Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

20.rész

Mikor benyitottam, Suga az ágyon feküdt, és a telefonját nyomkodta.

-Suga..... -kezdtem el halkan beszélni.

-Mi van. -kérdezte nulla életkedvvel, majd felemelte a fejét.

-Bocsi, hogy ez történt..... De én nem bírnám ezt csinálni veled.... -kisebb könnyek szöktek ki a szememből, és közelebb mentem az ágyhoz.

-Namjoon-ba vagy szerelmes, igaz? -emelte rám tekintetét, mire én összerezzentem.

-I-igen..... -nyögtem ki nehezen. Amint kimondtam, csuklómnál fogva berántott maga mellé az ágyba, és lefogta kezeimet. Szívem az egekben dobogott, nem tudtam, hogy mit akar velem tenni. Észre vette, hogy összezavarodtam, így csak egy kisebb mosolyt mutatott felém. Lassan közeledni kezdett a szám felé, majd ajkaink összeértek. Nem értem, hogy miért ennyire akaratos velem, de tudnia kéne, hogy ezt nem akarom. Habár ő is fiúból van, és eléggé kimaradhatott ez a rész az életéből. De azt se értem, hogy eddig miért nem jártak valamelyik csinos sminkesükkel, vagy stylest-ukkal. Miért pont én kellek? Nem volt más választásom, viszonoznom kellett a csókját. Ez nem megcsalásnak számít? Igaz, nem járok Namjoon-al, de ez akkor se fer vele szemben. Mikor már egy ideje csókolózunk, lassan eltoltam magamtól, és felültem, majd lassan kisétáltam a szobából. Nem volt lelki erőm Namjoon-ra nézni, vagy beszélni vele. Csak elmentem zuhanyozni, és hagytam, hogy Yoongi minden egyes érintése leázzon rólam. Arcomat vagy százszor mostam át, és a számat sem kíméltem. Egy hosszú zuhanyzás után, sikerült egy kicsit lenyugodnom. Felvettem ugyan azt a pólót, amit még Namjoon adott, és szó nélkül befeküdtem mellé az ágyba. Elfordultam felőle, majd kisebb sírásba kezdtem. De ezt más is meghallotta.

-Miért sírsz? -fogta meg vállamat a mellettem fekvő fiú.

-Nem mondhatom el. -kezdtem jobban sírni, majd fejemet eltakartam egy párnával.

-Miért? -kezdett el aggódni, mire én csak annyit mondtam, hogy titok. Nem szép tőlem, hogy ilyet csinálok pont vele, de az ő érdekében muszáj. Vagy ezt magam miatt teszem? Hogy ne fájjon se neki se nekem? Őszintén...Nem tudom.. De az biztos, hogy ez nem marad sokáig titok.

Reggelek. Annyira, de annyira utálom. Nem bírtam felkelni, mert Namjoon kezei közt feküdtem. Nagyot dobbant a szívem, majd meg szakadt. Lassan leemeltem magamról kezeit, és bementem a fürdőjébe. Az a tipikus illat csapta meg az orromat, amit annyira szeretek. Szeretem ezt az illatot, szeretem őt. Nem bírnék neki hazudni, főleg, hogy ennyi mindent tesz értem. Megvolt a reggeli arcápolásom, és vissza mentem a szobába, ahol Namjoon még mindig aludt. Közelebb mentem hozzá, és kezemet végig simítottam arcán, amit ő rögtön megérzett, mert szemei kipattantak. Én csak megmosolyogtam tettét, és indulni készültem, de elkapta a csuklómat, és berántott maga mellé az ágyba.

-Kim. -mondta ki lassan nevemet egyenesen a fülembe. -Ugye tudod, hogy ma lesz a koncert? -távolodott el tőlem, és nagy mosoly terült ki arcán. Már azt hittem, valami nagyon fontos dologról van szó. Habár a koncert is elég komoly dolog.

-Jaj már! Azt hittem, hogy valami nagyon komolyat akarsz mondani! -ütöttem meg mosolyogva a vállát.

-Miért, ezt nem elég komoly neked? -kezd el nevetni, majd én is követem. -Gyere ide -húz magához egy ölelésre, amit én rögtön viszonzok. De ekkor beüt a tudat. Basszus! Lassan eltoltam magamtól, és nyitottam volna a számat, de nem jött ki rajta hang. Pánikba estem. Mi van, ha most megutál? -Mi a baj? -kérdezi, közben kezét végigsimította arcomon, ami könnybe lábadt.

-Én...én.. -kezdtem el jobban sírni. -Megcsaltalak! -dőlt fejem kezeim közé, majd lassan eldöltem az ágyon. Térdeltem, így nagyon kényelmetlen pózba sikeredett elterülnöm.