállítsa a távozni készülő fiút.- Most hogy megdugtál újra csak fogod magad és lelépsz megint?- percekig csak szótlanul állt és engem nézet a szemeibe a fájdalom apró darabkájait véltem fel fedezni.

- Sajnálom Nick..- motyogta halkan.- De én nem tudom neked azt meg adni amire igazán vágysz...Én nem tudok szeretni. Megpróbáltuk nem ment, te nálam sokkal jobbat érdemelsz. Valaki olyat aki tudja viszonozni az érzéseidet és azt aki nem én vagyok.- nézet bele a szemeimbe- Talán meg kellene próbálnod Ethannel.- suttogta halkan 

Végig néztem azt hogy hagy megint magamra pillanatok felforgása alatt, és váltja ki belőlem azokat az érzéseket amikre azt hittem hogy már nem léteznek.

Amikor vissza estem az ágyba még éreztem az illatát magamon és a párnákon is.

Hogy lehettem annyira hülye ismét hogy higgyek neki?!

Hogy hagytam neki hogy azt tegyen velem megint amit akar?!

Na nem, ez volt az utolsó alkalom hogy hagytam magam neki.

És meg mutatom neki hogy képes vagyok nála is jobban szeretni mást is.