❝darling❞ || hyungwonho

☆ Chapter 3 ☆

Elképedve állok, az idiótán vigyorgó srác előtt. Legszívesebben elrohannék, mégis lassan bólintok kérésére, anélkül, hogy bármiféle kérdést feltennék. Az iskola csengetése az utcáig hallatszódik, minek hatására megrázkódom kicsit, majd sietve leegyeztetem Hoseok-kal, hogy amint vége a sulinak, bevárva egymást megyünk hozzájuk. Ezek után intek neki, s berohanok az előttünk álló intézménybe, próbálva elkerülni az ügyeleteseket. Óvatosan nyitok be osztálytermembe, ahol minden szem rám szegeződik, kivéve a tanáré, aki még be sem ért órára. Sóhajtok egyet, miközben célirányosan tarok padomhoz. Amint óvatosan leülök székemre, az osztályfőnökünk abban a tizedmásodpercbe toppan be a helyiségbe. Mindenki figyelmesen néz irányába, hiszen nem neki kellene előttünk állnia.
- Jó reggelt gyerekek! - köszön mosolyogva, mint ahogy szokott. – Van egy gyors bejelenteni valóm! A tanárnő ma nem jött be, szóval ez az órátok elmarad, de kérlek titeket, hogy maradjatok csendben és nézzétek át a következő óra anyagát! – ezzel pedig, amilyen gyorsassággal jött, azzal a lendülettel hagy minket magunkra.
Lassan rántok egyet vállamon, majd inkább előveszek egy könyvet és olvasni kezdem. Épp egy érdekes tananyagot kezdtünk el venni kémiából, így boldogan olvasom a sorokat, mikor is valaki egy hirtelen mozdulattal a padomhoz nyomja tankönyvem, ezzel elérve, hogy ráfigyeljek. Osztálytársam az, Youngjae.
- Segíthetek valamiben? - kérdezem higgadtan.
- Mit kerestél reggel azzal a gyerekkel odakint? – kérdezi idegesen, megnyomva az „azzal" szót.
- Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzá. – válaszolom, miközben hátradőlök székemben.
Nem tudom mitől rágott be ennyire Youngjae és mióta érdekli, hogy kikkel töltöm az időmet, főleg, hogy most beszélünk életünk során talán másodjára.
- Az, hogy én vagyok az osztályelnök és nincs szükségem rá, hogy ilyen senkikkel rontsátok az osztály hírnevét! – akad ki, majdhogynem kiabálva.
- Vegyél már vissza! – szólok vissza éllel a hangomban. – Az osztály hírnevét a hozzád hasonló kis előítéletes nyomorékok rontják, idióta. – ezzel felállok és kisétálok a teremből.

