Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

13. Fejezet

Mikor odaértünk az ügynökséghez, már mindenhol nagy sürgés-forgás volt. Persze, mivel nemsokára lesz egy koncert, mivel ma fogják kiadni az új számot, aminek a címe Mic Drop. Gyorsan bementünk a termünkbe, vagyis a fiúk termébe, és szó szerint, csak ledobtuk a cuccainkat. Utána futottunk is tovább. Bementünk a próbaterembe, és ott már Bang PD-Nim várt a fiúkra. Mindenki gyorsan leült a földre, én meg nekidőltem a falnak, karba tett kézzel, és csak néztem.

-Hát fiúk, egy újabb határt értünk el. Ma került sor, az új szám felrakására. Gratulálok, az új számotokhoz. -mosolygott-Szóval, mivel ezt máshol is be kell mutatni, jövőhéten itt fogtok fellépni, két hét múlva pedig mentek Busanba. -mondta komoly arccal, de azért ott volt az a kis mosoly is.

-Értettük! -kiáltottak fel egyszerre a fiúk. Nem csak egyszerre tudnak mozogni, még beszélni is. Mikor elment PD-Nim, a fiúk mind újongtak, én meg csak néztem őket. Sugárzott rólam az értelem. Nem az, hogy nem értettem, csak nem tudtam felfogni egyenlőre. Nem vagyok hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Ez amolyan össze-vissza élet. Mindig ide-oda kell menni, a sok munka, és erőfeszítés, stb. Szóval az eddigi életem, messze elbújhat az övék mögött.

-Mi a baj, Kim? -szólított meg J-hope.

-Semmi, csak elgondolkodtam. -mondtam, de láttam rajta, hogy nem győztem meg.

-Naaa, mond már! -kezdett el nyávogni, mire én gyorsan befogtam a száját.

-Halkabban. -vettem le szájáról a kezemet. Ő csak mosolygott egyet, és már fel is vidultam. Mi ez, ha nem varázslat? J-hope visszament a fiúkhoz, én meg kimentem a wc-re. Nem volt semmi bajom, csak tükörbe akartam nézni. Bementem, majd megpillantottam magamat a tükörben. Jesszus, mint akin átment egy autó. Miért vagyok ennyire sápadt? Akkora karikáim vannak, hogy még a Saturnus is megirigyelné! Gyorsan megmostam az arcom, de nem tudtam, hogy ezzel rontok a helyzeten. A sminkem oda, és még a hajam is szétjött. Remek. Mikor vissza akartam menni a neszeszeremért, nem nyílt az ajtó. Bárhogyan rángattam, húztam, nem mozdult. Na, ez kellett. Nem elég, hogy úgy nézek ki, mint a loknessy szörny, de még az ajtó is beragadt. Miért van ma minden ellenem? Ez RapMon egyik hatása? Ami reggel történt, meg ami most. Beszívtam a levegőt, majd nagyon lassan kifújtam, és mosolyogtam. Kínomban. Előkaptam az én kis telefonomat, és........... ó, a jó ****va életbe! V nincs itt! Csak az ő számát tudom, meg.........RapMon-ét. Ez nem véletlen! Valakinek a keze van benne! Nem másé, mint az ördögé! Mi ez már? Ez nem ér! Miért pont én??!! Nem volt más választásom, írtam egy üzenetet NamJoon-nak, és rögtön válaszolt.

,,Ne aggódj, mindjárt ott vagyok!,,

Nem is kellett sokat várni, ő már az ajtó előtt is termett. Várjunk... Mintha, elfelejtettem volna valamit......Az arcom! OMG! Nem láthat így meg! Gyorsan bementem az egyik fülkébe, és mikor hallottam, hogy RapMon-nék sikeresen kinyitották az ajtót, elfordítottam a zárat, és bezártam a fülke ajtaját. Na az kéne, hogy ez is bezá-..... EZ UGYE, CSAK EGY K***VA NAGY VICC?! Nem hiszem el! Miért történik ez pont velem?!

-Kim. Ott vagy bent? -kezdett el dörömbölni a fülke ajtaján.

-Igen. De ha ezt kitudod nyitni, ne nézz rám, oké? -kezdtem pánikba esni.

-Miért? -hangja már az ijedtség felsőfokán volt.

-Mert az arcom........-ekkor kinyílt a fülke ajtaja, és mindkettőnk nagyra nyílt szemmel bámulta a másikat.

Soha nem kaptok egy kicsivel hosszabb részt, ugye? Ez az első irományom, szóval nézzétek el . Köszke xd