Lemon and Sugar🍋| SOPE FF. |

5.

Tudja, hogy igaza van.

Nekem viszont fogalmam sincs arról, hogy mit kellene mondanom.
,,Hoseok, meleg vagyok, Te pedig előhozod az emberi énem, emelett vonzódni is elkezdtem hozzád."? Nem, kétlem, hogy ez segítene. Sőt, nagy valószínűséggel csak ártana.

- Elvitte a cica Min Yoon Gi nyelvét? - hitetlenkedve elnyújtózkodik Hoseok. - Ritka pillanatok egyike.

- Nem vitte el - tanácstalanságomat düh váltja fel, amit Hobie ellen fordítok. - Igen, figyeltelek és majdnem meg is csókoltalak - lábamat átlendítem a dereka felett, így a csípőjére ülök, kezeit pedig feje fölött a párnájához szorítom.

- Szállj le rólam! - valós ijedtség ül ki az arcára.

- Akár most is megcsókolhatnálak - irtózatosan közel hajolok az arcához. - Vagy bármikor, hisz' sokkal erősebb vagyok nálad - ajkaimat már csak pár milliméter választja el Lemon csábos párnácskáitól.

- Én nem vagyok olyan, mint Te! - úgy döntök, apró csókokkal halmozom el az arcát, ám amit közben érzek, az nem a boldogság, pedig amikor elképzeltem, akkor boldog voltam. Igen, elképzeltem. - NEM VAGYOK HOMÁR! - mondata végén elcsuklik a hangja.

Ne, csak ne sírjon!

Egy kövér könnycseppje utat tör magának és végigszáguld gyönyörű arcán, majd a nyakán legördülve megállapodik. Ott Én is megállapodnék.
Mihelyst ezt észlelem, elhajolok tőle és eleresztem vékony csuklóit is, amiken erős szorításom miatt tisztán kivehetőek az ujjaim nyomai.
Hoseok egyetlen perc erejéig sem habozik, rögvest lelök magáról, majd a fal felé fordulva összegömbölyödik.

- Lemon - a földről felpattanva a vállára helyezem a kezem, de emiatt még inkább a falhoz préseli magát. - Sajnálom... - olyan halkan suttogom, hogy magam is alig hallom. Ezt megint elcsesztem.

- A sajnálatod semmit sem segít!

- Mi segítene? - lehuppanok az ágya szélére.

- Mondjuk az, ha nem akarnál velem buzulni! - a takarót mérgesen a fejére húzza. Buzulni? Én nem buzulni akarok, faszfej.

- Nem csinálok veled semmit, amíg nem akarod - nagyot sóhajtva felállok az ágyról. - Viszont tudni akarok egy valamit.

- Mit?

- Hova rejtetted a pengédet? - nincs a fiókban, a fürdőben sem találtam, szóval kíváncsi vagyok.

- Az csak rám tartozik.

🍋🍋🍋Hoseok🍋🍋🍋

Yoongi nem fírtatja tovább a dolgot, inkább kivonul a szobámból.
Amint pedig becsukja maga után az ajtót, a hátamra fordulva kezdem el bámulni a plafont.

Azt hittem, sosem megy már el!
Majdnem felszisszentem fájdalmamban, mikor az oldalamra fordultam. A friss vágások érzékenyek a combomon s nem tetszett nekik, hogy rájuk feküdtem.

Nem is értem egyébként, hogy mi ez az egész a részéről.
Elméletileg egy mocsok, aki nem törődve mások érzéseivel, gondjaival lép át mindenkin.
Akkor meg mi a fene ez? Komolyan venné azt a ,,feladatát", hogy vigyáznia kell rám?
Pazar, később majd azt is hallgathatom, hogy milyen életképtelen voltam és neki kellett védelmeznie - mellesleg sikertelenül.

🍋🍋🍋

Egy újabb unalmas nap a földi pokolban, vagyis a mocskos iskola redvás padjaiban.
Minden annyira nyomasztó itt, majd' megfulladok.
A stressz, a megjátszott jókedv, a jópofáskodó osztálytársak, még a hideg is kiráz ezektől.