-Hé! Ne mögöttem bújkálj! -nézett rám, én meg csak nevettem, és nevettem tovább. Ő felemelte az egyik szemöldökét, és vállat vont.
-Hééé, Kiiiim! Hol vaaaagy? Nem foglak bántaniiiiiii. -hallom RapMon hangját egyre közelebb, szóltam YoonGi-nak, hogy menjen arrébb, hogy eltudjak futni, mert ha elkap, nekem annyi. Ő úgy is tett, ahogy kértem, és az ajtóig mögötte rejtőztem, majd egy határozott mozdulattal kinyitottam azt (R.I.P ajtó ). Ahogy tudtam, futottam a hosszú és nagy folyosón, nem érdekeltek azok a bizonyos tekintetek, amit más dolgozók pillantottak felém, csak az, hogy RapMon-t lerázzam, ha meg nem jön össze, akkor legalább senki ne lássa drámai halálomat. Mikor hátrapillantottam, senki nem volt mögöttem. Lassítani kezdtem, majd megálltam. Gyorsan vettem a levegőt, még a falnak is nekitámaszkodtam, mert nem bírom a futást. Szinte már sírni volt kedvem, hogy nem követett. Amikor becsuktam a szememet, megijedtem, mert olyan hangokat hallottam, amik egyenesen felém közeledtek. Kinyitottam a szememet, és egy felém rohanó NamJoon-nal találtam szembe magamat. Nagyon megijedtem, és elkezdtem tovább futni. Mi ez a hosszú folyosó? Mintha soha nem lenne vége. Vagy ha labirintusban lennénk. Mikor már végleg nem bírtam a futkározást, lassítottam, és ugyanígy tett a mögöttem lassító fiú is. Már nem is lett volna hova futnom, mert egy zsákutcába tévedtünk. Odasiettem a falhoz, és lassan lecsúsztattam testemet rajta, majd a földön állapodtam meg, ahol helyet is foglaltam. Nagyon nem vagyok hozzászokva a futáshoz. De RapMon jól bírja az ilyeneket, szóval ő nem ült le, csak megtámaszkodott térdein, és gyorsan, majd fokozatosan vette a levegőt. Én már a végrendeletemet fogalmaztam meg magamban, mert az egy dolog, hogy leöntöttem vízzel, de még meg is futtattam. De még hogy megfuttattam. Mikor szóra nyitnám számat, NamJoon megelőz.
-Ugye tudod, hogy ez következménnyekkel fog járni? -kezdett el huncutul mosolyogni. Én csak forgattam a szemeimet, de én is elmosolyodtam.
-És mégis milyen következményei lesznek? -kérdeztem vissza, már-már nevetve.
-Majd azt megtudod. -közelebb jött, és kezét végigsimította arcomon. -Csak várd ki.
-De én nagyon türelmetlen vagyok! -kezdek el nyávogni, majd csak annyit hallok, hogy valakik futnak a közelünkben, így fel kellett állnom. Mikor megláttam, hogy csak a fiúk, megkönnyebbültem.
-Mi volt ez? -kérdezte nagy kérdő mosollyal Hobie. Na, az ő mosolya az egyetlen, aminek nem tudok nemet mondani. Miket is beszélek. Bármelyik tag rám villantaná a legkisebb mosolyát, én már dalolnék neki, mint egy kismadár.
-Ohh, semmi különös, csak viccelődtünk. -kezdek el nevetni, majd kínos csend vesz minket körül.
-Persze, ti meg a vicceitek. -kezd el flegmán beszélni hozzám Suga.
-Látom, hogy nem igen mozdítottam meg a szívedet. -kezdek el mosolyogni, de ő csak összehúzza a szemeit, és csak néz. Most mi is akar ez lenni. Tekintete tüzes nyílként hasított belém. Jaaa, Larának és Mirának is van egy ilyesmi tekintete. Ez a ''Engem nem tudsz átverni, te hülye,, tekintet, vagy a ''megöllek az biztos,, tekintet. Nekem is van ilyen tekintetem, de mikor én használom, vagyis inkább használtam, rám szólt az éppen velem lévő személy, hogy kit akarok ennyire megölni. Szeretem ezt a tekintetemet. Olykor jól jön. Mikor végeztek a fiúk minden próbával, hazafelé vettük az utat, vagyis csak a fiúk. Először engem dobtak haza, ahol Lara már várt rám. V sehol, szóval most story time jön. Rendezte: Mezei Lara, mesélő: Mezei Lara, a szöveget tervezte és rendezte: Mezei Lara. Vágó: Mezei Lara.
-Látom, hogy nagyon akarsz valamit mondani. -kezdem el, mikor beléptem a bejárati ajtón.
-Jól látod. -mondja, mintha ez a világ egyik legnyilvánvalóbb dolga lenne, mert talán az is.
-Mesélj.
-Oké. Szóval, ma Taehyungal voltam. Kiderült, hogy a húga ugyan ott dolgozik, ahol én. És egész nap nála voltunk, és beszélgettünk. És akkor szóba jött, hogy mi honnan ismerjük egymást, és....... Én csak annyit mondtam, hogy a barátnőm velük dolgozik. Ő nem akarta elhinni. Nem azért, mert hogy a BTS-el dolgozol, hanem, hogy még nem mondtál fel, vagy ilyenek. Azt mondta, hogy V, és a fiúk is néha kibírhatatlanok, folyton csicskáztatnak minden új embert, stb. V persze ezt megcáfolta, de a húga nem hitte el neki. Szóval ebből mennyi igaz? -nézett rám. Nem, nem aggódóan, hanem kíváncsian, hogy mennyire csicskáztatnak a fiúk.
-Ja, amúgy a többiek hol vannak? -kérdeztem meg barátnőmet, ezzel a kérdését kikerülve.
-Elmentek valami rendezvényre. Nyugi, biztos megvannak. -jelentette ki. Okkéé.
Újabb töltelék rész!
YOU ARE READING
Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT
FanfictionKim egy 20 éves végzős gimnazista, aki első nagy utazását tervezgeti már évek óta. Az álma, hogy minden erőt beleadva kimehessen Koreába legjobb barátnőjével Larával, és az unokatestvérével, Miával, és az ő unokatestvérével, Mirával. Végül amint let...