A vαlóѕáɢвαɴ υтállαĸ [вeғejezeтт✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

34.Fejezet: Bár valódiak lennének

Levi Szemszög:

Nekilöktem a velem szemben állót a szekrénynek, megfogtam a kis öveket a mellkasánál és lehúztam a fejét az enyémhez majd az ajkaim az övéinek nyomtam. Először csak megfeszült a teste és azt sem tudta mit csináljon de utána átölelte a nyakam, én pedig az ő derekát.

-Levi.. Ez most?-A szájára tettem az ujjam és a kanapéig húztam őt.

Rálöktem őt és fölé másztam. Nem bírom.. olyan régóta akarom ezt és ezt a vágyat most fokozta az is hogy megcsókoltam.. miért kellett egyáltalán? Most csak még nagyobb a kísértés.

-Mit.. csinálsz?-Kérdezte kétségbeesetten.-10 perc és vissza kell mennünk... Levi...

-Nyughass.. Ez a 10 perc nekem tökéletesen elég...-Mondtam egyszerűen.-Addig is.. légy csak az enyém.. Ne járjon a fejedben semmi rajtam kívül.. Had töltsem ki a gondolataid teljes egészét..

-L-Levi.. Mit szeretnél pontosan?-Simított fel az arcomra.

-Mindened.. add nekem amíg senki sem lát.

-De..-Ült fel, s ezzel lelökött magáról.-Én a szerelmem is neked szeretném adni... nem csak a testem.-Mondta szomorúan.

-Egy szóval sem mondtam hogy csak a tested szeretném.-Mondtam.

-Szóval.. akkor szerethetlek?

-Persze..-Döntöttem vissza a kanapéra.

Hidd el Eren.. másra se vágyok jobban. Csak arra hogy naphosszakat tölthessünk együtt. De ez nem lehetséges. Túl bonyolult a kivitelezése.

-Levi..

-Igen?

-Kérlek.. szeress belém még jobban. Legalább annyira, hogy elhiggyem hogy valóban igazak az érzéseid...

-Buta...-Mondtam majd lágyan megcsókoltam, ő körém fonta a karjait és igyekezett a testét az enyémhez minél közelebb tartani, hogy azok teljesen összesimuljanak.

A további megmaradt perceink a szünetből egymás karjaiban töltöttük. Eközben csókokkal hintve a másikat. A pihenő után szólt a csengő, akárcsak az iskolákban jelezve hogy vége és menjünk vissza a forgatásra. Kimentünk a szobából. Még a folyosón megigazítottam Eren haját, ami kissé összekócolódott. Ezután visszamentünk a forgatás helyére, ahol persze egyből szaladt oda hozzám Milla. 

-Naa, naaa?-Lökdöste a vállam. Miért kell ugyanolyan magasnak lennie mint én?

-Mi na?-Morogtam rá.

-Tudod te.-Vigyorgott mindent tudóan.

-Hallgatóztál?-Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Nem én. Aljas vádak..-Emelte fel a kezét védekezően.

-Csak megkérdeztem.-Röhögtem el magam.-Szóval igen.

-Na jó.. talán. Miért nem használtad ki az alkalmat?

-Mármint mihez?

-Hát, tudod, ehhez..-Az egyik kezén az ujjaiból egy kört formált a másik kezével pedig beledugta az ujját és elkezdte mozgatni.

-Idióta..-Csaptam szét a kezét és körülnéztem hogy kik látták ezt.

-Most mi van?-Röhögött.

-Ezek a fétiseid..-Gondolkoztam el.

-Neked nincs?-Várt pár másodpercet.-Jah de tudom, neked.-Emelte fel a hangsúlyt direkt hogy a fél társaság hallja.-Eren fétised van!-Mondta röhögve, erre mindenki rám nézett én pedig befogtam a lány száját.

-Elnézést, kicsit bajok vannak a fejével.-Mondtam, a szemeimmel pedig Erent kerestem, mikor megtaláltam elég érdekes fejet vágva nézett ránk. Szóval hallotta.

-Leviii asszem ez hangos volt.-Mondta.

-Na ne mond..-Forgattam meg a szemeim ő pedig csak röhögött.

-Emberek.-Szólt a rendező.-Mindenki a helyére. 1 perc és kezdés.-Mire ezt kimondta már mindenki a helyén állt. Ezután hallottam a hangos visszaszámolást a jelenet kezdéséig, majd egy éles fájdalmat éreztem és innentől minden sötét.

(Halihó, köszike hogy elolvastad ezt a...ezt :o Ha tetszett nyomj rá az icipici csillagocskára és egy véleményt is örömmel fogadok. ^^ További szép napot és (Kifogytam a kajmános izéimből de improvizálok nyugi nem marad el.) Szóval, további szép napot és jó kajmánt.(Egész értelmes nem?)

[Ő itt LittleCedar. 2 Éves hímkajmán ami amúgy asszem aligátor ami a képen van de szerintem ugyanaz. Mondtam már hogy mikor csináltam az acuntom először Cedar lett volna a nevem? Csak aztán hozzáírtam egy i-t és úgy lányosabbnak tűnt.]  /Dik há, informálódunk a tininéni életéről?/