Született Harcos

30.rész

- Az más- mosolygott szelíden, mire még jobban ráncoltam a homolokm.
- Miért? - kíváncsiskodtam tovább.
- Mert...- kezdett bele, de Ray félbe szakította.
- Baj van. A másik tanár eltűnt- jelentette be. A hangja remegett, és ki hallatszott belőle a frusztráltság.
- Mindenki a házba- állt fel Zed , a hangja kemény volt és parancsoló. Oldalról rám pillantott , némán adta ki a parancsot.

Felszaladtam a szobámba és az iker késeimet a tartójukkal együtt  a vádlimra szíjaztam. Majd le akartam indulni, de az összes diák vagy az ajtó előtt tolongott vagy a szobákba felvezető lépcső előtt , a  teraszon keresztül hagytam el a helyet. Egyszerre lendítettem át a két  lábamat a korláton, nem volt nagyon magasan a terasz , sőt  ha 1,60 méter magas volt akkor sokat mondtam.

Zed mellet értem földet.
- Gyakran csinálod ezt? - kérdezte kíváncsian.
- Nem - mondtam mosolyogva - de már ki akartam próbálni- kuncogtam.
- Na jo keressük meg - váltott hangnemet, ridegen lett.
- Mit csinaljak ha megtaláltam? - kerdeztem ugyon úgy.
- Likvidáld- válaszolta közönyösen.
Nagyot nyeltem , majd bólintottam.  Zed délfelé indult, én északnak.

Beértem az erdőbe, már javaban szürkült, az erdő felébredt. Az állatok zajoltak, a földön a faagák hangos roppanással törtek el a lábam alatt.  Az adrenalin száguldott az ereimben, úgy éreztem magam, mint egy ragadozó aki a vadat kergeti.  A fejembe szállt az érzés, a józan eszem kikapcsolt. Az ösztöneimet követve jutottam el az állomásig. Végül is logikus volt. Ha menekülni akar akkor az állomásra jön.

Mikor ki akartam lépni az erdőből, halk suttogást hallotam, az egyik hatalmas fa mögül. Óvatosan előhúztam  az iker késeket és közelebb lopakodtam.
- Sajnálom ,nem voltam nagy segítség- suttogta folyotott hangon egy ismerős lány hang.
- Semmi baj- válaszolt neki a  szökött tanár.

Nagy levegőt vettem és pozíciót váltottam, hogy rendesen rájuk lássák. A lány aki a tanárral beszélt az Mina volt. Az izmaim megfeszültek, az agyam egy pillanatra le blockolt.
- Vidd tovább amit mi elkezdtünk.- simogatta meg a tanár a lány haját. 
- Veled mi lessz? - kérdezte Mina ilyedten.
- Az alfák hamarosan rám találnak- pillantott körbe ilyedten.  Egy pillanat alatt a fához lapultam és ráharaptam a nyelvemre, hogy ne mondjak semmit.
- Jól van pici Mina - sóhajtott a tanár, ekkor újra ugy helyezkedtem, hogy lássam őket.
- Kérlek, ne hagyj el - a lány egész testében remegett. - KÉRLEK- zokogott fel.

Nem sajnáltam, kicsit sem. Az empátia nem volt az erősségem. Úgy éreztem, hogy egy szörnyeteg vagyok, aki meg fogja ölni ezt az embert, aztán a lánnyal is végez, talán.
Mellbe vágott a felismerés, hogy Zed milyen fényről beszélt. A tüdőmből kiszorult az összes levegő, a számra tapasztottam a kezem, nehogy bármiféle hangot adjak ki.

- Fejezd be te buta liba - harsogta a tanár, majd pofon vágta Minát.
Mintha nekem mondta volna, levettem a kezemet a számról és lassan emeltem fel a fejem. A légzésem normalizálódott, a fejem kitisztult.
- Indulj vissza!!!! - lökött Minan egyet a tanár. A lány habozott, de aztán vissza indult a táborba. A férfi meg se mozdult, majd mikor Mina eltűnt a szeme elől térdre rogyott.
Némán léptem ki a fa takarásából, csak az agák reccsenése figyelmeztette a férfit, hogy jövök.
- Hát megtaláltál. - szólalt meg fáradt, rezignált hangon.
- Úgy ám- mosolyodtam el.
A fekete penge megcsillant a hold fényében, mire a tanár úr hangosan levegő után kapott, és talpra ugrott.

Az iker késeket visszacsúsztattam a tartójukba, tisztességesen akartam végezni vele.
A tanár eszetlenül nekem rontott, hadonászott és csapkodott. A mozdulatai koordinálatlanok voltak.

Egyetlen ütés vittem be nála, a füle alá, azonnal elvesztette az eszméletet.
Elővettem a fekete pengéjű kést, nagy levegőt vettem és elvágtam a torkát.

A testet  beledobtam egy avar szerűségbe, majd Zed intézi a többit. Nekem Minával volt egy kis  elszámolni valóm. Mikor vissza akartam csúsztatni a kést  a tartójába észrevettem, hogy mennyire remeg a kezem. Kifújtam a levegőt, és egy pillanatra lehunytam a szemem. A kezem remegése abba maradt, az elmém kitisztult.
Dühtől megvadulva  elindultam a táborba.