A világ megváltozott. A gyermekek 17 éves koruktól vizsgáznak. A vizsga eredménye dönt a gyermek további sorsáról,hogy koldus lesz és nyomorogni fog élete végéig,marad egy egyszerü ember, vagy a hadsereg álltál létrehozott csoportban fog e élni.
Tr...
Rettentő gyorsan eltelt a három hét. Az időm nagy részét Isaacal és Zeddel töltöttem. Néha kimentünk ugyan a városba de nem volt nagy szám. West és Shiba kerültek nagyon messziről, talán Zed adott valami parancsot vagy szimplán ki nem állhattak, viszont jo volt ez így.
Zeddel hajnalban az irodájába beszéltük meg, a következő bevetés részleteit. - Be kell iratkoznunk egy iskolába, van egy olyan sejtesünk, hogy az egyik tanár nem csak díler és csempész , hanem lányokat molesztál. - elöntött a düh és az indulat , a kezem remegni kezdett , a tenni akarás forrt bennem. - Viszont folyton kicsúszik a hatóságok kézéből. Nincs számítógépe és telefonja sem, levelezik aztán azokat elégeti. Így a heckereink tehetetlenek. - folytatta higgadtan. - Ma délután utazunk és holnap reggel kezdünk is. Ugye mondanom sem kell, hogy más személy azonosságot kapunk. A kereszt nevünk ugyon az lessz , a család név változik.- fejezte be az arcomat fürkészve. - Rendben. Értettem. - válaszoltam többé kevésbé higgadtan.
Délután Zed a garázsnál várt, meg is lepődtem, hogy van egyaltalan itt garázs és hogy oda hívott. - Kocsikázni fogunk - mondta majd rám kacsintott . Kinyílt a garázs ajtaja és egy gyönyörű éjfekete nissan gtr állt ott.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Beültünk és Zed beindította a motort, gyönyörű hangja volt. - Tudsz vezetni? - kerdezte Zed mosolyogva . Én is elmosolyodtam. - Anya tanítgatott, több kevesebb sikerrel- kacsintottam rá mosolyogva.
Aztán repesztettünk, az autó hihetetlenül ment. - Hogy hogy te jarsz bevetésekre és nem az alkalmazottaid? - kérdeztem érdeklődve . - Nincs kedvem az irodába punnyadni, ráadásul mindenki tudja a dolgát. Nem kell 0- 24 ben őket felügyelnem. - válaszolta egy szelíd mosoly kíséretében.
Nem egészen három óra alatt a városba voltunk. Kiderült, hogy átmenetileg kaptunk egy két szobás lakást. Kellemes színek uralkodtak a házban, nekem tetszett. Épp kipakoltam a cuccaimat mikor kopogtak. - Gyere nézzük meg a várost- mosolygott rám Zed szívdöglesztően. - Oké- viszonoztam a mosolyát.
Egyszerű városka volt, nem volt nagy de nem is kicsi. Itt az emberek nem tűntek dús gazdagnak. Megnéztük az iskolát, az szép nagy volt. A falak világosbarnák voltak, hatalmas ablakokkal. Három emelet, két udvar és egy sport csarnok. - Egy osztályba leszünk? - kérdeztem. - Nem, én a tanár úr osztályába leszek. Csak évfolyam társak leszünk.- felelte elgondolkodva. - Mi az? Mire gondolsz? - fürkésztem az arcát és a tekintetét. - Semmire. Érdekes lessz. - vont vállat.
Visszamentünk a kis lakásunkba, mind a ketten elintéztük a dolgainkat. Én kikészítettem a ruháimat holnapra , elköszöntem Zedtől , csináltam pár erőléri gyakorlatot és lefeküdtem aludni.
