A vαlóѕáɢвαɴ υтállαĸ [вeғejezeтт✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

8.Fejezet: Abban a pillanatban

Eren Szemszög<><>

Kapálózni kezdtem.-Még annyi mindent el akartam érni az életben!-Kapálóztam majd hirtelen egy kar ragadta meg a lábam, a zuhanás megállt, viszont erőből csapódott a fejem a falnak a testem néhány részével együtt ahogy egy kar megállította a zuhanásom. Fájt... nagyon fájt talán vérzett is.

....

Levi Szemszög~

Már terveztem leindulni a lépcsőn mikor hirtelen nagy ordítást hallottam és a rajongók is egyre hangosabbak voltak. Először nem törődtem vele, majd mégis visszafordultam és kimentem az erkélyre, mindenki felfelé nézett, majd én is felnéztem. Valaki zuhan le! Valaki zuhan! Ordít! Ismerős a hangja! Ez, ez Yaeger! Mondtam hogy ne avatkozzon bele! Basszus! De miért ugrott le? Áhh nincs idő erre.

Az erkély korlátához nyúltam és beakasztottam a lábaim valahová és a lehető legjobban kinyúltam a korláton kívülre majd ahogy zuhant sikerült megragadni a lábát nehezen. Alig bírtam tartani.. határozottan nehezebb volt nálam de a tartottam. És megpróbáltam felhúzni is, de én is megcsúsztam és majdnem kiestem. A rajongók sikítoztak szó szerint... végig nézni ahogy kettő idol majdnem meghal... nem túl jó dolog...

Fogtam erősen a lábát és húztam, végül magam sikerült visszarángatnom hogy a talajt érezzem, és őt továbbra is csak húztam fel.

....

Eren Szemszög~

Hirtelen észbe kaptam, engem most tényleg elkapott valaki, engem most megmentettek, nem fogok meghalni? Igaz?!

A fejem kicsit elemeltem a faltól hogy felnézzek ki az aki éppen tart, a lélegzetem elállt a látványól, Ackerman erőlködő kissé vöröses aggódó fejjel húz felfelé. Ha nem lógnék fejjel lefelé talán tudnék neki segíteni megmenteni magam.. de így... nem megy.. az erő is kiszállt belőlem mikor nekicsapódtam a falnak...

-Ackerman... t-te is ki fogsz... esni..

-Kussolj már hülye gyerek inkább kapaszkodj...

-Még ilyenkor is képes vagy kiabálni velem?... Lehetetlen eset vagy....-Mondtam könnyező szemekkel.

A lábam kezdett kicsúszni a kezéből, úgy éreztem leesek, erre még erősebben kezdett felfelé húzni.

-Utállak Yaeger! Nagyon utállak! Irritálsz! Főleg azért, mert mindig nekem kell téged kihúzni a bajból! Érted?! Csinálj már valamit magadért is!

Abban a pillanatban nyílt fel a szemem, ez az ember... megtesz értem mindent, már a debütálásom óta segít, és mindig neki kell mindent kijavítania ha én elszúrom... és én pedig pont ezért utálom.

Nagy lendületet vettem magamon és megpróbáltam a testem felhúzni a korláthoz hogy megkapaszkodjak.

-Én pedig pont ezt utálom benned... Mindig te csillogsz... és kijavítod a hibáim.. ezek által sosem tanulhatok semmiből...-Megkapaszkodtam a korláton és én is húztam magam.

Végül sikerült valahogy felérnem és átesnem a korláton egyenesen Ackermanra. Fellélegezve feküdtem rajta és hallgattam a heves szívdobogását és a lihegését, a mellkasa föl le mozgott a teste pedig izzadt volt. Az alattunk lévő emberek sikítoztak a látvány miatt. De ez engem jelen pillanatban nem érdekelt, csak feküdtem az alattam fekvőn és próbáltam felfogni az előbb történteket...

Sírtam.. de már nem  a félelemtől.. hanem attól az érzéstől ami akkor a hatalmába kerített.. boldog voltam és hálás, amiért élhetek, amiért nem zuhantam le és zúztam halálra a testem... Ackerman a fejemre simította a kezét nyugtatásképp.. ekkor kifejezetten jól esett, viszont más helyzetben tuti biztos hogy felpofoznám ezért... de most nem, most így jó.... élek... ez az egyetlen ami érdekel.