Jimin szavait csak sokadik nekifutásra tudja feldolgozni az agyam. Olyan váratlanul ér a mondandója és magát a feltételezést is badarságnak gondolom, ám a fiú hangjában felfedezett ijedtség mégis felveti bennem azt a bizonyos kérdést, mely ilyesféle csépelődésnél felmerülhet az emberben, s általában fel is merül. Mi van, ha tényleg igaza van?
- Még mindig nem tudom, ki a szar az a Taehyung - hatalmas adag levegőt enged ki a tüdejéből Yoongi, miközben arca teljesen kisimult az Én ráncolt homlokommal ellenben.
- Miből gondolod, hogy életben van? - igyekszem atorkomat szorongató feszültség ellenére higgadtan beszélni, habár mondatom végére igen elhalóvá válik a hangom.
- Nem gondolom, hanem tudom! - habozás nélkül feleli Jimin, mire Én Sugar-t elengedve felülök, remegő kezeimet pedig lelki fájdalmamtól eltorzult arcom elé emelem. - Hallottam, mikor a részeg apád kifecsegte az Én fateromnak - a háttérzajokból ítélve Chim hatalmasat csap valamire. Legszívesebben Én is ezt tenném, összeismertetném az öklömet apám öntelt képével.
- Én még mindig nem tudom, ki az a Taehyung! - Yoongi is ülésbe helyezkedik mellettem, szabad kezét pedig pólófedte hátamra csúsztatja, majd apróbb köröket ír le mancsával nyugtatásképpen rajta.
- Ki nem szarja le? Most nem Te vagy a középpontban! Kibírod pár percig, hogy nem veled foglalkozunk?! - szikrákat szóró szemeim elől elemelem a kacsóimat, s egyenesen a fiú meglepett arcára meredek. - Mit hallottál még? - intézem egy fokkal nyugodtabb hangnemben a kérdésemet Jimin felé.
- Semmi többet. Ez is csak akkor ütötte meg a füleimet, mikor fürdés után a szobámba tartottam - gondterhelt sóhaj szakad fel a fiú torkából.
- Köszönöm, hogy értesítettél! - apró bólintással erősítem meg szavaimat, miközben tisztában vagyok azzal, hogy ezt Ő egyáltalán nem láthatja.
- Ez csak természetes, de Hoseok, ne csinálj semmi butaságot! Rendben? - aggódása rettenetesen jól esik, ám az égvilágon semmiben sem tart vissza.
- Hát, persze! - nem tudom tovább tartani magam, hangosan felzokogok, testem pedig reszketeggé válik Sugar csontos keze alatt, így ténylegesen felesleges lenne magamba fojtanom a könnyeimet, hisz' pusztán a remegésemből is rájönne arra, hogy jelenleg itatom az egereket.
Yoongi feltérdel az ágyon, karjait pedig rövid agyalást követően körém fonná, de nem adok rá lehetőséget neki. Minden megmaradt erőmet összeszedvén ellököm magam elől, majd tornádóként száguldok át a szobán. Első utam a fürdőbe vezet, melynek ajtaját kulcsra zárom magam után. Nem szeretném, hogy a fiú lássa a teljesen elkeseredett, borzasztóan gyenge énemet.
Mintha kiszállt volna belőlem a lélek, úgy zuhanok a kemény padlóra le. Hátammal a hideg csempének dőlök, fejemet térdemre hajtom, kezeimmel pedig körbeölelem a még mindig undorítóan vastag lábaimat. Torkomat szorongató fájdalmamnak könnyek formájában hagyom, hogy végigszántsa sápadt arcbőrömet egészen az államig, onnan pedig a számára legmegfelelőbb utat kiválassza, amerre a legakadálymentesebben elhagyhat engem. Jelen pillanatban semmi sem érdekel Taehyung-on kívül, semmi.
Felemészti a lelkem maradék darabjait ez az egész. Megbénít a tudat, hogy meggyászoltam Tae-t, hetekbe nyúlóan zokogtam miatta és az érzéseimet elnyomva megpróbáltam elfelejteni Őt, most pedig kiderül, hogy a valós gyötrődésem egy kegyetlen hazugságból fakad. Az első szerelmem nagyon is életben van, nem pedig alulról szagolja az ibolyát.
