Possibility - BTS ff. BEFEJEZETT

11. Fejezet

Mire észbe kaptam, már távolodott tőlem, de én csak ott tartottam egy kezemmel testemet az ágyon, és néztem ki a fejemből a sötétbe. Ki vagyok akadva. Most akkor ez mi is lett volna? Biztos csak álmodtam. Ja, biztos álom volt az egész. Lehunytam szemeimet, és mély álomba szenderedtem. Reggel nem ébresztett semmi. Na végre. De mennyi az idő? Az ágy melletti éjjeli polcot keresgéltem a kezemmel, mert nem volt erőm még felkelni, és a szememet is kinyitni. Mire megtaláltam a telefonomat, és felnyitottam, egy csomó nem fogadott hívás, és olvasatlan üzenetek borították el telefonom képernyőjét. Mind Larától van. Mi lehetett ennyire fontos? Várjunk..... V! Villám sebességgel rohantam ki a szobából, a fiúk pedig csak nézték, mit ütött belém. Szinte már berúgtam Tae ajtaját, de senki nem volt a szobában. Hol van?

-Tae oppa? Hol van? -néztem rá a fiúkra, erre mind a hátat fordítanak, és látszott rajtuk, hogy titkolnak valamit. -Fiúk. FIÚK! -váltottam félelmetesebb hangra.

-Nem tudjuk hol van. -válaszolt Jimin, éles, magas hangon. Komolyan.

-Ahha, és én most higgyem is el, igaz? -tettem fel a kérdést.

-Pontosan. -válaszoltak kórusban. Mit titkolnak ennyire? Ha Larával van, mondják meg nyugodtan.

-Akkor nem is bánjátok, ha hazaugrok? -erre mind a hatan nagy szemekkel néztek rám, és már ugrottak is felém, hogy lebeszéljenek róla. -Ha a világ összes embere ennyire hülye lenne, a világ már botanikus kert lenne. -néztem ki az ablakon. Most miért kell titkolni, hogy Tae és Lara együtt vannak a házunkban? -Aish, fiúk, szálljatok le rólam. -parancsoltam rá a rajtam csüngő öt fiúnak.

-Hihetetlen, hogy át látsz rajtunk. -ölelgetett Jimin. Csak ők ennyire bénák, ha titkolnak valamit. Ezt még egy óvodás is simán kitalálná. És miért ölelget ez a gyökér? Ölelgessen Mirát.

-Akkor jól gondoltam, igaz? -tettem fel a már egyértelmű kérdést.

-Igen. -válaszoltak egyszerre. Komolyan, már reggel kifárasztanak, nemhogy egész nap. Olyan vagyok, mint valami bébicsősz. Mikor meguntam a dolgokat, rohantam vissza a szobába, és tárcsázni kezdtem Lara számát. Nem vette fel. Most miért? Oké, akkor most V-t...... Na basztmeg. ( direkt így írtam ) Nem tudom TaeHyung számát. Oké, akkor most megyünk is..... De melyik taghoz is? Most legyen már Suga. Ő tuti megadja V számát. Sietve szaladtam ki a nappaliba, de sehol nem találtam YoonGi-t. Most ő is felszívódott? Mi ez a szokás? Sorban tűnnek el.

-Hát Suga oppa, hol van? -kérdeztem az össze-vissza elterülő fiúktól.

-A szobájában van. -mutatott J-hope a folyosó végi ajtóra. Akkor induljunk is! Gyorsabb tempót vettem fel, és már az ajtó előtt álltam. Most kopogjak, vagy csak nyissak be? Én se vagyok valami illedelmes, de azért na. Inkább kopogok. A döntésem akkor a kopogásra esett, így halkan kopogtam hármat az ajtón. Nem jött válasz. Még kopogtam kettőt, de már hangosabban. Most se jött semmi hang a túlsó oldalról. Akkor most be kell nyitnom. Oké, menni fog ez. Lassan benyitottam, de meglepetésemre, YoonGi az ágyán feküdt, fején a fülesével, és a szoba másik felére hallatszódott, hogy mit hallgat. Mint a lányok. Csak fiú kiadásban. Habár ha jobban belegondolok...... Halkan lépkedtem felé, nem tudom miért, mivel ezerrel üvöltött a zene, és szemei csukva voltak. Olyan édi. Legugoltam, majd letérdeltem ágya mellé, és elkezdtem a jobb mutatóujjammal bögdösni. Erre a reakciója nagyon meglepett. Lassan kinyitotta szemeit, és felém fordult.

