Összetörve ( BEFEJEZETT)

- 18 -

Azóta az este után eltelt már 2 hónap.

Még mai napig se felejtem el, egyszere volt csodálatos és pokoli is. Hihetetlen hogy pár óra után el tudta azt érni hogy újra megtörténjen ez. És hogy megint hagytam magamat hogy azt tegyen velem amit akar.

Dühös voltam Alexre....

Mindig is ezt utáltam benne hogy egyszer látszottak rajta az érzelmek, máskor meg elő került a szokásos rideg érzéketlen oldala. 

Megőrjített,,,

Ethannel megrekedtünk ott ahol voltunk, a picit több mint barátság de kevesebb mint bármi más. Kedveltem őt és szerettem volna ha ő is ki tudja belőlem váltani azokat az érzéseket, érzelmeket amit Alex. Amikor elém állt azzal a mondatával hogy többet érez irántam mint barátság egy kicsit meghökkentem, persze sejtettem de szembesülni a valósággal teljesen más volt. Esélyt akartam neki adni és hinni benne hogy ő talán eltudja velem felejtetni az Alex után maradt érzéseket, ürességet és mindent. De azt kérte hogy ne válaszoljak semmit még. Amit nem értettem még ekkor majd kiderült hogy ő eltervezte hogy elutazunk együtt a családja régi házában és csak a végén mondanám el hogy mit is érezek iránta. Bele mentem mert azt hittem hogy a pár együtt töltött nap majd rá ébreszt és megerősíti bennem hogy igen érzek én is iránta valamit aminek lehet adni egy esélyt.

De arra igazán nem számítottam hogy amikor megérkezünk ott lesz az egész családja...

Amikor ledobtam a sport táskámat a földre és megpillantottam Alex anyát azt akartam hogy nyíljon meg alattam itt és most a föld és nyeljen el. Féltem hogy lebuktat Ethan és az apja elött.... És féltem hogy még mindig emlékszik rám ezzel pedig el fog rontani mindent,,, Ethan mosolyogva üdvözölte a mostoha anyját.

- Mary ismerd meg a legjobb barátomat te is- felelte a nőnek lelkesen- Tudod róla meséltem már annyi mindent.- húzta közelebb hozzám a nőt ahogy rám nézet egyik pillanatra a másikra sápadtam le, ahogy a szemében felcsillant a felismerés hogy ki is áll előtte. Semmit nem változott az évek alatt Alex édes anyja talán még az évek is meg fiatalították mióta utoljára láttam.

Ép bele kezdet volna a bemutatásunkban mikor az apja elhívta hogy segítsen neki valamiben és magamra hagyott az engem méregető nővel.

- Rég láttalak Nick.- felelte halkan amitől összerezzentem. Egyszere volt kimért és rideg is.

- Én is mis... akarom mondani Mary.- néztem bele annak a nőnek a szemébe akivel mindig is érdekes kapcsolatom volt. Mindig éreztem hogy sosem kedvelt igazán amíg együtt voltam a fiával. Úgy látszik ezen nem sok minden változott

- Szóval most Ethan? – kérdezte hirtelen tőlem.- sikerült tovább lépned Alexen?

- Elnézést de ez nem tartozik magára hogy kivel vagyok és kivel nem.

- Hát kedveském rám is tartozik mivel most már ő is a fiam. És nem akarom hogy mind a kettőt tönkre ted.

- Én tönkre tenni?! Szerinte ki tett engem tönkre 3 éve?! Ki dobott el?! Ki miatt mentünk szét?! Tudja mit éltem át a maga fia miatt?! Én csak boldog akarok lenni Ethannel és nem érdekel hogy maga mit gondol.- feleltem szárazon

- Ha hiszed ha nem Alex is tönkre ment..

- Anya!- szólalt meg valaki a hátam mögött ezzel félbe szakítva a nőt- Hagyd Nicket és ne avatkozz bele a kettönk dolgában.- nézet rá ridegen amire az előttem álló nő duzzogva hátat fordított nekünk és magunkra hagyott.