- Lemon, nyisd ki nekem az ajtót! - Yoongi kopogtatása csak hosszas percek múltán ér el ténylegesen hozzám. - Kurvára be fogom törni, ha nem engedsz be egy percen belül! - hangját megemelve akkorát csak a fürdő ajtajára, hogy ijedtemben összerezzenek.
- Miért nem tudsz egy kicsit egyedül hagyni? - szipogva állásba ügyeskedem magam, ám lábaim remegése átterjed az egész testemre s majdnem visszaesek a földre, szerencsémre a fal megfog.
Végül lassú és bizonytalan léptekkel az ajtóhoz imbolygok, tenyereimet a falapra csúsztatom, homlokomat is annak támasztom, közben pedig igyekszem elfojtani magamban az újfent felszínre törni készülő, a bánattól már biztosan méretesre hízott könnycseppjeimet.
🍋🍋🍋Yoongi🍋🍋🍋
- Eleget voltál egyedül - hangos sóhajt eresztek ki a torkomból, miközben méretes tenyereimmel az ajtónak támaszkodom. - Én nem hagylak magadra többet!
- Miért kellene elhinnem neked? - hangján hallható, hogy jelenleg is sír, ennek ellenére mégis gúnyosan felhorkant. - Úgyis magányos maradok, amíg élek. Ne ringass már hiú ábrándokba!
- Együtt leszünk akkor magányosak, mert Én el nem mozdulok mellőled, ez biztos! - hazudok, ami olyan förtelmes érzés, hiszen kezdem valamelyest magammal is elhitetni, hogy nem kell soha sem elválnom Lemon-tól. Pedig az a soha napról-napra, rohamosan közeleg. A tudat pedig vastag kötélként szorul nyakam köré, miszerint cserben fogom hagyni egy időre a fiút.
Ismét csend telepszik közénk, amely elég frusztráló érzetet ad. Sejtelmem sincs, mit csinál Hoseok az ajtó túloldalán. Talán éppen a legélesebb pengéjét keresni, de az is benne van a pakliban, hogy remegő kézzel próbálja a kulcsot a zárba dugaszolni s engem beengedni.
🍋🍋🍋KÉT HÉT ELTELTÉVEL🍋🍋🍋
Azóta a nap óta még az idő is ólomlábakon vánszorog, ennek ellenére Lemon mégsem tudja tartani az iramot magával az élettel. Mintha ottragadt volna azon nap azon órájában, mikor megtudta, hogy egykori szerelme - ahogy Jimin-től hallottam - életben van. A rohamosan javuló kapcsolatunk visszazuhant a kiindulópontunkra. Sőt, ha ez lehetséges, akkor még visszább, mert annyit sem beszélünk, mint amikor ideköltöztem. Eleinte próbáltam ellógni az utolsó óráimat, de Hoseok apja elintézte, hogy ne kaphassak igazolásokat Jimin faterjától - ami számomra nem kedvező, számára viszont nagyon is. Lemon-nak szinte minden nap kevesebb órája van, mint nekem, így hamarabb hazaér és naphosszat az apja szobájában gubbaszt, ami rettenetesen idegtépő. Nem tudom, mit csinálnak, de Hoseok nem mer ellent mondani az apjának, vagy már nem is akar, mert annyira mindegy neki minden. Szívszaggató látványt nyújtanak a szemei alatt húzódó sötét karikái és a talán minden eddiginél soványabb testbe rejtőzött reménytelen lelke, melyre gondolván újfent összezavarodik minden a fejemben, pedig már kezdtem megfejteni Őt.
Lelombozó érzés tudni, hogy a nulláról kell indulnom ismét Hoseok-nál, ám még ez sem tántoríthat el a célomtól. Újra megszerzem a bizalmát és megkaparintom a szívét is, kerüljön bármibe! Mert szüksége van rám, nekem pedig rá, hiszen visszafordíthatatlanul beleszerettem.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
🍋Szijjjjjaasztoook Szamócák!🍋
Nyuh, igen, ez egy kicsit rövidebb rész lett, de jelenleg csak ennyire futotta:( Nem akartam tovább menni a dolgokkal, mert akkor nem lett volna izgi befejezése xd Egyébként ismét büszke vagyok magamra!!! Egy hét alatt 3 részt is hoztam, WAO! Xd
