❝darling❞ || hyungwonho

☆ chapter 16 ☆

Egy hét telt el Changkyunék szivatása óta. Beadták, hogy elkapták őket, mi pedig fejvesztve rohantunk segíteni, majd négy srácot találtunk egy járda szélén ülve, sört kortyolgatni és rajtunk nevetni. Őszintén szólva, mi nem voltunk olyan vicces kedvünkben. Jooheon azt mondta, így legalább egymás helyett őket utáljuk. Borzasztóan hosszú és fárasztó nap volt ellentétben a maival. A suli könnyű volt, az órák nem voltak olyan örökké valóságba nyúlóak és a szünetekben végig a srácokkal voltam. Most pedig Hoseok szobájában pakolom a ruháimat, ugyanis ezt a hetet otthon kell töltenem.
- Biztos, hogy nem maradhatsz? - kérdezi Hoseok az ajtó szegélynek támaszkodva, lebigyesztett ajkakkal.
Halkan kuncogok barátom arcát látva, pedig engem sem tölt el olyan nagy boldogsággal a tudat, hogy otthon unatkozzak a szobám sarkában. Egyébként is, abban a szobában semmi jó nem történt soha.
- Biztos. - válaszolom végül, majd hozzáteszem. - De pénteken átjöhetnél. A nővérem végre bemutatja a titkos pasiját és.. - Amilyen magabiztos kezdéssel indítottam, most mégsem tudom, hogyan fejezzem be a mondatot.
- És? - kérdezi vissza a még mindig a szoba bejáratánál szobrozó. - Engem is be akarsz mutatni? - kérdezi egy széles mosollyal, szemöldök huzogatva.
Az arcomat a régóta hiányolt vörös pír önti el, így inkább visszafordulok a ruháimhoz.
- Ha ne-nem akarsz jö-jönni, akkor nem kell... - dadogom, miközben próbálom összegyűrés helyett inkább hajtogatni a felsőimet.
S mikor már nem tudom mi idegesít jobban; a néma, kínos csend vagy az idióta remegésem, akkor két meleg és erős kar fonódik körbe a derekamon olyan óvatosan, mintha minimum porcelánból lennék.
- Szóval péntek, hm? - suttogja a mögöttem álló a fülembe, majd egy apró puszit hint az említett testrészemre.
Ez a barom nagyon el van kanászodva.

ㅡ

Suliba menni egy hétig egyedül rohadt kényelmetlen. Nincs meg azaz érzés, hogy valaki van melletted. Főleg, ha annak a hiánya ilyen feltűnő, akit szeretsz. A suliban mindig együtt vagyunk és a délutánt is egymás nyakán lógva töltjük de a reggelek így rémesek. Anyukám hiába van szabadságon és látom őt mindennap, inkább lennék Hoseokkal, mégha ez önző és seggfej dolog is.
- Szia kincsem! - kiabál anya a konyhából, majd rohan hozzám, hogy egy hatalmas csókot nyomjon az arcomra. - Hamarosan jönnek a vendégek, gyorsan menj fel átöltözni! Gyorsan, siess! - hajtogatja folyamatosan, miközben a szobám irányába tuszkol.
Anya szereti eltúlozni az ilyen eseményeket. De mivel az általa legjobban szeretett emberekről van szó; azaz rólunk, ezért nincs okom hibáztatni túlbuzgó hangulata miatt.
Amint becsapódik mögöttem az ajtó egyenest az ágyra vetem magam és kikapva farzsebemből a telefonomat, a beérkező üzeneteket kezdem átfésülni. Néhány a fiúktól jött, az egyik Youngjae-től, miszerint hétfőn nekem kell felelni történelemből. Pompás. De ami engem a legjobban érdekel, az egy 5 perce érkezett SMS Hoseok-tól.

Barom 15:59
Dragam
ne utalj!!!
kesni fogok egy kicsit de sietek!!

Barom 16:03
Most utalsz
DE NE OLJ MEG
SZERETLEK

Felkuncogok az utolsó sorokat olvasva és picit még a szívverésem is kihagy, mikor azt a bizonyos szót is megpillantom de próbálok higgadt, amolyan Hyungwonos maradni.

Darling 16:06
Siess is
Vagy szetrugom a segged
❤️🙃

Biztos vagyok benne, hogy a szív láttán már most több kilométer per óra sebességgel gyorsabban halad, amitől ismét boldogabb vagyok egy csöppet.
- Hyungwon siess már! - hallom meg nővérem türelmetlen, ricsajt keltő hangját, miközben spártai harcosokat megszégyenítő erővel dörömböl a szobám falán.
- Jó, oké! - szólok vissza, majd a szekrényemhez lépve elő kapom az első pólót és farmert, ami kezem közé akad.
Magamra húzom mindkettőt, aztán kislosszolva a kalitkámból egyenest át a fürdőszobába, a tükör előtt végzem el az utolsó simitásokat.
- Végülis csak egy embernek kell tetszenem...- motyogom, amitől meglepően élénkebb lett az arcom színe.
Kilépve a helyiségből, elindulok a konyha felé és közlöm a már ott hemzsegő családtagjaimnak, hogy az én párom ismét nem a pontos időről híres de ők ezzel nem sokat foglalkoztak. Jobban izgatta őket a másik hapek érkezése.
- Mit kell tudni amúgy erről az ismeretlenről? - kérdezem kúrtán, próbálva leleplezni, milyen szarul esett, ahogy tovább léptek az Én barátomon.
- Hát... - kezd bele izgatottan testvérem. - Egyetemista, sportos, kosárlabda játékos és állítólag amúgy ismeritek is egymást! - csapja össze tenyereit, mint egy óvodás.
Az én lelkesedésem viszont teljesen tova szállt. Másodpercek töredéke alatt rájöttem kiről van szó és csak egy dolog járt a fejemben; Nem akarok itt lenni.
- A-Az jó! - próbáltam fentartani a jó kedvű énemet, majd sűrű elnézések közepette felrohantam az emeletre és bezártam magam a szobámba.

Darling 16:45
Kérlek Hoseok..
Siess