A vαlóѕáɢвαɴ υтállαĸ [вeғejezeтт✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

17.Fejezet: Továbbra is

Levi Szemszög~~ 

-Akkor kié az a ruha?-Mutatott rá.

-A-Az ... Az enyém!

Basszus! Megint olyat mondtam amit nem kellett volna! 

-Mi? A.. Tiéd?

-I~Igen.

-De, miért? Mi?.. Ackerman, TransziCica vagy? 

-Transzi..? Cica?...

-Nő akarsz lenni? 

-Nem! Mégis hogy feltételezel rólam ilyet?!

-Mert, az egy női ruha...?

-Nem, az... férfi ruha.-Mondtam határozottan.

-Ackerman...-Nézett rám. Oké oké most jogosan néz hülyének. Ez zavar a dologban a legjobban.

-Mármint, khm a húgomnak vettem.

-Nincs is húgod...

-Az unokahúgomnak. De egyébként is, miért érdekel hogy kié az a ruha? Van itt egy csomó.

-Ühm... nem semmi miatt, csak eddig még nem láttam itt.

Hazug... pont ez volt rajtam tegnap... te kis buta, ha tudnád hogy én voltam, vajon ugyanúgy néznél rám mint ahogy tegnap? Ugyanolyan mosollyal? Mint tegnap? Vagy mint fiatalkorodban? Mikor legelőször voltál egy közönségtalálkozón? 

-Jaeger, emlékszel még arra mikor először találkoztunk?

-Aznap mikor debütáltam? És arrogánsan beszóltál mikor beléptem a szobába hogy "Mi a francot csinál itt ez a szaros kölyök?"

-N-Nem... még azelőtt...

Pontosan visszatudta idézni a szavaim, amiket akkor mondtam. 14 volt a debütálása napján...  Máig emlékszem arra a tehetetlen de álmokkal teli zöld szempárra... ahogy meredtek rám. Akkor voltam 21, egy egocentrikus önelégült színész... bár most sem vagyok már, csak már magam is belátom.

-Azelőtt?

-Hat évvel ezelőtt, egy közönségtalálkozón.

-Hat éve? 12 éves voltam, alig emlékszem valamire Ackerman...

-A legelső sorban álltál, pontosan velem szemben egy képeslapot szorongatva rólam, amit aláírtam... furcsálltam hogy ott voltál, te voltál az egyetlen fiú a sorban. Az aláírásom miután megkaptad azt mondtad örökre őrizni fogod. Megvan még?

-Oh.. ne légy hülye, még kicsi voltam.. már azt sem tudom hová raktam... egy hét után elhagytam.

-Értem... És, mégis mi volt az oka annak hogy fiúként álltál a sorban? Talán meleg vagy? Voltál?

-D-Dehogy voltam! Csak egy példakép voltál!

-Ohh..-Kuncogtam el magam.- A példaképed... na és mi van most? Már nem vagyok?

-Még kérdezed? Mégis hogy lehetne egy ilyen nagyképű beképzelt fasz a példaképem?

-Jaeger!-Emeltem fel a hangom.

-Mi van? Talán boldoggá tett egy kisgyerek rajongása? Hát sajnálom, már nem vagyok kisgyerek, felnőttem. És már nem rajongok, az egyetlen célom hogy pórba tiporjalak. 

Fájtak a szavai... Azt hittem még mindig ugyanúgy tekint rám mint akkor.

......

Eren Szemszög<<>>

Hazudtam kissé... Nem az hogy egyáltalán nem érdekel, még mindig függök tőle hiszen régen nagyon szerettem őt.. mármint mint színészt, a példaképem volt... még mélyen belül máig olyan szeretnék lenni mint ő.. kevésbé arrogáns változatban.

-Háh... szóval felnőttél.-Mondta.-Pedig nem úgy látszik...

-Hát rajtad sem... még mindig kerti törp vagy...

-Pofád lapos...-Vágott vissza mire pont a rendező és a többiek érkezése zavart meg minket a kis vitánkban.

-Sziasztok fiúk.-Köszöntek mindannyian. Hange erre kissé kuncogva Ackermanra pillantott.

-Először is!-Lépett be Chie és Xiara is melléjük majd Chie beszélni kezdett.

-Még nem beszéltünk erről sokat, de mivel Eren is visszajött muszáj, Levi és te vagytok mindenhol a hírekben... az hogy ti ketten egy pár vagytok. Már megállíthatatlan a pletyka, de talán valamit tehetünk.-Mondta Chie.

-Nagyon zavaró lehet ez így nektek, félő hogy nem tudtok a munkátokra koncentrálni.-Folytatta Hange.

-Szóval úgy határoztunk hogy egy nyilvános szakítást rendezünk. Mit szóltok fiúk.

-Nem, hagyjátok csak.... továbbra is egy pár maradunk.-Szólt közbe Ackerman, erre az egész teremben síri csend lett.

H-hogy érti hogy továbbra is egy pár maradunk?!