Lemon and Sugar🍋| SOPE FF. |

10.

A férfi komor tekintettel belenéz az előtte feltáruló keskeny arcba, az egyetlen gyermeke rideg ajkakkal megáldott fizimiskáját pásztázza szemeivel, közben pedig oly' nagy nyugodtságot tükröz az ábrázata, hogy abba még a magamféle ember silány lelke is belesajdul.

- Ha maga a kibaszott apja Hoseok-nak, akkor csináljon már valamit, ember! - szúrós szemekkel mustrálom a hapsit.

Nem hogy választ nem kapok, még csak egy kósza pillantást sem.
A zsebébe nyúlva előkapja a mobilját, majd felhív valakit. A beszélgetésből csak annyit tudok leszűrni, hogy egy orvossal beszél, ami jelen esetben jó hír.

A telefonálás befejeztével ismét a zsebében kezd el kutatni, rövidesen meg is találja a keresett holmiját: a lakáskulcsát.

Néhány percen belül Lemon már az ágyában fekszik, az alak pedig a nappaliban ücsörög.
Az órák mintha megálltak volna, és a percek ólomlábakon haladnának, majd' megőrülök ettől az idegtépő várakozástól.
Nem tudok semmit sem tenni Hobie érdekében, ez pedig rettenetesen frusztráló érzés.

- Kimennél? - gondolatmenetemből végül egy roppant ismerős hang zökkent ki.

Tekintetemet rögvest az orgánum tulajdonosára kapom, s kit látnak szemeim: Jimin apját.

- Maga mit keres itt? - felvont szemöldökkel állok fel Hoseok ágya mellől.

- Orvos vagyok, Yoongi - halk sóhaj szakad fel a torkából, miközben közelebb ballag hozzám. - Nem csak igazolásokat tudok kiállítani - szórakozott mosoly ül meg szája szegletében. - Szóval hagyj dolgozni, kérlek! - a másodperc töredéke alatt elkomorodik.

Nem kell még egyszer mondania. Egy apró bólintást követően elhagyom a fiú szobáját, majd magam is a nappali félhomályába temetkezek.
A velem szemben ülő férfi szüntelen mered rám, mintha át próbálna vizsgálni a tekintetével. Hozzám az Istenért sem szólna, mégis elég sokatmondóak a pillantásai.
Azt hiszem, nem nagyon szimpatizál velem.

Nem, mintha érdekelne.

- Te vagy Min Yoon Gi? - könyökeivel a térdein megtámaszkodik, kobakját pedig méretes kézfejeire helyezi.

- És ha igen? - hozzá hasonlóan cselekszem.

- Mit csináltál a fiammal? - kertelés helyett rátér a lényegre, miközben szemei szinte szikrákat szórnak.

- Összekapartam a földről.

- Félreértettél - féloldalas mosolyra húzza keskeny ajkait, miközben szemüvegét feljebb csúsztatja az orrnyergén. - A jelenlegi helyzet nem aggaszt, gyakran előfordul az ilyesmi - vállát megrántva nyugtázza nemtörődömségét. - Az viszont igencsak zavar, hogy Hoseok-ra akarod kivetni a hálódat.

Gyakran előfordul?

- Mi a problémája vele? - szórakozott vigyort festek a képemre, pedig egyáltalán nincs jó kedvem, mindössze csak szeretem húzni az emberek agyát.

- A személyed mellett a nemi identitásod - habozás nélkül mondja ki.

- Még mindig nem értem a problémáját - felvont szemöldökkel széttárom a kezeimet.

- Szuper, nem csak meleg vagy, hanem még hülye is - mielőtt felállna az ülőhelyről, egy cinikus kacagás szökik ki ajkai közül.

- De legalább nem egy zsarnok homofób - aprót köhintve feltápászkodom a fotelből.