Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

15. Fejezet

-Hé! Ne mögöttem bújkálj! -nézett rám, én meg csak nevettem, és nevettem tovább. Ő felemelte az egyik szemöldökét, és vállat vont.

-Hééé, Kiiiim! Hol vaaaagy? Nem foglak bántaniiiiiii. -hallom RapMon hangját egyre közelebb, szóltam YoonGi-nak, hogy menjen arrébb, hogy eltudjak futni, mert ha elkap, nekem annyi. Ő úgy is tett, ahogy kértem, és az ajtóig mögötte rejtőztem, majd egy határozott mozdulattal kinyitottam azt (R.I.P ajtó ). Ahogy tudtam, futottam a hosszú és nagy folyosón, nem érdekeltek azok a bizonyos tekintetek, amit más dolgozók pillantottak felém, csak az, hogy RapMon-t lerázzam, ha meg nem jön össze, akkor legalább senki ne lássa drámai halálomat. Mikor hátrapillantottam, senki nem volt mögöttem. Lassítani kezdtem, majd megálltam. Gyorsan vettem a levegőt, még a falnak is nekitámaszkodtam, mert nem bírom a futást. Szinte már sírni volt kedvem, hogy nem követett. Amikor becsuktam a szememet, megijedtem, mert olyan hangokat hallottam, amik egyenesen felém közeledtek. Kinyitottam a szememet, és egy felém rohanó NamJoon-nal találtam szembe magamat. Nagyon megijedtem, és elkezdtem tovább futni. Mi ez a hosszú folyosó? Mintha soha nem lenne vége. Vagy ha labirintusban lennénk. Mikor már végleg nem bírtam a futkározást, lassítottam, és ugyanígy tett a mögöttem lassító fiú is. Már nem is lett volna hova futnom, mert egy zsákutcába tévedtünk. Odasiettem a falhoz, és lassan lecsúsztattam testemet rajta, majd a földön állapodtam meg, ahol helyet is foglaltam. Nagyon nem vagyok hozzászokva a futáshoz. De RapMon jól bírja az ilyeneket, szóval ő nem ült le, csak megtámaszkodott térdein, és gyorsan, majd fokozatosan vette a levegőt. Én már a végrendeletemet fogalmaztam meg magamban, mert az egy dolog, hogy leöntöttem vízzel, de még meg is futtattam. De még hogy megfuttattam. Mikor szóra nyitnám számat, NamJoon megelőz.

-Ugye tudod, hogy ez következménnyekkel fog járni? -kezdett el huncutul mosolyogni. Én csak forgattam a szemeimet, de én is elmosolyodtam.

-És mégis milyen következményei lesznek? -kérdeztem vissza, már-már nevetve.

-Majd azt megtudod. -közelebb jött, és kezét végigsimította arcomon. -Csak várd ki.

-De én nagyon türelmetlen vagyok! -kezdek el nyávogni, majd csak annyit hallok, hogy valakik futnak a közelünkben, így fel kellett állnom. Mikor megláttam, hogy csak a fiúk, megkönnyebbültem.

-Mi volt ez? -kérdezte nagy kérdő mosollyal Hobie. Na, az ő mosolya az egyetlen, aminek nem tudok nemet mondani. Miket is beszélek. Bármelyik tag rám villantaná a legkisebb mosolyát, én már dalolnék neki, mint egy kismadár.

-Ohh, semmi különös, csak viccelődtünk. -kezdek el nevetni, majd kínos csend vesz minket körül.

-Persze, ti meg a vicceitek. -kezd el flegmán beszélni hozzám Suga.

-Látom, hogy nem igen mozdítottam meg a szívedet. -kezdek el mosolyogni, de ő csak összehúzza a szemeit, és csak néz. Most mi is akar ez lenni. Tekintete tüzes nyílként hasított belém. Jaaa, Larának és Mirának is van egy ilyesmi tekintete. Ez a ''Engem nem tudsz átverni, te hülye,, tekintet, vagy a ''megöllek az biztos,, tekintet. Nekem is van ilyen tekintetem, de mikor én használom, vagyis inkább használtam, rám szólt az éppen velem lévő személy, hogy kit akarok ennyire megölni. Szeretem ezt a tekintetemet. Olykor jól jön. Mikor végeztek a fiúk minden próbával, hazafelé vettük az utat, vagyis csak a fiúk. Először engem dobtak haza, ahol Lara már várt rám. V sehol, szóval most story time jön. Rendezte: Mezei Lara, mesélő: Mezei Lara, a szöveget tervezte és rendezte: Mezei Lara. Vágó: Mezei Lara.

-Látom, hogy nagyon akarsz valamit mondani. -kezdem el, mikor beléptem a bejárati ajtón.

-Jól látod. -mondja, mintha ez a világ egyik legnyilvánvalóbb dolga lenne, mert talán az is.

-Mesélj.

-Oké. Szóval, ma Taehyungal voltam. Kiderült, hogy a húga ugyan ott dolgozik, ahol én. És egész nap nála voltunk, és beszélgettünk. És akkor szóba jött, hogy mi honnan ismerjük egymást, és....... Én csak annyit mondtam, hogy a barátnőm velük dolgozik. Ő nem akarta elhinni. Nem azért, mert hogy a BTS-el dolgozol, hanem, hogy még nem mondtál fel, vagy ilyenek. Azt mondta, hogy V, és a fiúk is néha kibírhatatlanok, folyton csicskáztatnak minden új embert, stb. V persze ezt megcáfolta, de a húga nem hitte el neki. Szóval ebből mennyi igaz? -nézett rám. Nem, nem aggódóan, hanem kíváncsian, hogy mennyire csicskáztatnak a fiúk.

-Ja, amúgy a többiek hol vannak? -kérdeztem meg barátnőmet, ezzel a kérdését kikerülve.

-Elmentek valami rendezvényre. Nyugi, biztos megvannak. -jelentette ki. Okkéé.

Újabb töltelék rész!