Született Harcos

1.rész

Elérkezett a nap, amire oly rétro vártam. Vonattal mentem a csarnok felé ahol a vizsgát rendezték, két napi út. Senkivel nem beszéltem, kapucnit a fejemre húzva takartam el világos szinte fehér hajam, és nem csak azt hanem szinte az egész arcomat. Soha sem kerestem az emberi kapcsolatokat, nem voltam jó  benne és apám arra tanított, hogy nincs rájuk szükségem.
A vonaton kikapcsoltam az agyam, csak bambultam, csak néztem a semmibe. Érdekes volt elképzelni a jövőm,frusztráló volt feltenni az olyan kérdéseket mint például: mi lessz ha nem sikerül? Mi lessz ha sikerül? Én is mosott agyu senki leszek ahogy az emberek többsége? A bűntudat mennyire lessz mérvadó?
Alig láthatóan megráztam a fejem és reméltem, hogy ez álltál megszabadulok a szarságoktól. A sok kérdés ellenére egy valamit biztosan tudtam: Soha, senki előtt nem fogok megalázkodni.

A csarnok nem volt messze az állomástól. Az épület ugy nézett ki mint egy nagy stadion, de a középen nem focipálya volt hanem egy küzdőtér. A lelátón nagyhatalmú emberek , tisztek ültek. Köztük a négy osztag vezetői, és rangos emberek ahogy apám nevezte őket :"csupa szar alak ". A csarnok teteje üvegből volt, a falai fehérek,tiszták, nagyon tágas és világos volt.
Hatalmas tömeg tolongott a csarnokba. Az emberek izzadságának a szaga keveredett a parfümök illatával és egyéb szagokkal. Felettéb büdös volt.
A regisztrálásom utan, miszerint én is jelentkeztem ezen a vizsgának csúfolt bohóckodáson, céltudatosan haladtam előre, látni akartam a meccseket.

Mindegy hova akarsz tartozni, muszáj megtanulnod harcolni.
Elemeztem a körülöttem levő embereket.Mindenki nagyobb és szélesebb volt nálam,de ez nem igazán izgatott,sőt őrültem is neki, hisz minél nagyobb valaki, annál nagyobbat puffan.
A kapucnit a szemembe húzva figyeltem a küzdőket, elemeztem a mozdulataikat ,figyeltem a lépéseiket, taktikájukat. Voltak akik csak salapáltak, mások tudatosan ütöttek. Mindenkinek volt egy stílusa, volt hogy kettő hasonlított de soha nem volt ugyon olyan.
Körbe fordultam egyszer a csarnokban,hogy szemügyre vegyem kik vannak itt, bár messze voltak nem láttam belőlük szinte semmit. Majd mikor a figyelmemet újra a küzdőtér felé  irányítottam, gúnyos félmosolyra húzódott a szám. Egy 168 cm-es, kb 60 kg-s srác,egy 190 cm-es , kb 90 kg-s srác ellen. A megérzésem azt súgta hogy ennek a " meccsnek " hamar vége lessz. És igazam is volt. A nagydarab faszi egy ütésből K.O - t adott szegény srácnak. Ő lessz az ellenfelem nyugtáztam magamban. Ez a verseny arról szól, hogy bírja a legtovább,ki a legstrapabíróbb, a leg érősebb.
- Alexandra Kenward - kiáltotta a tiszti a teljes nevemet. Laza mosollyal az arcomon sétáltam fel a küzdőtérre.