Egy ígéret, melyet még csak nem is Én tettem. Egy hirtelen, gyászos pillanatban viszont már magam is részesévé lettem.
Ez az oka annak, ami velem fog történni.
Áldozat lennék? Talán, de túlzásnak gondolnám.
Ellenkezhetnék? Meglehet, ám nem fogok.
Hiszen a tisztesség azt kívánja, hogy betartsam az ígéreteimet.
Még, ha rám is kényszerítették azokat.
***
A Nap sugarainak simogatását élvezve ballagok lassan hazafelé. Mellettem JungGi baktat, aki egyetlen pillanatra sem hagyja, hogy zord gondolataim elragadják a figyelmemet lelkes meséléséről.
Ő az egyetlen jó az életemben. A támaszom, a legjobb barátom, tulajdonképpen a Mindenem.
A lány társaságát sajnos nem élvezhetem soká', szétválnak útjaink, ám még előtte egy óriási, cuppanós puszit nyom az arcomra.
Azt hihetné az ember, hogy megszokásból csinálja, de nem, Őt ez igazán boldoggá teszi, s az Én hangulatomon is dob.
- Vigyázz magadra! - mosolyt erőltetek a képemre.
- Te is! - gyönyörű vigyora még szebbé teszi.
Komótos léptekkel indulnék tovább, mikor utánam üvölt JungGi.
- Ma éjjel aludj, mert nyúzott leszel! - kacagva int egyet, és már-már ugrálva otthona felé veszi az irányt.
Morcosan bámulom távolodó, kecses alakját.
Aludjak az éjjel?
Csodálatos. Nem elég, hogy a szomszédasszonyok szerint az elmémmel nincs minden rendben, most drága barátném egyéb kiveséznivaló témát ad nekik.
Bő tíz perc séta után a házhoz érek. Kedvtelenül ledobom a hátizsákom a bejárati ajtó mellé, és leülök a verendára. Pilláimat lehunyva hagyom, hogy fényt adó égitestünk sugarai lágyan simogassák bőrömet. Mélyeket lélegezve lazítok, mikor valaki megragadja csuklóimat, és a székhez szorítja azokat.
- Henyélünk? - szemeim rögvest kipattannak, és ámulattól kikerekedetten bámulják az előtte állót.
Gyomrom görcsbe rándul. Tudtam, hogy jönni fog, mégis lesokkol az ittléte.
- Eressz már, Te tróger! - fogaim közül mérgesen sziszegem.
- Nocsak - hátrál pár lépést - a kicsi Hobie nagynak érzi magát - megemeli szemöldökeit, majd tüzetesen végigmér.
- Késtél - felállok, és előkeresem a táskámból a kulcscsomómat.
- Bárkivel megeshet - megrántja a vállát.
- Na, de három napot?!
- Nyugi már! - vállamnál finoman meglök. - Igyekezz! - morogva be akar lépni a házba, de elállom az útját.
Mit gondol? Csak úgy beengedem?
- Van itt néhány dolog - az ajtófélfának nekitámaszkodva kezdek bele. - Nem cigizhetsz ottbent - ezt hallván szúrós szemekkel bámul rám, nem tetszik neki, pont nem érdekel. - Ha Te feltétlen tüdőrákot akarsz kapni, akkor hajrá, csak egész nyugodtan, de ittkint - körbenézve fejezem be ezt a pontot.
Arcán látható, hogy valamit nagyon ki akar mondani, de végül úgy dönt jobb, ha csendben marad.
Meglep, hogy gondolkodik.
- Aztán - összecsapom csontos tenyereimet - nem leszek a cseléded, szóval saját kaja, magadnak mosol, és nem leszel olyan trehány, mint amilyen vagy.
- Mesélj meg, kérlek! - flegmán biccent egyet, ami kissé feldühít, de ezt megpróbálom leplezni.
- A nőidet sem hozhatod ide - megemelem szemöldökeimet - ez nem egy bordély.
- Ezt az egyet biztosan betartom - hatalmas vigyor kúszik képére. - Hiszen - mellém lép, fejét felém fordítja, karját pedig enyémhez nyomja - jobb szeretem az ilyen csinos fiúkat, mint Te vagy - kacsint egyet, majd befelé menet akkorát csap a fenekemre, hogy ijedtemben, és fájdalmamban fel is szisszenek.
Olyan CSINOS fiúkat, mint Én?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🍓Szijjjjjaasztoook Babók!🍓
BUMM, BUMM, BUMM, BUUUMM, új könyv!😂 Nem bírtaaam tovább várni már, szóval huh.❤ Ha érdekel az iromány, akkor valahogy jelezd, kérleeek!❤ Remélem, tetszett ez a kis bevezető❣