***

A következő három óra nyugalmasan telt, a maga módján persze. A lányok sugdolóztak rólam, a fiúk pedig szintén ezt tették. Órákon is rólam leveleztek, tudom, mivel az egyik papírgalacsinná gyűrt üzenet pont az én padomat találta el. Vicces, hogy különböző maffia vezérnek tituláltak röpke negyvenöt perc alatt. De ami a legjobban zavart, hogy Hoseok-ot egész eddig nem láttam. A csengő hangját meghallva mindenki az ebédlőbe siet, nehogy lemaradjanak a déli ebédnek csúfolt hányingerről. Én viszont – ellentétben a többi idiótától – lassan vonaglok végig az iskola lelakott folyosóin gondolataimba merülve, míg kiabálást nem hallok. Ez a jelenség teljesen megszokottá vált az intézmény falain belül, mióta Hoseok és a barátai idejárnak, s bár máskor teljesen hidegen hagynak a verekedéseik, most nem tudnak. A hangoskodás irányába fordulok, egyenest a 201-es teremhez.
- Mi a szart művelsz? – rohanok oda, ahhoz a baromhoz, aki éppen egy osztálytársamat szorítja erősen a falhoz. – Engedd már el!
- Ó Drágám, te vagy az? – fordul felém egy hatalmas mosollyal az arcán, amit legszívesebben letörölnék a becenév hallatán. Válasz helyett csak kérdő tekintettel bökök a szerencsétlen kölyök irányába. – Ja, hogy ő! – kezdi Hoseok. – Azt pletykálja, hogy csak a szüleim miatt járhatok ide. – sziszegi a mondat végét. Felé fordulok.
- És? Igaz? – kérdezem, várva, hogy nemmel válaszoljon, mégis mikor rám néz, az ellenkezőjét látom az arcára kiülni. Minden, amit mondtak; igaz, mégsem örül ennek. Valamiért én is mérges vagyok az itt kínlódó srácra, valamiért meg akarom védeni Hoseok-ot. – Hé, haver, mit szólnál hozzá, ha elmesélném a barátnődnek, hogy tegnap egy bárban láttalak pár csajjal? Biztos jót csámcsogna rajta a suli. – nézek osztálytársamra, Jaehyuk-ra, aki ijedten kapja rám tekintetét.
- Mi? Nem is voltam ilyen helyeken, ez hazugság! – kezd kiabálni, mire csak közelebb hajolok hozzá, hogy a fülébe súgjam válaszomat.
- Ilyenek ezek a pletykák; nem mindig igazak. – ezzel felegyenesedem, lehámozom Hoseok kezeit Jaehyuk-ról, majd kirángatom a folyosóra. – Te meg velem jössz! – vezetem magam után, s az ebédlő ajtajáig fel sem tűnik, hogy végig a kezét fogtam.
Elengedem, majd előre megyek ebédet kérni és helyet foglalni. Magamon érzem az emberek tekintetét. Nem csodálom, hiszen néhány dolgot még én magam sem értek, mint például azt, hogy miért akartam ennyire megvédeni azt a barmot. Nem, mintha megbántam volna, hiszen látszott az arcán milyen sebezhető még akkor is, ha ennek az ellenkezőjét próbálja mutatni.
- Köszönöm. – egy hátulról jövő, rekedtes suttogás simít végig fülemen, minek hatására kiráz a hideg. – Nyugi-nyugi, csak én vagyok! – nevet fel Hoseok, majd kihúz egy széket mellőlem és helyet foglal pont úgy, hogy szemben üljön velem.
Nem tudom mit mondhatnék, szóval csak egy „nem tesz semmit"-féle, óvatos vállrántással reagálok, majd teljes figyelmemet az előttem várakozó gyomorrontónak szentelem. Ekkor érzem csak meg, hogy már vagy két napja semmi ételszerű nem csúszott le a torkomon, így a legrosszabb falatok is mennyei áldásként hatnak hasamnak.
- Azért meg ne fulladj! – vigyorog a mellettem ülő, de nincs erőm, sem kedvem visszaszólni.
Miután az irritáló csengőszó újfent belesikít az iskola megannyi helyiségébe jelezvén, hogy ideje újabb nyomasztó órákra elfoglalni megkopott padjainkat; én és Hoseok külön folyosókon megyünk termünkbe. Ahogy átlépem a küszöböt, az osztályom ismét egy emberként legelteti végig rajtam szemeit.
- Figyelj, Hyungwon... Beszélnünk kell! – megint Youngjae.
- Mit akarsz? – kérdezem flegmán, s padom irányába veszem az utat.
- Az a gyerek... Vagyis Shin... - miért nem képes kimondani a keresztnevét? - ...Bántott téged? Fenyeget valamivel? – szavai őszintének hatnak és talán ez az, amiért nevetni támad kedvem.
- Mi van? – fintorgok, talán még kuncogok is. – Miért bántott volna? – ekkor arcvonásaim halvány mosolyba rendeződnek. – Ő mentett meg.

▂▃▅▇█▓▒░ｈｅｌｌｏ░▒▓█▇▅▃▂

【most először írok külön az olvasóimhoz és wow, nagyon szépen köszönöm a 100+-os megtekintést (?) és a vote-okat !! sajnálom a hosszas kihagyást de megannyi osztályozó vizsgára és év végi dolgozatra kellett/kell készülnöm, és bruh nem könnyű TT de! ennyi voltam, luv y'all】