❝darling❞ || hyungwonho

☆ chapter 9 ☆

- Hyungwon, te voltál már szerelmes? - kérdezi halkan Hoseok, miközben le sem veszi a szemét a TV-ről.
Pár perce még egymás karjaiban álldogáltunk, aztán -, mintha mi se m történ volna - a kanapén elpihenve kezdtünk el valami értelmetlen műsort nézni.
- Azt mondtad, hogy Hyungwon? - kerekednek nagyra a szemeim. Ez az első alkalom, hogy a rendes nevemen hív.
- Talán nem tetszik? - vigyorog rám.
Érzem, ahogy az arcom ismét vörös lesz, ezért a képernyő irányába fordulok.
- Ne-Nem ezt mondtam... - motyogom.
- De gondoltad! - kuncog és a szemem sarkából látom, hogy még mindig engem figyel. - Viszont nem válaszoltál a kérdésemre! - mondja, majd egy picit megböki a vállam.
Nem tudok ránézni, egyáltalán azt sem tudom, hogy mit válaszoljak. Persze, azt kellene mondanom, hogy nem, hiszen ez az igazság. De most mégis hazugságnak érzem. Megrázom a fejem, hátha ezzel rendeződnek a gondolataim.
- Szóval nem. - szólal meg a mellettem ülő, egy csalódott mosoly kíséretében.
- Várj! - tiltakozom és magam elé emelem kezeimet. - Ez nem a válasz volt. Csak elgondolkoztam. - a végét elmotyogom a mondandómnak.
- Akkor? - kérdezi kúrtán.
- Miért érdekel ez annyira? - vágok vissza, mire Hoseok szemmel láthatóan meghökken.
- Előbb te válaszolj! - vigyorog ismét.
Nagyot sóhajtok. Ez kezd kínossá válni a számomra, mégis érdekel, hogy miért ennyire kíváncsi és erre csak akkor fogok rájönni, ha megválaszolom, az alapból teljesen ártatlan kérdését. Újfent a TV-re emelem tekintetem, nem tudok a szemébe nézni.
- Nem voltam még. Azt hiszem. - sóhajtok. - Nem tudom mi az, amitől tudom, hogy az, amit érzek az szerelem. - félve, de Hoseok-ra nézek, aki figyelmesen hallgat. - Talán az vagyok? Szerelmes? - ezt a két kérdést olyan halkan suttogom, hogy csak a számról leolvasva lehet megérteni.
Hoseok viszont úgy tűnik érti a szájról olvasás művészetét, mert a szemei kitágulnak és lefagyva bámul rám.
- Miért érdekelt? - mosolygok halványan.
Lakótársamnak kell egy pár másodperc, míg az állát felkaparja a kanapéról. Bár nem tudom mi volt ennyire meglepő abban, amit mondtam.
- Csa-Csak azért, mert szerintem szerelmes vagyok. - vakarja meg nyakát. - De félek elmondani az illetőnek. - nevet keserűen.
A gyomrom görcsbe rándul, miközben arra gondolok, hogy Hoseok bele zúgott valamelyik lányba és a szívem is szúrni kezd. Nem tudom mi ez az érzés, de már most nagyon utálom.
- Félsz? - nevetem ki, talán túl cinikusan. - Mégis mitől? Helyes vagy, a nagymenő srácokhoz tartozol a suliban, mostmár a jegyeid is jobbak! Valami nagyon elbaszott ízlésű csajnak kell lennie, ha félsz a visszautasításától. - magyarázok idegesen, közben a kezemmel hadonászok.
Hoseok csak mosolyog, amivel még inkább az őrületbe kerget, szóval felállok és kimegyek a konyhába. Annyira remegnek a végtagjaim, hogy még egy pohár vizet sem sikerült anélkül öntenem, hogy a palack háromnegyede ne a pulton terüljön szét.
- Na, de rohadt jó! - káromkodok, majd elkezdem feltörölgetni a szénsavas folyadékot.
Ha szerelmes vagy, akkor ne engem ölelgess te barom! Puszit adsz a homlokomra? Persze, az tök baráti fiúk között! Hülye seggfej vagy és még azt mondod, hogy félsz bevallani neki? Ezekkel a gondolatokkal csavarom ki a törlőkendőt a csap felett.
- Baj van? - lép be Hoseok is a helyiségbe.
- Ó, már mi lenne? - csattanok fel, majd próbálok lehiggadni de nehezen megy.
Az előttem álló megindul felém és látom, hogy széttárja karjait.
- Na, nem! - hátrálok. - Ölelgesd a kis szerelmedet!
- De hiszen pont ezt akarom tenni, drágám. - mosolygott, majd magához szorított.

ーーーーーーーーーーーーーーーー
🍒 ez egy elég rövid rész lett de remélem, hogy tetszett nektek! ígérem a következő részek már nem lesznek ilyen csöpögősek ㅠㅠ
minden véleményt és gondolatot, kérlek írjátok meg kommentben! nagyon sokat jelent
köszönöm 🍒