Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

19.rész

Másnap nem volt lelki erőm, hogy kikeljek ágyamból, ami szinte mágnesként vonzott magához ( Igen, otthon vagyok ). De nem bírtam sokáig maradni, mivel eléggé meleg van. Így olyan tíz perc után, ki is szálltam ágyamból, és a tükörhöz mentem, ahol megnézhettem tökéletesen elaludt arcomat. Azt a jó....... Csak néztem magamat, és nem tudtam, hogy most sírjak, vagy nevessek. Olyan szinten katasztrófa volt, hogy ahhoz már tehetség kell. Hajam az égnek meredve, szemeim alatt ott volt a jól megszokott karika, számból kifolyó nyál... És még az esti meleg is rátett egy lapáttal. Oké! Beugrottam a zuhanyrózsa alá, megengedtem a vizet, és áztattam magamat, majd egy rakás tusfürdőt nyomtam kezeimbe, majd azt testemen el is kentem, végül lemostam azt. Szintén kiugrottam a víz alól, és magamra csavartam a törülközőt. Hajamat villámsebességgel szárítottam meg, majd felvettem az éppen kezembe akadt ruhadarabokat. Arcomat bekentem alapozóval, majd egy enyhe rózsaszínt vittem fel szemeim fölé. Telefonomat egy az egyben húztam ki a töltőből, majd azt a táskámba dobtam, a többi cuccom mellé. Az ajtót becsaptam, ( örülhettek a szomszédok ) és futottam a parkolóig, és beültem a kocsiba. Amilyen gyorsan csak lehetett, mentem, és nem álltam meg. Hamarabb oda értem, de már így is késtem. Késő kelő vagyok. De ez nem lesz mentség most.

-Jó reggel Kim! -köszöntek kórusban a fiúk. Kivéve Yoongi. Ő még rám se nézett. Mit ne mondjak, nem esett valami jól, de megértem, miért teszi most ezt.

-Sziasztok srácok. -köszöntem vissza mosolyogva a fiúkra.

-Jól aludtál? -jött oda hozzám Jimin.

-Őőőő, ahha. -néztem össze vissza.

-Akkor jó. Mert a smink nem takar mindent. Csak szóltam, hogy eléggé látszik. -mutatott egy parányi mértéket mutató és hüvelykujjával.

-Én magam is tudom. Eléggé keveset alszok mostanában. -kezdek magyarázkodni.

-Pedig aludnod kéne normálisan. -fogta meg a vállamat Namjoon.

-Én is tudom, de nem bírok. Soha nem tudtam magamat normálisan kialudni. Amióta nézek tükörbe, azóta itt vannak ezek a karikák. -mutatok két mutatóujjammal a szemem alá.

-Oké, most hagyjuk már ezt a témát. -jött oda Suga.

-Mi bajod van, Suga? -kérdezi tőle Namjoon.

-Semmi, csak kezd elegem lenni ebből, hogy mindig ő van a fénypontban. -néz rám Yoongi, és látom benne, hogy ezt most sértésnek szánta.

-Asszem én most megyek. -mutatok az ajtóra- hozok nektek valamit. Ki éhes? -reménykedtem néhány éhes fiúra, de semmi. Miért???!! -Oké, akkor most oda megyek a sarokba, és rendezzétek le, én nem is zavarok. -húzódok össze, és villámgyorsan a sarokba mentem, és leültem a földre.

-Látod, most ez miattad van. -mutatott rám RapMon, és én jobban össze húzódtam.

-Kit érdekel? Ő is csak egy a többi közül. -nézett rám gúnyosan. Most lejjebb vittem egész testemet, és legszívesebben elsüllyedtem volna a padlóban. Válj eggyé a padlóval. Légy TE a padló. Gondolkodtam, de még mindig magamon éreztem Suga gúnyos tekintetét. Eskü, most ha nem lenne itt senki, úgy elsírnám magamat, hogy még a Niagara is megirigyelné. (hasonlatok off)

-Hagyd már őt. -nézett rám végül NamJoon is. De jó, most mind a ketten engem néznek. Hiper sebességgel álltam fel, majd ahogy tudtam, elmentem. Nem volt hova mennem, mert most munkaidő van, és amúgy is, nem akarom, hogy kirúgjanak. Habár nem leszek már itt, ha Sugát ennyire zavarom. Nem ő tehet róla, de azért na...

A lépcsőn futottam felfelé, mert a tetőre volt kedvem menni. Most, mivel nyár van, nagyon kellemes ott fent. Ahol lakunk a lányokkal jelenleg, ott is voltam már a tetőn, nem is kevésszer. Nagyon jó hely, és tökéletes, ha valaki ki szeretné tisztítani a fejét. De ez a nyugalom nem tartott sokáig. Egy idegen fiú zavart meg, akire amint ránéztem, a szívem kihagyott egy ütemet.