Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

7. fejezet

Amikor kiszálltam a kocsiból, rögtön egy nagy ház volt előttem. Hmm, jó nagy ház. Suga gyorsan beütötte a kódot, és már mentünk is be. Mivel őrök is vannak itt, én a fiúk közé szorultam be, hogy ne lássanak meg. Ez a terv, kisebb nagyobb sikerrel, meghiúsult. Az egyik őr elkapta a kezemet, és már dobott volna ki, mikor Jimin rájuk szólt, hogy velük vagyok. Természetesen, a személyimet is meg kellett mutatnom, de az szerencsére, mindig nálam van. A 7-ik emeleten szálltunk ki, (ajj, már megint hét) és egy nagy nappali tárult a szemem elé. Hűűűha. Ez ám nagy nappali! Össze-vissza nézelődtem, mint valami őrült. Nem tagadom, lehet, hogy az vagyok. De csak a lányok szerint. De csodálkozásom közepette, RapMon megszólított.

-Sajnálom, de az üres szoba, nincs befűtve, mert az csak egy tároló szerűség, és senki nem szokott bent lenni. -most mit kéne mondanom? Aludjak valamelyikükkel? Hmmm, nem lenne rossz, de nem is jó. Aigoo, ez szétszedi a fejemet.

-Mit javasol, kedves leader? Most mit csináljak? -vettem át drámai hangomat, ami Lara szerint borzalmas, de néha, a hülyéknél bejön. Vagyis, khmmm, khmm.

-Nincs más, vagy alszol a jéghideg szobában, vagy valamelyikükkel. -mondta elgondolkodva, erre én csak egy nagyot sóhajtottam, amit a fiúk észre is vettek, és körbe álltak, hogy ''hozzám gyere, ne, hozzám!,,. Csak V, és a leader nem jöttek oda hozzám, ki tudja miért. Nya, lássuk csak. Jungkook egy perverz, Suga is az, Jimin is, Jin.... Jin.... ááá, őt inkább nem zavarom, mert elvileg, a nagy titkok között, hallottam, hogy barátnője van, de ki tudja. J-hope... hááát, ő meg nagyon sokat rugdalózik, ( ezt is csak úgy halottam ) V, vagy a leader.... Tae-nek tele van az ágya plüssökkel, RapMon..... oké, tőle megkérdezem.

-Hé figyu..... RapMonster, NamJoon, leader..... khmm.... tudod, csak te vagy az egyetlen, aki nem csinálna semmit, vagy az ágyon nem férnék el..... úgy hogy.... -itt elakadtam, és kínos csönd uralkodott. Én kínomban elkezdtem nevetgélni, a fiúk meg azon kezdtek el nevetni, ahogy én nevetgélek. ÓÓÓ, olyan cukin nevetnek! úúú, úúúúú, fangörcs, fangörcs! A nevetéstől már a földön hemperegtem, és már a fél csapat is. Most azon nevetünk, hogy nevetünk? Még ilyet! Ekkor megcsörrent a telefonom, és egy igen ismerős szám jelent meg.

-Mit akarsz, WooJi? -szólaltam meg, mire ő csak nevetni kezdett. -Mi van, most szívatsz, vagy tényleg akarsz valamit? -váltottam a ''megfogsz halni, ha nem mondasz semmit, és még nem végzek így veled,, hangomon, amit drága barátnőmtől tanultam, vagyis Larától. Ki hitte volna.

-Jól van na! -szólt bele ő is, az idegesítő nevetésével együtt. -Gyere már át, itt vagyok a lakásotoknál, kicsivel arrébb. -mondta, mire én csak egy grimaszt mutattam, a fiúk pedig kérdően néztek rám, hogy kivel, mivel, és miért vágok ilyen fejet.

-Boccs, most dolgozom, nem érek rá. -tettem le a telefont, és ledobtam a földre.

-Ki volt az? -érdeklődtek a fiúk.

-Az egyik nagyon régi barátom. -hajtottam le a fejemet. Hogy talált rám? És miért van itt, pont itt, Szöulban? Ez a kérdés nem hagyott nyugodni, így át akartam gondolni, és elmentem fürödni. Zuhanyozni volt kedvem, így a zuhanyzót foglaltam be. Ahogy a forró víz, végigfolyt a hátamon, megnyugodtam egy kicsit, de már nem bírtam sokáig. Mit keres itt? Miért nem hagy békén? Valaki megzavarta a gondolkodásomat, és dörömbölni kezdett az ajtón.