-Mivan? -kérdezte........ ó basszus. Felkeltettem? Oké, nekem most annyi. Kampec. Nincs tovább. Szemeim már-már kiestek a félelemtől. Viszont ami utána jött, meglepett. -Mit szeretnél? -mosolyodott el halványan. Akkor most nem aludt? Vagy mi?

-Őőőő. Hogy-hogy, nem veszed a fejemet, hogy felkeltettelek? -kérdeztem teljesen megdöbbenve.

-Lányokat nem bántok. Meg én vagyok ilyen, hogy visszaalszok reggel. -kezdte el kis mondókáját. Ahha, most már minden világos. -De mond, mit szeretnél? -fogta meg kezemet.

-Meg tudnád adni V oppa számát? -kérdeztem, de hangom elcsuklott.

-Persze. -döbbent meg a név hallatán. Most nehogy azt higgye, hogy én és V....... Elkérte telefonomat, amit én rögtön oda is adtam neki, hogy be tudja írni Tae számát. Mikor adta volna vissza a telefonomat, megszólalt.

-Megtisztelő, hogy mi vagyunk a háttérképed. -mosolygott idétlenül, mire én zavarba jöttem, és mosolyogni kezdtem.

-Köszönöm, Oppa. -mosolyogtam még mindig, de mikor indulásnak elegyedtem, csuklómnál fogva elkapott, és maga felé fordított. -Mi a gond, oppa?

-Nem hagyhatnánk el ezt a tegeződést? Idegesítő. -mondta, mire én csak bólogattam. Legyintett egyet a kezével, és én kiviharoztam szobájából. Már majdnem megijedtem, hogy most mit akarhat tőlem. Fúúúú, megnyugvás. Akkor meg is van V száma, akkor fel is hívom. Gyorsan kikerestem a névjegyzékből, de......aish, SUGA!!!!! Mit adtál meg?! ''Én életem szerelme, Kim TaeHyung,,. Én csak néztem a kijelzőt, mire sokkos állapotomból RapMon rázott ki. Nem lepődtem meg a reakcióján.

-Ez meg mi? -nézte a telefon kijelzőjét, majd szemeit rám tapasztotta. De kínos basszus.

-Elkértem Suga oppa...... akarom mondani, Suga-tól V számát, és most vettem észre, hogy mit is irt be. Eskü, fejedet veszem egyszer, Min YoonGi! -tettem ökölbe kezeimet. RapMon erre megvilágosodott, és megpaskolta fejem tetejét. Akkor tegnap csak álmodtam, igaz?

-Amúgy.....ami tegnap....történt...... ne vedd zaklatásnak........ oké? -itt megállt bennem az ütő. Akkor nem álom volt! Fejemet lassan felé fordítottam, de tényleg iszonyatosan lassan, majd szemeimet is nagyon lassan felé fordítottam. Csak kifújtam a levegőt, erre ő hátrálni kezdett. Most milyen fejem lehet? Kezeit felemelte, és úgy hátrált tőlem. Oké, akkor most szépen felhívjuk Tae-t, és megkérdezzünk tőle, hogy akkor most mi van?

Najó, ez egy nagyon rövid rész lett. De! Valamit szeretnék mondani : Khmm.  Elkezdtem egy új ficit, és itt lenne a rövidke bevezető. Az első rész már meg van, de nem tudom, hogy érdemes lenne-e folytatni.

''Kiyo Miuki, becézve Miu, egy félig japán, és félig koreai származású idol. Most debütáltak pár hónapja, a Just Girl néven. A csapatban öt lány van. Miu a legfiatalabbik tagja a csapatnak. Koreai neve : MinYoo. A csapatban a művészneve : KiKi.

Szóval Miu lefogja írni nektek, hogy mi is történt/történik vele. Az első részben arról lesz szó, hogy hogyan is került koreába, és ami még fontosabb, hogy hogyan lett idol!,,

Ez is egy BTS-es fici, de nem ők lesznek előtérben, hanem a csapat.