❝darling❞ || hyungwonho

☆ chapter 14 ☆

- Itt is volnánk! - mondja Hyunwoo, miközben karjait széttárva mutat az iskola mögött lévő kis utcára, mintha az maga a Paradicsom lenne.
- Király. - mondom szarkasztikusan.
Az újdonsült ismerősöm csak nevet, aztán maga után invitál.
- Na srácok, ő itt Hyungwon! - mutat be az előttünk ücsörgő három fiúnak.
- Úristen, szia! - ugrik elém egy elég hiperaktívnak tűnő gyerek. - Minhyuk vagyok! Úristen, milyen szépek az ajkaid! - tapsikol örömében, rajtam pedig úrrá lesz a félelem.
- Te idióta, a frászt hozod rá! - hördül fel egy másik tag. - Szia. - nyújtja felém a kezét. - Jooheon vagyok.
Kezet rázunk és egy hálás pillantást küldök felé, amiért megmentett.
- Nyugi, Minhyuk mindig ilyen hülye. Bár kíváncsi vagyok, hogy Hoseok mellett is ilyen bátor lenne? - nevet fel hangosan, majd oldalba böki az említettet.
- Én Changkyun vagyok, ha érdekel bárkit is. - int egyet felém.
A többiek röhögni kezdenek, én pedig őt is üdvözlöm. Végülis, nem tűnnek olyan rossz arcoknak. Eddig legalább is mind normális volt, Minhyuk kivételével. De ő is tűrhető. Gondolom.
- És akkor... - kezdek bele. - Itt szoktatok csövest játszani? - kérdezem érdeklődve, mégha flegmának is tűnhetek.
- Általában bevárjuk egymást, aztán kitaláljuk mit csináljunk. - magyarázza Hyunwoo, a többiek pedig bólogatnak egyetértően.
- Na és van valami terv mára is? - kérdezem.
A csapat látszólagos szóvivője ránéz a többiekre valami ötletre várva de mindenki a vállát rántja.
- Akkor igyunk valamit! - csapja össze a tenyereit.
- Hétfőn? - lepődöm meg.
- Ja. - mondja mostmár Jooheon és vigyorogva a vállamra támaszkodik.
- Akkor indulás! - ugrik egyet Minhyuk és táskáját a vállára kapva áll elénk.
Nem tudom hol akarnak ezek inni, mert ahogy elnézem, mindannyian kiskorúak. Képzeletben megvonom a vállam és követem őket. Egy apró utcába vezetnek, ahol egy elég lepukkant kocsma található.
- Ki mit kér? - kérdezi Hyunwoo.
Mivel mindenki egy doboz sör mellett dönt, így én is arra voksolok. Az említett, amint felvette a rendelést, eltűnik a rozoga épület ajtaja mögött, majd pár perc múlva visszatér az italokkal. A többiek az út szélén kihelyezett asztalokhoz telepednek, majd jóízűen kezdik kortyolgatni a hideg nedűt. Hyunwoo mellé ülök, majd én is inni kezdek.
- Hogy a francba adták ki neked ezeket? - kérdezem kíváncsian.
- Ismerem a tulajt. - közli röviden.
Csak bólintok, gondolván, hogy nem kell tudnom a részleteket. A többiek a mai napról beszélgetnek meg néhány lányról, akiket jó csajoknak tartanak.
- Tényleg! - kiált fel Jooheon, majd rám pillant. - Tudja Hoseok, hogy velünk vagy? - kérdezi, miközben a sörének maradékát szürcsöli.
A szemeim kitágulnak, hiszen totálisan megfeledkeztem róla.
- Basszus! - ahogy ezt kimondom, egyből a telefonomért nyúlok, aminek a kijelzője hat nem fogadott hívást és öt üzenetet jelez, mind Hoseok-tól.

Barom:
Hol vagy???

Barom:
Azt mondták otthon vagy de a nővéred szerint nem mentél még haza

Barom:
Hyungwon, kérlek hívj vissza most azonnal

Noona:
Hoseok keres, hol a viharban vagy???

Amint megpillantom nővérem SMS-ét is, azonnal visszaírok nekik.

Darling:
Ne aggódj,
a barátaiddal vagyok valami LISA nevű kocsmánál.

Hyungwonie:
Nyugi noona,
Hoseok félre értett valamit de már minden rendben:)

Nagyot sóhajtok, miközben a készüléket a zsebembe csúsztatom.
- Most már tud róla. - jelentem ki nevetve, bár cseppet sem vagyok boldog.
Remélem Hoseok nem fog jelenetet rendezni, hiszen semmi baj nem történt. A srácok tényleg nem tűnnek problémásnak, bár még nem ismerem őket teljesen. Ahogy ezen agyalok, Changkyun odarohan hozzánk.
- Hyung, gáz van. - szól oda a mellettem ülőnek.
Hyunwoo értetlenül néz fel a fiatalabbra, akárcsak én.
- Írt egy haverom a szomszéd suliból, hogy egy csapat idióta keres minket. Állítólag megvertük valamelyiknek a tesóját. - a szemeim nagyra tágulnak és a tekintetem a fiúk között cikázik.
Ennyit arról, hogy normálisak. Hyunwoo látszólag gondolkozik. Talán most lapozgatja fel magában a megvert kölykök listáját.
- Asszem tudom kiről van szó. - mondja végül. - Tudod, a srác, aki bántani akarta Hanat. - magyarázza az idősebb, Changkyun pedig bólogatni kezd.
- Ki az a Hana? - kérdezem megtörve a meghitt pillanatot.
- Egy alsóbb éves lány a suliból. - feleli az előttünk álló. - Épp az épület mögé tartottunk, mikor egy idióta piszkálni kezdte, aztán megemelte a kezét. - magyarázza. - Lehet vadbarmok vagyunk a többiek szemében de egy lányt nem üthet meg senki, főleg nem mellettünk. - mosolyog.
Kivételesen viszonzom a gesztus és még őszintének is mondhatom. Tényleg rendes fiúk, csak kicsit... furán adják elő. Sóhajtok.
- Akkor most mi lesz? - kérdezem fáradtan.
- Te haza mész. - csendül fel Hoseok hangja mögöttem.
Mindenki hátra kapja a fejét, én pedig a magam csendességében mormolom el a Bibliát.