Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

18.rész

Na, és akkor ki lehetett az? Hát nem más mint..dobpergés...

SUGA!!! Na álljon meg a menet. Ő mit keres itt? Pont ő?

-Figyelj Kim... Nem kezdtük valami jól... -kezdi lassan lehajtani fejét, mire én:

-Hát ja. -olyan könnyen mondtam ki ezt a két szót, hogy még magamon is meglepődtem. Olyan semleges érzések kavarogtak bennem. De folytatta a mondani valóját.

-Nagyon sajnálom az eddigieket Tudod én-

-Semmi baj Suga -verdestem meg finoman a vállát- sokakkal vagyok így. -mondom, mire ő nem csodálkozik.

-Akkor ha már szent a béke -jött közelebb hozzám- nem baj ez is, ugye? -megfogta az egyik kezével a derekamat, a másikkal pedig végigsimított az arcomon, és megcsókolt. Ő. Suga! He! Mi ez? Mintha valaki nézne..... Kicsit arrébb hajlítottam a fejemet és egy Namjoon-al találtam szembe magamat. Csak ott állt, és olyan értetlen fejet vágott. Ezen a fején tudnák nevetni, de most nem lenne jó helyzetemhez. Természetesen nem viszonoztam Yoongi eszméletlen csókját, mert bennem is van egy kis emberiesség. Amint észhez tértem, ellöktem magamtól, és fapofával odasiettem Namjoon-hoz megfogtam a csuklóját, és elkezdtem húzni. Amikor már elég messze mentünk, bementünk egy kis raktár szerűségbe, és leültettem az egyik székre. Csak nézett maga elé, és még pislogni se pislogott. Kezdek félni. Remélem tudja, hogy ez nekem nem jelentett semmit, mert Sugát is szeretem, de nem belé vagyok szerelmes.

Még mindig csak ülünk, és nézünk ki a fejünkből. Most kezdjek el magyarázkodni, vagy inkább kussoljak? Nagyon fájt a szívem, hogy így kell látnom. Se kép, se hang. Csak nézi azt a régi széket, amin van egy nagy doboz. Na jó! Elegem van a csöndből, nem érdekel, én most szépen elkezdem magyarázni, hogy mi a szitu, és hogy ne legyen már ilyen. Tudom, hogy neki ez fájhatott, de nem lát a dolgok mögé. De én is így viselkedtem volna, ha őt látom egy másik csajjal csókolózni. Ráadásul hogy az egyik barátja. Ez nem lesz így jó. Nagyon nem.

-Namjoon...Figyelj..amit láttál..az nem az... -kezdek már szinte sírni. Nem akarom, hogy emiatt legyen köztünk rossz a helyzet. -Mondj már valamit...kérlek.. -kezdek el halkan sírni, mire ő szemeit rámmemeli, és alsó ajkait kezdte harapdálni. Én kezeimet arcomon tartottam, mert kicsit kínos, ha egy ilyen idős lány sír.

-Sajnálom...csak nem tudtam, hogy te....és...Suga-

-Erről szó sincs! -kiabáltam el magamat, majd újra megindultak könnyeim.

-Akkor...az mi volt? -tette fel az engem is érdeklő kérdést. Ezt én magam se tudom...

-Ez engem is érdekelne... -törölgettem szememet, és könnyeimnek hála, csinálhatom meg sminkemet újra.

-Akkor az nem volt neked semmi...igaz? -kezdett el bátrabban beszélni, és újra a régi lenni.

-Igaz. -egyenesedtem ki én is.

-Akkor most mi lesz? -teszi fel kérdését, amire én nem tudok válaszolni. -Sugával is meg kéne ezt beszélned. -jön közelebb hozzám, és látom, hogy mit készül tenni.

-Tudom..De nem vagyok rá képes. -kezdek újra bizonytalan lenni. Namjoon-nak nem is kellett több, már is kezei közt találtam magamat. Átölelt, mintha ez lenne az utolsó. Én is átöleltem, és még egy könnycsepp végigfolyt arcomon, amit Namjoon észre is vett, és le is törölt. Egy kis lelkizés után elindultunk nagy nehezen vissza. Nagyon féltem, hogy Yoongi milyen lesz, de mikor visszaértünk, ugyan olyan volt, mint mielőtt bármi történt volna. Szóval róla ilyen hamar lepergett, mi? Vagy csak próbálja rejtegetni a többiek elől. Igen, szerintem ez lesz az. Futólépésben odamentem hozzá, de ő észre se vett. Rám se nézett. Bármennyire is szólongattam, fogtam meg a vállát, mintha ott se lennék. Vagy inkább ő nem akar rólam tudomást venni. Igen, eléggé megbánthattam azzal az ellökéssel, de mit kellett volna tennem? Viszonozzam, és egyik fiúról a másikra menjek, vagy mi?!