❝darling❞ || hyungwonho

☆ chapter 15 ☆

- Mégis mi a fene bajod van? - kiabálok Hoseoknak, aki szó nélkül haza rángatott.
Ahogy az úton végig, így most is némán veszi le a cipőjét és indul el a nappali irányába.
- Válaszolj már! - kezdem el rángatni a felsőjét.
Azt hiszem ennyi elég is volt neki.
- Szerinted mi a bajom? - kérdez vissza látszólag higgadtan. - Tudod mennyire aggódtunk a nővéreddel? - kezdi el emelni a hangját. - Egy szó nélkül leléptél, miközben soha nem csinálsz ilyet és még ráadásul azokkal az idiótákkal lógsz? - akad ki teljesen.
Jó, rendben. Talán igaza van. Talán.
- Miért olyan nagy probléma, hogy velük voltam? Azt mondtad be akarsz mutatni nekik. - tárom szét a karjaim idegesen.
- Igen, csak annyira, hogy bemutassam kiknek a közelébe ne menj! - kiabál tovább, majd felsóhajt. - Rendes srácok de rengeteg balhéjuk van és rohadtul nem akarom, hogy bajod essen, oké? - mondja már sokkal normálisabban.
Most rajtam a sor, hogy egy hangos sóhajt eresszek a világnak, majd leüljek a kanapé karfájára.
- Ne haragudj. - mondom őszintén. - Mindenki pletykálni kezdett és suttogni, nekem pedig elegem lett. - kezdek magyarázkodni.
Felnézek az előttem állóra, aki egy halvány mosoly kíséretében mered rám vissza.
- Az ebédlőben történtek miatt futottál el, igaz? - kérdezi halkan.
Mi? Honnan...?
- Mi is volt a neve a srácnak? - tűnődik el látványosan, pedig biztosan tudja a választ. - Donghyuk, az hiszem. Mondta, hogy ismer téged, szóval nem kell tovább hazudnod. Ha nem akarsz beszélni róla, akkor nem kell és ennyi. - mondja, majd szorosan magához ölel. - Csak ne ijessz meg ennyire mégegyszer. Kérlek. - suttogja a fülembe, aminek hatására kiráz a hideg.
A karjaim ösztönösen zárták maguk közé Hoseok felső testét és ezt a pózt megszámlálhatatlannak tűnő percekig tartották. Végülis a béke visszaállt és a nap további része is boldogan zajlik. Vacsorát főzünk, tanulunk és megnézünk valami borzalmas filmet, amire nem is figyelünk igazán, hiszen ott ül mellettünk egy olyan ember, aki sokkal érdekesebb néhány hollywoodi film fogásnál. Az este teljes mértékben megszokott ütemben zajlik, amíg Hoseok nem kap egy telefonhívást.
- Mondd. - szól bele a készülék mikrofonjába.
Nem tudom kivel beszélhet de az arca hirtelen eltorzul, ahogy a vonal túlsó végén lévő személy válaszát hallgatja. - Mi a szar? - mondja végül lemeredten. - Rendben, mindjárt ott vagyok. - zárja le a beszélgetést, majd a telefonját zsebre vágva rohan be a szobájába.
Mi a fészkes fene történt?
- Changkyunékat elkapták, szóval értük kell mennem.

[ez egy nagyon rövid rész, tudooom,
de ígérem a következő sokkal hosszabb és tartalmasabb lesz:D]