-Hé! Fizeted a vízszámlát, hogy így folyatod? Szálljál már ki! -dörömbölt az ajtón Suga. Szegény, most nem tud bejönni, mivel számítottam, egy fiúkkal teli házban arra, hogy valamelyikük benyit hozzám, így bezártam az ajtót. Gyorsan kipattantam a zuhanyrózsa alól, és magamra csavartam az ég kék színű törülközőt. Kinyitottam az ajtót, ami előtt egy mérges Suga, és egy fáradt JungKook várt. Megpaskoltam mindkettőjük vállát, és egy nagy mosollyal távoztam. Tényleg, hol fogok akkor aludni? Valamelyik fiútól kérek egy pólót, és egy takarót, majd alszom a kanapén. Már RapMon szobája előtt voltam, de nem mertem bekopogni. Lehet, hogy zavarom valamiben? Á, hagyjuk. Félve bekopogtattam az ajtaján, és egy fáradt hang szólt vissza, hogy menjek be. Ahogy benyitottam, egy hatalmas szoba jelent meg előttem. De legjobban a nagy franciaágyon ragadt meg a szemem. Mi a jó....

-Őőő....izé... RapMonster.... kaphatnék egy pólót, és egy takarót? -kérdeztem meg tőle, mire ő csak egy cuki mosolyt mutatott felém.

-Ha akarsz, maradhatsz itt is.... Nyugi, nem fogok semmit csinálni. -emelte fel kezeit. Engem meggyőzött.

-Oké. -huppantam le mellé az ágyra, mire ő elfordult. -Mi az? -néztem rá kérdően, de ő csak intett egyet, majd odasétált egy nagy tükrös szekrényhez, és elhúzta. Egy nagy fekete pólót vett ki, és nekem dobta. Elfordult, jelezve nekem, hogy öltözzek át. Felvettem az óriási pólót, és alá a trikómat, és egy pót cicanadrágot, vészhelyzet esetére. A fürdőnél állt a sor, de RapMonnak külön volt egy titkos szobája. Szóval ő már megfürdött! Na mindegy is, gyorsan bementem mellé, és már kapcsolta is le a lámpát. Nem bírtam azzal a tudattal elaludni, hogy itt fekszem a kedvenc idolom mellett, ráadásul velük dolgozom. Lehet, hogy nem vagyok annyira lelkes, de legbelül én is tudom, hogy ez egy lehetőség, mindenre. Azért nem mutatom annyira, mert nem akarom, hogy egy idiótának nézzenek, hogy én csak ide-oda futkározok körülöttük, mint valami kutya. A nagy gondolkodásomat RapMon szakította meg.

-Miért nem alszol? -kérdezte tőlem, én meg csak néztem rá, de ő nem rám nézett, hanem a plafont bámulta.

-Bocsi, felébresztettelek? -fordultam én is a plafon felé.

-Nem, csak idáig hallani lehet, hogy jár az agyad. -nevette el magát, mire én is nevetni kezdtem. -Min jár az agyad? -nézett felém mosolyogva. -Ugye nem rossz dolgokra gondolsz? -jelent meg arcán egy nagy vigyor, mire én csak gyengéden megütöttem.

-Szóval te ilyenekre gondoltál? Hmmm? -mosolyogtam rá, mire ő tekintetét visszatapasztotta a plafonra.

-Lehet. -válaszolt egyszerű hangnemmel. Titkok. Jaj de jó. Nem elég, hogy otthon Lara is titkolózik, de még RapMon is. Igaz, még csak ma ismertem meg, de én szinte mindent tudok róluk. Vajon honnan? Internet. De nem lehet mindent elhinni az internetnek.

-Akkor igen. -nevettem el magamat, és elfordultam a másik irányba.

-Akkor neked is. -fordult ő is a másik irányba, és pár perc múlva, már csak a szuszogását lehetett hallani. Erre a hangra én is elaludtam, és az álmaim kínoztak.

Sziasztok olvasók! Nyugodtan írjátok meg, hogy min kéne még javítani, vagy, hogy érdemes-e tovább írni ezt a sztorit. Addig is, sziasztok!