Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

2. Fejezet

Késő délutánig pakoltunk, de még semmit se raktunk be a bőröndjeinket, mert csak azokat a ruhákat válogattunk ki, amiket talán elviszünk. Nagyon sok ruhám van, de soha nem hordom egyiket sem. Hiába mondja Lara és Mia, hogy jól áll, én mindig a saját fejem után megyek, ha divatról van szó. Sminkelni se sminkelem annyira magamat, mert a bőröm nem bírja, és túl sok időt venne igénybe, hogy egy elmegyegetős sminket össze tudjak magamon dobni. Viszont abban már döntöttünk, hogy milyen ruhába megyünk. Én egy fehér lenge rövid ujjú pólót veszek fel, egy szakadt világoskék farmerral, és egy tornacipővel. Lara pedig egy bokacsizmát, egy sötétbarnás harisnyát, egy szűkebb szoknyával, és egy vörös trikót. Abban a trikóban éppen lehet látni, hogy mennyire jó az alakja, hozzám képest. Én egy rönk vagyok, ő pedig egy kézzel készített váza. Mia egy egybe ruhát vesz fel, amin rózsák díszelegnek. Mira pedig a feje után megy, és felveszi a legjobb összeállítását. Vagyis egy szakadt farmert, egy három számmal nagyobb pulcsi, és egy bebújós fehér cipő. Már esteledett, és ideje volt végre az összeállított ruhadarabokat bepakolni, mivel holnap után megy a gép. Úgy döntöttünk, hogy holnap bevásárolunk még, és este korán lefekszünk. Ma este is nálam fognak aludni, mert nem volt kedvük már hazamenni. Szerencsére már egy kétszemélyes francia ágyam volt, nem úgy mint régen. A többiek pedig aludtak a földön, mert elvileg az jót tesz a hátnak. ( Persze persze ). Lara aludt akkor mindig a földön, de azt mondta, hogy kényelmes. Mikor én próbáltam ott aludni, másnapra úgy beállt a hátam, hogy még menni se tudtam. Nem tudom, hogy mi olyan kényelmes a földben. De hát ő ilyen. Nem ő lenne Lara, ha ennyitől nyafogna. Reggel, a nap kínzó sugarai ébresztettek fel, és meglepetésemre, Lara és Mia már nagyban felöltöztek, és már a reggelivel is készen voltak. A nappaliban nézték a tv-t, közben a kávéjukat szürcsölgették. Én kómásan ültem le az asztalhoz, de csak egy pohár vizet ittam. Nem tudom miért, de felkelés után, soha nem tudok egy-két óráig enni. De most muszáj volt, mert ha ellent mondok a barátnőmnek ( Larának), akaratom ellenére is belém tömné az általa készített reggelit. Nem szereti, ha nem eszem meg a kajáját. Gyorsan megettem pár falatott, és a fürdőbe futottam, hogy felvegyem a ruháimat.

-Megint a tegnapi ruhát veszed fel? -kérdezte Lara, miközben telefonját nyomogatta. Nem értem, mi baj van vele, ha többször veszek fel egy ruhát.

-Igen. Mert? Baj? -kérdezte vissza tőle, mintha rajta nem ugyan az a ruha lenne.

-Nekem mindegy. -fordult is ki a szobából. Neki mindegy? Ő kérdezte, nem? Felesleges ezen gondolkodnom, ő már csak ilyen. Gyorsan felvettem a tipikus összeállításomat ( egy bokazokni, egy cicanadrág, amiből kilátszik a bokám, és egy pár számmal nagyobb szürke kapucnis pulcsi), és összeszedtem a dolgaimat, amikre szükségem lehet a bevásárláshoz. Kulcsok, telefon, fülhallgató, pénz..... és egy táska. Amint ezeket a dolgokat beledobáltam a táskámba, felkeltettem Mirát is, majd gyorsan öltözésre invitáltam. Lara és Mia már a bejárati ajtónál álltak, és Lara egy kézlegyintéssel jelezte, hogy menjünk már. Gyorsan bezártam a lakásom ajtaját, és már futottam is le a lépcsőházban. Milyen jó kocsija van Larának! Nagyon jól néz ki! Tuti, hogy a kocsimat is vele fogom kiválasztani. Jobban ismer, mint én saját magamat. Lehetséges az ilyen egyáltalán? Na mindegy, gyors beültem az anyósülésre, a többiek hátra, és már mentünk is a nagy utcából kifelé. Nem volt nagy a forgalom, de azért voltak néhányan. Egy bő fél óra után, meg is érkeztünk a Westendbe. Igen, ide szoktunk menni, ha el akarjuk ütni az időnket. De most vásárolni fogunk! Muszáj olyan dolgokat vinnünk, amit csak itt lehet kapni. Nagyon messze fogunk utazni. Fel kell szerelkeznünk. Első megállónk a Starbucks-ba vezetett, ahol csak Lara vásárolt. Drága hely, mit ne mondjak. De ő tudja. Utána a Spar-ba mentünk, ahol telepakoltunk legalább két kosárnyi kaját. Ha együtt vagyunk a lányokkal, mindig ez van. Szeretünk vásárolni, na és? Még egyszer-kétszer körbejártuk a nagy bevásárlóközpontot, majd úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Késő volt már, és még van néhány dolog, amit be kell pakolnunk. Még jó fél óra volt vissza a lakásomhoz az út, de előtte beugrottunk mindenkihez ( Lara, Mia, Mira ), hogy ami kell nekik, azt elhozhassák. Szóval csak kilencre értünk a lakásomhoz. Felvittünk legalább öt szatyort, ha nem többet. Mind a négyen megfürödtünk, majd úgy gondoltuk, hogy egy film még belefér. Mi mást néztünk volna, ha nem horrort? Nem szeretem annyira a horrorfilmeket, de néha-néha jó megnézni. Csak egy kis ijedelem, semmi több. Már fél tizenegy volt, mikor lefeküdtünk, de egyikünk se tudott aludni. El se hittük, hogy Koreába megyünk. Nagyon izgatottak voltunk a lányokkal, hogy végre megtörténhet a csoda, amiért annyi ideig tervezgettünk, és még amúgy is sok idő, mire el tudunk aludni. Más emberek becsukják a szemüket, és tádám, elalszanak rögtön. De mi hogy-hogy nem? Mi lehet a baj? Mi forgolódunk, meg mindenen jár az agyunk, csak az elalváson nem. De úgy fél kettő fele, sikerült végre elaludnunk.