Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

4. Fejezet

Már Szöul nagy utcáit barangoltuk, de ekkor Mira megszólalt, hogy éhes. Haza nem mehetünk, mert ha idáig eljöttünk, ne forduljunk vissza. Így egy standnál állapodtunk meg, de csak egy baj volt. Lara kérdőre volta az eladót, hogy melyik zsír és kalória mentes. De ezt nem angolul, vagy koreaiul mondta, hanem magyarul mondta. Az eladó csak kérdően nézte barátnőmet, ekkor én megszólaltam. Természetesen koreaiul:

-Elnézést, a barátnőm azt kérdezte, hogy melyik olyan, ami zsír és kalória mentes. -mondtam elgondolkodva, hogy egy ilyen standnál, melyik kaja ilyen. Szerintem egyik sem felelne meg barátnőmnek, amit jól is gondoltam.

-Elnézést, de nincs ilyen termékünk. -mondta sajnálkozva a férfi. Semmit nem mondtam, csak megfogtam a lányok kezét, és elkezdtünk haza felé menni.

-Engedj már el! -rántotta ki markaim közül vékony kezét Lara.

-Jól van na! -kiabáltam vissza neki. Gyorsan hazamentünk, de én már fáradt voltam, így nem akartam már sehova menni. Inkább valami állást kéne keresni, hisz' azért vagyok itt. Na majd a lányok megint segítenek!

-Laaaaraaaa~ -nyávogtam oda a mellettem ülő barátnőmnek.

-Mi van már megint. -nézett végre rám, és nem a telefonjára.

-Mi bajod van már megint? Olyan ingerült vagy! -vágtam a fejéhez mindent. Olyan ingerült mostanában. Mi baja lehet?

-Boccs, csak nagyon idegesít valami. -mondta, ismét a telefonja kijelzőjét nézve. Mint ha hozzá lenne nőve.

-Miért? -kérdeztem, megfogva mindkét kezemmel az alkarját. Most miért?

-Mert itt vagyunk Koreában baszki! Itt van a BTS is! Nem? Ők is koreaiak! -és tényleg. Ez miért nem jutott az eszembe? Annyira elvette az eszemet az egyetemre bejutásom? Annyira elgondolkodtam ezen, hogy rögtön bealudtam. Persze, időeltolódás. Hát tuti nem lesz a legjobb barátom, a jövőben. Reggel, ( na végre be vannak húzva a függönyt ), meglepetésemre, a földön keltem fel, kisebb gerincferdüléssel. Lara és Mia már szokásosan a kávéjukat iszogatták a tévé előtt, engem lábtartónak használva.

-Vedd má' le a lábaidat. -dobtam le hátamról igen vastag lábait, amik még mindig jobbak voltak az enyémeknél.

-Jól van na! Nyugi van, oké? -mondta arca elé téve kezeit, de még így is láttam, hogy nevet.

-Haaa, mindegy. Ma segítened kell. -mondtam, lassan felállva, mert hát a föld nem a legkényelmesebb hely.

-És pontosan miben is? -emelte fel egyik szemöldökét barátnőm.

-Állást keresni. -mondtam, mire ő csak elnevette magát, hogy mi a zsíros pite? Most mi van? Állást keresni nem normális? Neki sem ártana. -Hé! És te mit kezdesz magaddal? Hmmm? -kérdeztem hümmögve ( justvidman féle hmmm ), majd leültem mellé a kanapéra.

-Én jogira megyek. Csak még nem tudom, hogy melyik egyetemre. -mondta egyszerűen, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Tudom, jobb tanuló volt nálam, és még egy ilyen jó szakmát szeretne. Tudom, hogy képes rá, de én csak húztam a számat. -A te ötleteid sem jobbak, miss. zenész leszek! Úgy, hogy te csak ne húzogasd itt a szádat! -vágott vállon.

-Áááúú! Ezt most miért? -nyögtem oda neki.

-Csak. -mondta, mintha nem csinált volna semmit. Nem hiszem el.

-Na, de akkor segítesz nekem? -kérdeztem meg ismét. Ő erre csak meghúzta a vállát. Akkor oké. -Oké, megbeszéltük! -fogtam meg a kezénél, és belökdöstem a szobájába, hogy öltözzön fel, mert tíz perc múlva megyünk! Én is gyorsan berohantam a szobámba, és magamra kaptam egy kicsit elegánsabb ruhát, és most normális sminket is készítettem. Hajamat hátul felkötöttem, és egy kicsit magasabb sarkút vettem fel. Lara viszont nálam sokkal elegánsabban öltözött fel. Ő egy fekete egybe ruhát vett fel, egy 10 centis magassarkúval, és eléggé erős smink volt rajta. Nagyon jól nézett ki, mikor törődött magával. Kaptunk kölcsönbe egy autót, de azt én vezettem. Mint ne mondjak, nagyon szarul vezettem, mivel nem nagyon mentem még élesben. Az út felénél, helyet cseréltünk, mivel túl sokat bénáztam. A BigHit előtt álltunk meg, és csak akkor vettük észre, mikor kiszálltunk a kocsiból. Annyira meglepődtünk, hogy itt maradtunk. Szerencse, hogy volt ott egy kis kávézó, ahova le tudtunk ülni, és beszélgetni. Ott találkoztunk egy igen kedves fiatal lánnyal, akivel rögtön barátok lettünk, vagyis inkább ismerősök. A neve Lee SongYun-g, és elmondta, hogy éppen kisegítőt keresnek a BigHit-nél. Én csak néztem, és az járt a fejemben, hogy meg kéne próbálni, de úgy se vennének fel. Úgy, hogy csak hallgattam. De egy idő után, a lányok megzavarták a fejemben lévő gondolataimat.

-Nyaaa, most akkor mész, és megpróbálod! -lökdösött engem Lara és Mia a bejárathoz, de mikor vissza akartam volna fordulni, ők megfogták a karomat, és egyenesen a portáig vonszoltak. Egy igen kedves nő állt bent, és kedvesen megkérdezte, hogy miben segíthet. Én csak dadogni tudtam, és ekkor kedves barátnőm ( Lara ) is megszólalt.

-Jelentkezni szeretne kisegítőnek. -mondta, mire a kedves portás nő, még jobban mosolyogni kezdett. Ez most mit jelent?

-Rendben, de először még ki kell töltenie az űrlapokat, meg az igazgatónak is beszélnie kell magával. -mondta mosolyogva a portás. És ezzel mi a baj? Meg lesz oldva! Remélem....

-Oké! -mondtam magabiztosan, mire a kedves nő, adott egy térképet, hogy hol találom az igazgatóit. Nagyon nagy épület! De nem baj, ezzel közelebb kerültem célomhoz.