- Mit keresel te is itt?- fordultam meg hirtelen, nem számolva azzal hogy szorosan mögöttem állt. Egy pillanatra el akadt a lélegzetem hogy ennyire közel van hozzám az arca és érzem ahogy levegőt vesz. Amikor hátra akartam lépni hogy a köztünk lévő távolság nagyobb legyen megbotlottam és hátra vágódtam volna ha nem tart meg. Ezzel elérve hogy a köztünk lévő minimális távolságot is átlépje és magához szorítson. A szívem egyre hevesebben kezdet el dobogni és ahol hozzám ért kellemes bizsergés hagyott maga után. Hirtelen el léptem tőle ezzel megszakítva minden fizikai érintkezést. Mérgesen pillantottam fel rá és néztem bele a szemeiben. Szemmel láthatóan jót szórakozott rajtam hogy még mindig tud rám hatni.

- Családi hétvége.- mosolyodott el gonoszkásan.- De azt nem mondta senki se hogy lehet hozni vendégeket. Ép magamba morogtam hogy szex nélkül kell kibírnom a hétvégét de most hogy tudom hogy te is itt vagy-jött hozzám egyre közelebb- vigyáz magadra, lehet egyik este meglátogatlak megint.- suttogta bele a fülembe- Fel elevenítjük a régi szép emlékeket mint legutóbb bae.- hogy a szavait nyomatékosítsa még egy csókot is lehelt a nyakamra amitől ismét kirázott a hideg és így hagyott magamra ő is az udvaron

Percekig csak néztem magam elé, a gondolatok a fejembe össze vissza kavarodtak.

Már megint mibe keveredtem bele. És hogy lehetek annyira szerencsétlen hogy kifogom azt hogy ahelyett hogy csak Ethannel lennék kettesbe megkapom az exemet és az anyját is a nyakamba. 

 Alexel össze zárva lenni... veszélyes,,, így hogy tudnám eldönteni hogy mit akarok és mit érzek?! Ha folyamatosan vissza hozza azokat az érzéseket amiket nem lenne szabad éreznem már. Kezdtem el magamba mérgelődni.

- Hát itt vagy.- jelent meg egyszer csak hirtelen mellettem Ethan kizökkentve engem a gondolataimból és a merengésemből.- Már mindenhol kerestelek erre te még mindig itt vagy.- nézet rám durcásan

- Ne haragudj el bambultam és mindenkivel itt futottam össze.- néztem rám kedvesen

- Te ne haragudj hogy az egész családom jött velünk... nem így terveztem ezt a kiruccanást...- komorodott el egy pillanatra.

- Semmi baj- fogtam meg hirtelen a kezét- ettől függetlenül még érezhetjük jól magunkat kettesben.

- Persze... ezért foglak este elvinni téged valahova.- nézet rám maga biztosan.

Ezzel a mondatával kezdet el a házba húzni.

Ha ekkor tudtam volna hogy ez a este mindent megfog változtatni biztos hogy be nem léptem volna ebbe a házba sőt el nem jöttem volna vele erre az utazásra.

Tudom,tudom hogy el vagyok maradva a történeteimmel de az életemmel is kb. Igazság szerint hamarosan vége lesz ennek is ha minden igaz 2 rész múlva talán 3 attól függ hogy mit találok ki a végére mert még az elképzeléseim eddig terjedtek kb el. Igazából fogalmam sincs hogy mikor lesz új rész, egy biztos hogy ez a storym fog először végig íródni míg a másik most egy kicsit félbe maradva pihegett. Talán még egy hónapig sőt szerintem biztos. A harci helyzet az hogy nehéz dolgom van ezzel a történettettel ami több dologból tevődik össze de mivel már lassan itt a vége és az utószóm is készülget így egy kicsit nagy a nyomás rajtam hogy milyen véget találjak ki neki. Mivel nekem alapból negatív véleményem van róla így elég nehéz dolgom van hogy olyat találjak ki ami méltó hozzá és ti is elmondhassátok hogy igen megérte elolvasni mert nem csak egy összecsapott valami lett.